Sztálin Vasmű Építője – 1952. április 8.
“Sztálin elvtárs személyes üdvözletét hozom Önöknek!”
Kliment Jefremovics Vorosilov és A. J. Bogomolov látogatása Sztálinvárosban
Szinte naponta jobban és jobban érezzük, milyen roppant kitüntetés a Sztálin Vasmű építőjének lenni.
1952. április 6 azonban minden eddiginél emlékezetesebb nap lesz ennek a nagy műnek, ennek a városnak történetében.
A frissen felrakott falak, állványok, gépek között járt Kliment Jefremovics Vorosilov.
Sztálinvárosiak beszéltek vele, Sztálin egyik legközelebbi munkatársával és barátjával, a Bolsevik Párt egyik alapító tagjával, a forradalom és a polgárháború hősével, Lenin harcostársával, a Honvédő Háború partizán harcainak szervezőjével.
Mindig tudtuk, hogy a dunaparti Sztálinváros a névaparti Októberi Forradalom szülötte és leszármazottja, mint a megszületett magyar szabadság maga; s most. K. J. Vorosilovban személyesen találkoztunk az Októberi Forradalommal, a Sztálingráddá lett Cáricinnal, Leninnel és a névadó Sztálinnal.
Hogyan is történt?
Akik találkoztak vele, most is úgy érzik, mintha nagyszerű és csodálatos álomra emlékeznének vissza.
A SZOVJETUNIÓ KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGÉNEK TAGJAI
/Népszabadság
 Alekszandr Jefremovics Bogomolov, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese |
 Vorosilov marsall |
 Jevgenyij Dimitrijevics Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete |
Délelőtt 11 órakor érkezett
Bogomolov külügyminiszterhelyettes elvtárssal együtt Gerő elvtárs és Szíjjártó elvtárs kísérte őket. Kliment Jelremovics Vorosilov körüljárt az építkezésen. A radari szirtfokon megállt és körülnézett. Azt mondotta, úgy fényképezzék le, hogy a Duna is rajta legyen a képen. Emléket akart erről a találkozásról, képet, amelyen kelten vannak: Ő és a magyar Duna.
Délben, mielőtt visszament volna Budapestre, találkozott néhány szlálinvárosival: sztahanovistákkal, mérnökökkel, tanácselnökkel. A pártbizottságon, Földes elvtárs szobájában folyt le ez a felejthetetlen találkozás.
Az íróasztal jobboldalán ült Vorosilov elvtárs, baloldalán Bogomolov. Az ablak alatt Gerő elvtárs, mellette Szíjjártó Lajos, az építésügyi miniszter. A sarokban Matola József, a Partizán-brigád vezetője, azután sorban Kovács György, Sándor Károly, Jeszenovics Gyula, Bertók, Bojér Béla, Manzéger Ferenc, Pál Mihály, az ács. Mögöttük Berecz Bertalan elvtárs, a tanácselnök, azután Wolff Johanna, Lénárt János, Bonta József mérnökök és Molnár László sztahanovista technikus-Vorosilov elvtárs mellett Földes elvtárs és Sebestyén János elvtárs, a NEB vezérigazgatója.
Vorosilov marsall Gerő Ernő és Földes László társaságában
fotó: Dunai Vasmű krónika
Milyen találkozás ez!
Berecz Bertalan nem tud betelni egykori hadtestparancsnokával, aki rohamra vezette őket, magyar hadifoglyokat Gyenyikin ellen… Micsoda viszontlátás! Micsoda beteljesedése reményeknek, jövővárásnak, kitűzött céloknak!
Vorosilov sorban kezet fogott velük. Erre a kézfogásra unokák is büszkék lesznek.
Földes elvtárs bemutatta a jelenlevőket.
