Fényképművészet

Magyar Napló – 1993. április 30.

FÉNYKÉPMŰVÉSZET

Langer Klárát általában olyan fotósként ismerjük, aki a háború előtti Magyarországon költőien szép ké­pekben mutatta meg az egyszerű és szegény embe­rek világát. Hagyatékában bukkantam rá erre a nega­tívra. A képek egy olyan munka során készültek, amikor az ötvenes években az MTI legjobb fotósai ki­rajzottak, hogy országszer­te lefényképezzék a szocia­lista újjáépítés eredménye­it. A képek meg is jelentek a Magyar Építészet 1945-1955 című könyvben. Lan­ger valószínűleg Sztálinvárost kapta házi feladatként. És berendezte ezt az ízig-vérig szocreál jelenetet. Gépe nagy volt és állványra kellett állítani, a negatívok 9x12cm-esek. Háttérben a víztorony a hatalmas csil­laggal. Az egyes számú ké­pen a hiba különben a ne­gatívon található: az idők folyamán megsérült az emulzió.

Langer Klára (1912—1973): Sztálinváros, 1955

Jólöltözött munkások, kerékpározó gyermekek, trécselő asszonyok. Úttörő kispajtások. Egyébként a többes szám túlzás, mert ha alaposabban megnéz­zük a felvételeket, minden­ből csak egyet látunk: ma­gát a megtestesült példát. A legérdekesebb azonban a két kép közti különbség: az elsőről a bal oldali cso­portban látható férfi a két felvétel közt átment a közé­pen állókhoz, és cigarettá­val kínálja őket. Vajon Lan­ger kérte meg rá?

LUGO