Megnyílt Sztálinvárosban az Arany Csillag szálloda


Magyar Nemzet – 1954. november 27.

Megnyílt Sztálinvárosban az Arany Csillag szálloda

A tanácsválasztás előestéjén lüktető életű szocialista városunk: Sztálinváros új intézménnyel gazdagodott. Pénteken megnyílt az Arany Csillag szálló és étterem, amely új fénnyel ragyogja be Sztálinváros főútvonalát. A magyar vendéglátóipar fejlődésének jelentős állomása a sztálinvárosi Arany Csillag kapunyitása. A 30.000 lakosú város idegenforgalma napról napra emelkedik, külföldiek egyetlen esetben sem mulasztják el, hogy meglátogassák szocialista országépítésünknek ezt a büszkeségét és sokan szeretnének több napot is eltölteni Sztálinvárosban. Ennek eddig a szállodahiány volt az akadálya. A hatalmas bérházak mellé sorakozva most végre megnyílt az Arany Csillag.

A háromemeletes, modem épületben 96 szoba, 117 ággyal áll a vendégek rendelkezésére. Berendeztek több kényelmes lakosztályt is. A szobák nagy részéhez fürdőszoba tartozik, mindenütt beépített szekrény, külön mosdófülke, előtér szolgálja a vendégek kényelmét. Gyönyörűek a szálloda társashelyiségei. A földszinten van a 200 személyes, egyszerű ízléssel berendezett étterem, ahol kitűnő zenekar szórakoztatja a vendégeket. Hangulatos eszpresszó és cukrászda, az első emeleten tágas társalgók és rendezvény-termek, nyitott teraszok nyújtanak kellemes időtöltési lehetőséget a szálloda vendégeinek. Az épület másik szárnyában nyílik meg a korszerű népbüffé. ahol olcsó hideg és meleg ételeket fogyaszthat a közönség. Az éttermek és a büffék ellátását gépesített konyha biztosítja.
A pénteki ünnepélyes megnyitáson megjelent Sebes Sándor, a belkereskedelmi miniszter helyettese, Langer Lajos, a minisztérium vendéglátóipari főosztályának vezetője adta át a szállodát és éttermet Tapolczai Jenőnek, a városi tanács elnökének.


Magyar Nemzet – 1954. december 12.

Egy szálloda vendégkönyvébe

Itt jártam Sztálinvárosban, megnéztem az önök ragyogó szállodáját, az Arany Csilla­got. Ez az első új szálloda, amely hazánkban a felszaba­dulás óta épült, s az elmúlt hónap végén nyílt meg. Ön­magában sem másodrendű esemény ez, hisz méltán pa­naszkodunk elszállásolási ne­hézségeinkről, szállodakultú­ránk. alacsony színvonaláról. Ezért engedje meg Lauer Ist­ván igazgató – aki huszonegy évig a Hungária pincére volt – és száz munkatársa, hogy a vendég köszöntősorait a nagy nyilvánosság is olvassa.
Büszke vagyok az Arany Csillagra. Nem jártam végig mind a három emeletét, 96 szobáját, hat lakosztályát. De az a néhány szoba, amelyet láttam, azt a sokat emlegetett keleti kényelmet és világvá­rosi komfortot varázsolta elém. Tiszta, csinos, gusztusos volt minden: a mosdófülkés, előszobás, falbaépített szekrén­nyel ellátott egyágyas szobák éppen úgy, mint a rádióval, zenegéppel felszerelt kétágya­sak és a kétszobás, valóban összkomfortos lakosztályok, örültem a sok képnek; a 19 millió forint építési és beren­dezési költségből 32.000-et for­dítottak arra, hogy mai fes­tőink képei díszítsék a fala­kat. Megismerkedtem a szál­lodai kulcsok bonyolult rend­szerével; a vendég csak a sa­ját szobáját nyithatja, másét nem, a takarítónőnek egész emeletre szóló főkulcsa van, az igazgatónak pedig minden szobához jó vezérkulcsa. Lát­tam a télikertet, az 50 szemé­lyes különtermet, faburkolat­tal és kovácsoltvas lámpákkal, és az ablakból kinézve felraj­zolódott előttem a készülő öt­százszemélyes nyári kerthelyi­ség. Érdekes volt végigjárni a konyhát. Eredetileg nem ilyen­nek tervezték, de az igazgató, aki szovjet módszer szerint már az építkezések elejétől itt volt, gyakorlati tanácsokkal segített a mérnököknek a he­lyiségek hasznosabb megter­vezéséhez. Vadonatúj evőesz­közök, tányérok és mindegyi­ken ott a beírás: “Hotel Arany Csillag, Sztálinváros.” Kint a Vasmű, a fiatal város vidám házai, bent a kanál nyelébe vésett írás, a szalvéták, ágy­takarók hímzett monogram­jai, a tányérra égetett aranycsillag: igen, valahogy ez a kettő nagyon együvé tartozik, együtt beszél az újról, ami itt és máshol is születik nálunk.