– Matola elvtárs egyik legrégibb és legismertebb brigádvezető, kétszeres sztahanovista. Filmnek és regénynek a főalakját mintázzák róla…
Ha megkérdezed Matolát, mit mondott neki Vorosilov, Sztálin barátja, lassan, tagolva, szinte szóról-szóra mondja el a nagy ember szavait. Úgy, mint aki örökre szívébe véste és sohasem fogja elfelejteni:
– Azt mondta nekem Vorosilov elvtárs, hogy így dolgozzam ezentúl is. Ha írnak is rólam, ne szálljon a siker a fejembe… Ezt mondjam meg a többi itt dolgozó fiatalnak, is. És azt is mondta, hogy segítsek sok sztahanovistát nevelni…
Kovács György így emlékszik vissza Vorosilovval folytatott beszélgetésére:
– Földes elvtárs bemutatott. Azt mondja Vorosilov elvtárs, “ne bízza el magát azért, hogy hatvankilenc éves, mert én 71 vagyok” Azt mondta, már hallotta, hogyan dolgozom és hogy nevelem a brigádomat. Mondotta, szeretné, ha egyszer látnám a Szovjetunióban, hogyan dolgoznak ott a munkások. Hozzátette, hogy ezzel nem azt akarja mondani, mintha jobban dolgoznának, mint a magyarok, mert a magyar munkásoknak nagy híre van ám a Szovjetunióban…
Matola egyszercsak felállt és azt mondotta:
– Ígérjük Vorosilov elvtárs, hogy határidőre teljesítjük amit vállaltunk!
Vorosilov marsall Wolf Johannával beszélget
Fotó: Komarova-Tass/SZVÉ 1952 április 25.
Kovács György szeretettel toldotta meg:
– És sohasem fogjuk elfelejteni ezt a látogatást…
Pál Mihály azt mondotta:
– Azelőtt még képen is alig láttunk vezetőembert és most itt beszélünk Vorosilov elvtárssal…
Manzéger Ferenc így szólt:
– Kérjük, Vorosilov elvtárs, adja át üdvözletünket a szeretett Sztálin elvtársnak! …
Ami ez után történt, azt Wolff Johanna, a Magasépítő Tröszt főmérnöke beszéli el:
– Egyszercsak azt mondja Vorosilov marsall: “Már nyilatkoztak a brigádvezetők, kétkezi munkások, hogy felépítik a Sztálin Vasművet. Mit szólnak ehhez a műszaki dolgozók? Mert akárhány és akármilyen jó sztahanovistája lehet a Vasműnek, a mérnökök jó munkája nélkül nincs eredmény!” Ezt egyenesen nekem mondta, tőlem várta a feleletet. Mit is mondhattam neki? Azt mondottam: “Mi is azon fogunk igyekezni, hogy a Vasmű határidő előtt fel legyen építve. Én nem szeretek sokat beszélni, nem ígérek semmit, a tetteim beszélnek majd.” Vorosilov marsall azonban tovább érdeklődött. Megkérdezte, milyen a viszony a műszaki és a kétkezi dolgozók közölt, segítik-e egymást. Megbecsüli-e, tanítja-e a műszaki értelmiség a munkásokat? Azt feleltem, hogy most már jó a viszony a műszaki és fizikai dolgozók között. Együtt beszélik meg a tervet, a havi versenyt és közös erővel teljesíteni is fogják a tervet. Vorosilov marsall örömmel bólintott. “Ennek örülök, így biztosítva látom a Vasmű felépítését.
fotó: Dunai Vasmű krónika
Sztálin elvtárs figyelemmel kíséri a magyar dolgozók munkáját
köztük a műszaki értelmiségiekét is. Reméljük, szépen felépítik a kombinátot.” Így volt…
Vorosilov elvtárs megkérdezte Földes elvtárstól, hány párttag van az építkezésen. Azt mondotta, hogy a párttagság hatalmas erőt jelent, amellyel hegyeket, lehet megmozgatni.
