A kilátónál…

Igaz szeretettel emlékeznek meg Vorosilov elvtársról

A sztálinvárosi dolgozók sok szeretettel emlékeznek vissza amidőn 1952 áprilisában Vorosilov elvtárs az épülő új várost meglátogatta. Nemcsak az építkezéseket, az öntődét és a mechanikai üzemet tekintette meg, hanem az épülő új város szép fekvésében a Dunapart magaslatáról sokáig gyönyörködött. A sztálinvárosiak azt a helyet ahol Vorosilov elvtárs időzött, parkká fejlesztették. Vorosilov-kilátónak nevezték el és márványtáblával jelölték meg.

Sztálinváros – 1956. február 7.


Sztálinvárosi Hírlap 1961. február 7.

A Vorosilov kilátónál

Pénteken különös dolognak bukkantam nyomára, és rögtön buszra ültem, hogy beszámoljak róla olvasóinknak. Egy kissé ugyan alábbhagyott örömöm, mikor a Radarnál leszálltam, mert bokáig érő sártenger fogadott, de azért nekivágtam az útnak. Rövid idő múlva már megpillantottam a Duna-partot kísérő agyagfalból kiugró kerítéses kilátót. Még idejében érkeztem, mert tizenkét 12-13 éves fiú még szorgalmasan terítette az útra a sódert.
– Melyik iskola tanulói vagytok? – kérdeztem tőlük, miután kíváncsian körülfogtak.
– A Ságvári Endre Általános Iskola IV. a) osztályának vagyunk a tanulói – szóltak szinte egyszerre.
– És miért vagytok itt? – faggattam őket tovább.
– Hát nem tudtad? – kérdezte Barna Jancsi, akit már régóta ismerek.
– Holnap lesz Vorosilov elvtárs 80 éves, s mi elhatároztuk, hogy rendbe hozzuk a nevéről elnevezett kilátót, s egész évben vállaljuk a rendbentartását. Ezért vagyunk hát itt.
– De hogyan tudtátok meg ezt?
– Nálunk már 3 hónapja van osztálytanács, amely az osztály dolgait irányítja. Mi átvettük osztályunkat szocialista megőrzésre is. Most meg társadalmi munkában vállaltuk a kilátó rendbehozását. Hogy hogyan tudtuk meg? Titok. Nyomolvasói munka volt az egész, elvégre osztályunkban sok az úttörő – kapcsolódott bele a beszélgetésbe Gulyás Pali.
– Mit tudtok erről a kitátóról – teszem fel az újabb kérdést.
Weisz Jancsi, aki eddig még nem jutott szóhoz, gyorsan beszélni kezd.
– Ezt a kilátót Vorosilov elvtársról nevezték el.
Amikor itt járt Sztálinvárosban, innen nézett szét a Duna szépségében gyönyörködve. A szovjet nép üdvözletét hozta akkor a város építőinek.
– Vorosilov elvtárs a bolsevik párt régi harcosa. Részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcaiban, s bátorságával kitűnt a harcokban. Ő volt az, aki a legelsőnek kapta meg a “Szovjetunió marsallja” címet. És…
– Talán ne mondj el mindent, mert nekem nem marad – vágott közbe Ohári Sanyi szavaiba Kiss András. – Vorosilov elvtárs által irányított hadseregcsoport is részt vett Magyarország felszabadításában és 1945 után sokat segített az ország felépítésében.
– Előőrseink jelentették, hogy a kilátó nagyon elhanyagolt állapotban van, s van itt a közepén néhány kocsi sóder, amit úgy gondoltunk, szétterítünk az útra. Persze előbb a szemetet összeszedtük. Már tervet is készítettünk a kilátó szebbé tételére – mondta titokzatos arccal Miklós Béla. Szinte attól félve, hogy a körülötte állókon kívül más is meghallhatja a szavait.
Közben a munka nem szünetelt. Szorgalmasan hordták lapáttal, s egyetlen rozoga talicskával az útra a sódert. Már kezdett kialakulni a munka eredménye.
Rövidesen előkerült a vázlat, s szemeim előtt már láttam kibontakozni a szép kilátót, ahonnan gyönyörű kilátás esik a Dunára és az Alföldre. Remenár Mihály azonban inkább a munka híve, mert kiadja a “parancsot”:
– No, gyerünk fiúk, fejezzük be, mert mindjárt besötétedik! – s közben szorgalmasan terítette a kavicsot.
A többiek is szorgalmasan hordták lapátjukon az apró kavicsot. Telekes Sándor, Tirk Laci és a többiek ugyancsak dolgoztak, hogy mielőbb befejezzék a munkát. Jákli Mihály szorgalmasan gereblyézett és szemmel tartotta, ki hova teszi le a szállítmányt. Ahogy elnéztem a szorgalmasan dolgozó fiúkat, elgondolkoztam egy pillanatra. Erről a munkáról jóformán senki sem tud semmit. De aki bizonyosan örömmel nézné – Vorosilov elvtárs biztosan nem tudja meg, hogy távol tőle, sokszáz méterre, születésnapi ajándékként, rá gondol egy osztály, s szeretettel emlékezik meg arról az elvtársról, akinek oly sokat köszönhet, hiszen ezek a fiúk abban az időben születtek, amikor meg ő és a szovjet katonák a magyar kommunistákkal együtt építeni kezdték az ő szebb jövőjüket.

Marton Ildikó

Az 1964-es földcsuszamlás maga alá temette a kilátót, és egészen 2019-ig várni kellett rá, hogy újra kilátó épülhessen, az amúgy is pazar panorámával büszkélkedő felső-dunaparton. Az új kilátó a város főteréről a Duna-partra vezető sétány végére kerül. A kiírt ötletpályázatra öt pályamunka érkezett, közülük Szloszjár György építész munkáját valósították meg.
Várhatóan idén, 2019 tavaszán át tudják adni.


Már átadás előtt nagy az érdeklődés

2019. 02. Épülő kilátó és környezete – KÉPEK

 

Dunaujvaros