Pekáry-goblein a szálloda bárjában, most az Intercisa Múzeumban őrzik.
fotó: MTI/Manek Antal

Hatalmas és gyönyörű feladatok képzőművészeink számára

Kedves, udvarias a kiszolgá­lás, az étteremben minden asztalon hangulatlámpa, a presszóban kárpitozott székek, a vásznat külön szőtték Sztálinvárosnak. Az emberek hal­kan, finoman viselkednek: a márványburkolatú oszlopok, a szelíd szőnyegek, a zöldelő pálmák elűzik a rendbontó­kat. Szálloda, étterem és esz­presszó de nevelő eszköz is, ide csak tiszta ruhában, megmosakodva jönnek be az emberek. Első napokban beál­lított egy részeg ember: el­küldték. Másnap eljött a fele­ségével, mindketten csinosan.

Régen jártam Sztálinvárosban, még az első öntés idején. Azóta felépült a város, amely­ben már el is lehet tévedni, megindultak a gyárak és ára­mot, vasat, téglát adnak. Az­tán egy időre abbahagytuk a város építését; máshova is kell tégla, fürdőkád, söröspo­hár. Tizenkétezer építőmun­kás elvonult, maradt 18.000 lakos. (Ebből 12.000 szavazott november 28-án – fiatal vá­ros, sok a gyerek.) Mindenki tudja, hogy a gyárak működ­nek, öntik a vasat, de aki rég nem járt itt, szorongva kutat­ja: mi van a várossal? Ben­nem is élt ilyen szorongás. De láttam, hogy az új házak dia­dalmasan állanak, az emberek megtöltik a mozit, a kultúrotthont, tolonganak a virágüz­letben, az OFOTÉRT-ben, a népművészeti boltban, nem is szólva a húsboltról, a nagy­áruházról. A legszebb élmé­nyem mégis az Arany Csillag volt, amely nagykorúvá tette a fiatal várost.

Lontay László


Sztálin út 1956 fotó: fortepan/uvaterv

Dunaujvaros
Az oldal HTTP-sütiket használ a jobb működésért. View more
Cookies settings
Rendben
Privacy & Cookie policy
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

http://dunaujvarosmesel.hu

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások

Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. A weboldal külső, DISQUS hozzászólás rendszert használja.

Más honlapokról származó beágyazott tartalmak

A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Felhasználói adatok

Felhasználói személyes adatokat az oldal nem gyűjt. A külső hozzászólás rendszerben pedig a felhasználó saját maga rendelkezik a megadott információkkal. Erről a szolgáltatásról bővebben:

https://disqus.com/

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti. Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára.

Kapcsolati adatok

Az oldallal kapcsolatosan az Impresszum oldalon tehetnek fel kérdéseket egy tetszőleges névvel, és egy email címmel, amennyiben választ is kérnek. Ezeket az adatokat a rendszer nem tárolja, csak továbbítja.

Save settings
Cookies settings