Először és utoljára gyalog


Fejér Megyei Hírlap – 2007. július 23.

Először és utoljára gyalog

A közönség az elözönlés módszerével vette birtokba a Pentele hidat tegnap

Pekarek János
Dunaújváros – Gyalog már birtokba vehettük a Pentele hidat: vasárnap reggel nyolctól éjfélig bárki szabadon kószál­hatott az északi útpá­lyán. Hivatalosan ma öt­től indulhat meg a for­galom.
Átadták a hidat tegnap – a gyalogosoknak. Több tízez­ren, becslések szerint akár öt­venezren is felkereshették a Pentele hidat a hivatalos for­galomba helyezés előtti utolsó napon, az érintett négy önkor­mányzat (Dunaújváros, Kisapostag, Dunavecse és Apostag) által rendezett ünnepen.


Igazi népünnepélyt szervezett a négy, frissen szomszéddá vált település önkormányzata tegnap a Pentele hídon: vurstli és kirakodóvásár hangulata lengte be hazánk legújabb, kétszeresen is világrekorder hídjának környékét.
Igaz, a szervezésben akadtak zökkenők / Fotó: Vohlmann György

Dunaújváros felől ugyan, fogalmazzunk finoman, egy kissé nehézkes volt a híd meg­közelítése, miután nem egé­szen tisztázott okokból lezár­ták a 6-os főútról a hídra veze­tő felhajtót. Az építők szerint azért, mert az úttest még nincs forgalomba helyezve, vagyis építési terület, s így balesetve­szélyes. Azonban aligha já­runk messze az igazságtól, ha azt gyanítjuk, a ma ideérkező miniszteriális delegációk miatt a nagy óvatoskodás. Mi­nek következtében újvárosiak ezrei kényszerültek poros dűlőutakon kibumlizni a hídhoz, s a pusztában parkolni, ha ré­szesülni akartak abban a visszahozhatatlan élményben, hogy gyalog átsétálnak egy (még nem létező) autópálya hídjának északi pályáján egé­szen Dunavecséig. Bár a vecsei oldalon is furcsán hatott, hogy a híd után még egy kilo­métert kellett baktatni a lehaj­tón, mielőtt visszafordulhat­tunk a hídfő felé, újra megten­ni ugyanazt a kilométert, pár méterrel északabbra.

 Nyílt nap az elkészült hídon – képek

Mindegy: a híd kész, a híd szép, a nap élménydús volt. Reggel kurta hídfutás, majd mazsorett tánccsoport és fú­vószenekar, utána kötélhúzás szerepelt a programban, utób­bit a vecseiek nyerték. 2:1 arányban eldöntve a kisapostagiakkal három éve kezdő­dött nemes vetélkedést. Ebéd után kirakodóvásárban és vurstliban szórakozhatott a közönség, mígnem újabb ze­nekarok éjfélig tartó fellépéssorozata kezdődött. Délután négykor Veres Zoltán műre­pülő bemutatója borzolta az idegeket: a fegyelmezett piló­ta nem repült át a híd alatt… Meleg volt ugyan, de nagyon megérte!

