Fejér Megyei Hírlap – 1968. december 31.
|
|
Neve teljeséggel megőrizte eredeti lengyel helyesírását. Nemrégen fedezték fel ezt a lengyelek is, s most már tárgyalnak vele – egyelőre még nem hivatalosan – lengyelországi kiállítás megrendezéséről.
Még a beceneve is családnevéből alakult: Cyra. De ő az a nő, aki – legalábbis véleményem szerint – elsősorban művész és azután nő. Leánynevét a házasságban is megőrizte, így aztán leánynéven feküdt be a kórházba, szülni is. “Milyen szép kislánya van annak a leányanyának!” Akkor méghozzá mindössze negyvenöt kilót nyomott, joggal nézték lánynak.
Életútja nem volt rózsás; szenvedett néhány férfinakvalót. Egy ideig már lemondtak róla az orvosok. Betegsége után egy keserves Bartók-portréval adózott az elhunyt mester emlékének. Ritkán látni ilyen Bartók-portrét. A köztudatban élő szelíd, ősz fej ellenében megalkotta a Zene, az Elégia-tétel Bartókját.
Példakép közül elsőként Michelangelót említi, mint azt a mestert, aki jelenleg legnagyobb hatással var rá. A műteremben a sixtusi kápolna freskójának alakjai. Nem szobrok tehát, festett, színes képek. De talán ez nem is lényeges. A lényeges a Michelangeló-i töltés, átfűtöttség. Ugyanilyen ihletőforrás – hobby és szenvedély – számára a zene. A preklasszikusok, Bach: János passiója, a Brandenburgi versenyek.
A régi főiskolai példakép pedig a rajongott Maillol. Az ő ihlető hatását idézi Cyránski egy ülő női aktja – amely hamarosan Dunaújvárosban kerül felállításra.
A székesfehérvári kiállításon méltán keltett feltűnést szobraival. Torzója, Ligheája összefogott, klasszikus tömörséggel megfogalmazott alkotás.
“Ügyetlen vagyok” – mondja. “Csak olyan szobrot tudok elkészíteni, amelyet átéltem, megszenvedtem. Nem dolgozom könnyen. Egy-egy szobor rengeteg időbe kerül”.
Kísérletezik is. De ez sem látványos, odadobott. Zománcképei a kis lakás konyhájának sütőjében készülnek. A rajz, a vázlat után lemezre porral szórja a színt, – sőt a vonalakat is. De a hamvas, visszafogott, tört színű zománcképek – mint a mellékelt Dunaújvárosi madonna – megérik a fáradságot: a zománc egészen különös, soha nem látott képet ad.
Cyránski Mária – zománckő
Olyan sokféle művészeti ág vonzotta, hogy tulajdonképpen véletlen, hogy éppen grafikus lett. Hegedűn, brácsán játszik, s diákkorában már ragja volt a Budai Barokk Kamarazenekarnak. A Képzőművészeti Főiskolán az elvont, elméleti tárgyak érdekelték. A filozófia, az ábrázoló geometria, a pedagógia. Negyedikes főiskolás korától már az ábrázoló- geometria tanársegédje volt. Jelenleg a dunaújvárosi felsőfokú technikumban tanít.
Régóta, még főiskolás korától kötődik Vásárhely művészetéhez. Állandóan szerepel is kiállításaikon.
A nagyvenyimi iskola sgrafittóját társadalmi munkában készítette el. Harminchat órát töltött a létrán – amíg a hatalmas 11 m2 alkotás elkészült – ,a szabad ég alatt. Közben az eső is esett. Ha ezért pénz járt volna …
Rajzok, portrék mellett – “aki embert tud rajzolni, annak kezében van a bölcsek köve” – a Tanácsköztársaság pályázatára készül.
“Most, hogy a témával foglalkozom, egészen új oldalát találtam meg. Tudtam, hogy voltak remek plakátok. Tudtam, hogy felléptek nagyszerű politikusok. De nem tudtam, hogy ennyire egymásra találtak. Most értettem csak meg, ennek a művészetnek a lényegét. Társult a forradalmi forma a forradalmi tartalommal. És ezt az elvont formát megértették! Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy a társadalmi haladást naturális, fotonaturális ábrázolással szolgáljuk jobban. Soha nem volt olyan összhang a művészet és a társadalom között, mint a Tanácsköztársaság idején”.
Dunaújvárosi madonna – Koffán Károly Béla rajza
A műteremlakás műtermi részében Koffán grafikák, Cyránski szobrok. Hogy tudják segíteni egymás munkáját?
“Csak óvatosan. Korrigálunk egymásnak. A szemléleti egyetértés már megszokott. De meg kell éreznünk. hogy mikor van korrekcióra, biztatásra szüksége a másiknak és mikor jobb, ha önmagában oldja meg a művészi problémát…”
Torday Aliz
A cikkben nem szereplő képek forrása:
– Dunaújvárosi Hírlap archívuma
ifj. Koffán Károly – Keserue Zsolt dokumentumfilmjének vetítése