Bogomolov elvtárs is szólt néhány szót. Elmondotta, hogy a Szovjetunióban azelőtt is ismerték a magyar népet. Tudták, hogy harcos, szabadságszerető nép, amely elnyomás alatt szenved. De igazán csak a felszabadulás óta ismertek meg bennünket. A magyar nép nagyszerű dolgokat mívelt, nagyszerű tetteket hajt végre napról-napra. Erre a legjobb bizonyíték éppen ez az építkezés.
Vorosilov elvtárs elbúcsúzott. Búcsúzóul azt mondotta, hogy nagyon örül ennek a látogatásnak és a Sztálin Vasművel való megismerkedésnek. “Sztálin elvtárs személyes üdvözletét adom át Önöknek” – mondotta Vorosilov.
Lángba borult arccal hallgatták ezeket a szavakat a Sztálin nevére büszke sztálinvárosiak.
“Önök sztálini típusú emberek” – mondotta Vorosilov elvtárs a sztahanovistáknak. A magyar nép nagy feladatok végrehajtására képes. Nagy feladat a szocializmus felépítése. Ebben a munkában igen nagy szerep jut az olyan fiatal sztahanovistáknak, mint Matola, olyan idősebb sztahanovistáknak, mint Kovács György, valamint a műszaki értelmiségieknek. Végül igen fontos szerepe van a DISz-nek. Minden sztahanovistának külön feladatként ajánlja, hogy vonjon maga köré 10-20 tagú baráti kört és tanítsa, nevelje, tapasztalataikat cseréljék ki. Így eredményesebb lesz a munkájuk.
– Mégegyszer eljövök majd ide
– mondotta befejezésül Vorosilov elvtárs, – akkor, amikor a Vasmű már teljes üzemben lesz. Igaz, addigra Önöket már nem találom itt, – hiszen Önök már újabb kombinát építésén fognak dolgozni!
Vorosilov elvtárs üzenete a Sztálin Vasmű építőinek
K. J. Vorosilov marsall elutazása előtt a Sztálin Vasmű emlékkönyvébe írt sorokkal a következő üzenetet küldte a Sztálin Vasmű és Sztálinváros építőinek: A szovjet küldöttség örömét fejezi ki, hogy lehetősége nyílt megismerni a magyar nép és kormánya által megkezdett és az egész nép részvételével folyó építkezést – az acélkombinátot és a mellette épülő várost, mely a nagy Sztálin nevét viseli. Ez a nagyszerű kombinát már most óriási, nemcsak méreteiben, hanem a nemes elgondolás és ama nagy fontosság révén is, amelyet a magyar nép és a demokratikus Magyarország kormánya tulajdonít neki. K. J. Vorosilov Szívélyes üdvözlettel: Sztálin Vasmű Építője – 1952. április 15.
|
A látogatás véget ért. Vorosilov elvtárs elviszi a város és a Vasmű építőinek forró, szeretetteljes üdvözletét a magyar nép nagy barátjának, Sztálin elvtársnak. És elviszi az elszánt akaratot és elhatározást, amelyet most ez a látogatás még jobban megerősített: olyan várat építünk itt a Duna partján, amely szilárd bástyája lesz a Szovjetunió vezette, legyőzhetetlen béketábornak.
Igaz szeretettel emlékeznek meg Vorosilov elvtársról
A sztálinvárosi dolgozók sok szeretettel emlékeznek vissza amidőn 1952 áprilisában Vorosilov elvtárs az épülő új várost meglátogatta. Nemcsak az építkezéseket, az öntődét és a mechanikai üzemet tekintette meg, hanem az épülő új város szép fekvésében a Dunapart magaslatáról sokáig gyönyörködött. A sztálinvárosiak azt a helyet ahol Vorosilov elvtárs időzött, parkká fejlesztették. Vorosilov-kilátónak nevezték el és márványtáblával jelölték meg.
fotók: Dunai Vasmű krónika
Sztálinváros – 1956. február 7.