Aki járt itt, s aki majd jön

A Pentele hídon vasárnap kétféle embert lehetett látni: a környék apraját és nagyját. Kényelmes dolog volt, min­den szervezési tökéletlenség, keserves parkolás és a forró­ságban történő hosszú gya­loglások ellenére is: nem kel­lett randevút adni senkinek, mégis találkozni lehetett min­denkivel fönt, az új hídon. Vagy legalábbis majdnem mindenkivel, mert például he­lyi, dunaújvárosi jobb oldali politikust mutatóban sem lát­tunk. Sebaj.
Ahogyan azt már korábban megírtuk, a hídépítők reggel nyolctól megnyitották a híd északi útpályáját (az ezzel szomszédos kerékpárutat biz­tonsági okokból zárva tartot­ták), így szabadon hömpö­lyöghetett a nép Vecséről Újvárosba, illetve Apostagról Kisapostagra és vissza.
Míg a nyugati parton dűlőúton lehetett megközelíteni a kukoricaföldre rejtett parko­lót, ily módon a viszonyok az 1986-os első mogyoródi For­ma-1-es Magyar Nagydíjra emlékeztettek, addig a keleti parton valódi népünnepély várta a hőségtől sem félőket: féltucatnyi bográcsban főtt a pörkölt, sátorszámra mérték a sört, hídavatásos pólótól cél­lövöldéig és ugrálóvárig szin­te mindent lehetett kapni-használni a híd lábainál, ahon­nan immár eltűntek az építők emeletes, légkondicionált konténerirodái. Hja: vége az ötvennégymilliárd forintos, majdnem három évig tartó munkának, a Clark Adám úszódaru is azért volt jelen, hogy a pakolásban segítsen – s emelje az ünnep fényét.
Legalább ötvenezer ember volt kíváncsi a környék új cso­dájára, a Pentele hídra, ahol soha többé nem lehet majd a úgy átmenni, ahogyan tegnap mentek át e tízezrek: gyalog az úttesten. Találkozhattunk a helyszínen mind a négy, híd melletti település polgármes­terével, végre nyakkendő és öltöny nélkül, farmerosan, sportingben, ellenzős sapká­val – és rendkívül széles, a protokollméreteket messze meghaladó mosollyal… Egyi­kük, aki nem éppen szófukar­ságáról és félénkségéről is­mert, most mégis csak annyit tudott kipréselni magából: hm, jó, igen, jó… De itt, a hí­don tegnap még az a politikus is szemrebbenés nélkül gyalogolt, akár többször négy kilo­métert (négy kilométer egy forduló oda-vissza), aki pedig máskor még az autójához is autóval megy…
A reggeli futóverseny azonban elmaradt, jelentke­zők híján – illetve mégsem, mert hatan nagy barátságban, egy vonalban egymás mellett átfutottak Vecséről Újváros­ba és vissza, köztük a Nagyvenyimi Erdőjárók Klubjának két illusztris tagja. Buda Vik­tória és Pötör Zoltán. Ha nem is futótempóban, de mégis sportrekordok közé illő kitar­tással ment át a hídon a pentelei Ujbányi Ilona, nyolcvanhárom évesen, a terelőkorlát­ba kapaszkodva és boldogan.


A háromfordulós kötélhúzó bajnokságot Dunavecse nyerte, mert egy kisapostagi versenyző eltörte a lábát. Szinte minden környék­belivel találkozni lehetett a hídon, igazi népünnepély zajlott vasárnap, földön, vízen, s ráadásul még a levegőben is volt látnivaló / Fotó: Vohlmann György

Kevésbé volt boldog a har­madik kötélhúzó verseny vesztese, amelyet másodszor nyert a kék trikós Vecse csa­pata, nagy fenékre huppanással – mivel a sárga trikós kisapostagiak hirtelen elenged­ték a sporteszközt: egy társuk lábára csavarodott a kötél, és eltörte a jobb lábszárát. A mentők a dunaújvárosi kór­házba szállították a sérültet.
Ebéd után Veres Zoltán műrepülő Európa-bajnok mu­tatványai ejtették ámulatba a tömeget – hogy aztán éjfélig folytatódjon, ami már reggel­től tartott: zene, vidámság, mulatság, egy kis tűzijátékkal vegyesen.
S mostantól kezdve ismét csak kétféle ember létezik: az, aki már járt a Pentele hídon, meg az. aki majd ezután fog felmenni rá.

A dunaújvárosi Pentele híd tervezése

A hídépítés egyes szakaszai 2004-től 2007-ig
A Pentele híd építése 2004 októberében kezdődött a munkaterület előkészítésé­vel, fák kivágásával. 2005 tavaszán verték le az első cö­löpöket a nyugati parti ártéri híd pilléreinek alapozásá­hoz. Még ebben az évben el­kezdték az ártéri hidak pillé­reinek építését, s az első pil­lérek elkészülte után az uszályon érkezett, acélszer­kezetű hídpályaelemek he­lyükre emelését és tolását.
Az elemeket úszódaru emel­te fel, és egy 89 méter hosszú rácsos tartó, úgynevezett vendéghíd segítségével, egyedülálló módszerrel tol­ták a part felé. A keleti par­ton darukkal építették meg az ártéri hidat.

2006-ban készítették cl a mederpillérek keszonjait, s magukat a pilléreket. Ebben az évben készült el a vecsei parton kialakított szerelőál­láson a vonógerendás ívhíd, azaz a mederhíd, amelynek utolsó elemét augusztus 26-án hegesztették a helyére. A mederhidat, amely a kiegé­szítő elemekkel közel tíz­ezer tonnát nyomott, nyolc bárkán úsztatták a helyére december 6-án: az úsztatás szintén világrekord, akár­csak maga a híd a kosárfü­lesnek nevezett kategóriá­ban. A szerkezet elkészültét 2007. március 13-án ünne­pelték hordógurítással.

 


Népünnepély a dunaújvárosi Pentele hídon


A dunaújvárosi Pentele híd tervezése


Kosárfüles híd Dunaújvárosnál

Dunaujvaros