Szabad Művészet – 1952. január
TÜSKE TÓNI
A Sztálin Vasmű építkezés Pártbizottságának hetilapja, a “Sztálin Vasmű Építője”, külön rajzos mellékletének címe “Tüske Tóni”. A külön melléklet tréfás és komoly rajzait az épülő Sztálinváros képzőművészeti tanfolyamának munkaközössége s a helyi dekorációs műhely művész-dolgozói készítik. Minden héten mindössze két oldal terjedelemben jelenik meg a “Tüske Tóni” – s mégis komplett, s fökép izgalmas tartalmú, kitűnő szatirikus újság. Minden rajza friss, aktuális hozzászólás a legkonkrétabb helyi problémákhoz; Tüske Tóni valóságos mindentlátó szem és mindenthalló fül. Tudja az elkésők névsorát, az üzemek munkájában megmutatkozó hibákat, az egyik nem működő öntödei daru fogaskereke körüli bajokat, stb., stb. – de tudja és számontartja az élenjáró brigádok nagyszerű teljesítményeit, az acélöntők 230%-át, a hegesztőműhely kiváló dolgozónőjének
eredményeit. Szinte mindent tud, amit tudni kell, s mindenről beszél is, amiről tanulságos és közérdekű, tehát érdemes beszélni.
Tüske Tóni – II. évfolyam 5. szám
A “Tüske Tóni” nem egyik napról a másikra született meg. Kitartó, becsületes munka érlelte, növelte. Hosszú hónapok óta dolgoznak lelkes odaadással kifejlesztésén a helyi képzőművészeti tanfolyam vezetője és dolgozói, a Pártbizottság lapja munkatársainak segítségével.
Halász Szabó Sándor, a Képzőművészeti Tanfolyam vezetője, már a Tanfolyamok múlt év májusában tartott országos értekezletén elmondta, hogy Dunapentelén, a mai Sztálinvárosban, sikerűlt megteremteni a képzőművészeti szabadiskola és a dolgozók széles tömegei között az eleven kapcsolatot: az iskola a dolgozók életének, az üzemek munkájának élő, mindennapi kérdéseiről szerkesztett faliújságaival igen népszerűvé lett a Sztálin Vasmű dolgozói között. A tanfolyam képzőművész dolgozói szorosan együttműködve a helyi írói munkaközösséggel, valóban kitűnő faliújságokat szerkesztettek, amelvek előtt mindig számos érdeklődőt láthattunk. Sok esetben fordult elő az is, hogy nem tanfolyamhallgató üzemi dolgozók is küldtek egy-egy kritikai megjegyzést tartalmazó szatirikus rajzot a faliújságokba. Az üzemek vezetősége örömmel fogadta a faliújságszerkesztők munkáit.
A faliújságot készítő dekorációs műhely dolgozói érdekes újítással, illetve tapasztalat-átvétellel is megpróbálkoztak. Majakovszkij híres Roszta-ablakainak sokszorosító technikájával állították elő színes faliújság-plakátjaikat. Hazánkban Dunapentelén, a mai Sztálinvárosban jelentek meg az első, Majakovszkij módszerével sokszorosított színes plakátok a nyilvánosság elött. Már maga ez a tény is feljegyzésre érdemes.
Tüske Tóni – II. évfolyam 15. szám
A képzőművészeti tanfolyam dolgozóinak lelkes és hasznos munkáját látva, a helyi Pártbizottság mindenben támogatni sietett az addig, főkép a tanfolyam munkájának felügyeletére és segítésére illetékes építőipari szakszervezet kultúrfelelőse részéről kellő támogatásban nem részesülő képzőművészeti munkát. A Pártbizottság támogatásának eredménye a most már nyomtatásban rendszeresen megjelenő “Tüske Tóni” is. A Pártbizottság minden szám legjobb rajzát 100 forintos külön jutalomban részesíti. A fejlődés kétségtelen jele, hogy a kis lap üzemi oldalát ma már csaknem kizárólag az üzemek dolgozói készítik el, az üzemi problémák teljes és beható ismeretében. Sztálinvárosban egyre szorosabbá fűződik a dolgozóknak az élet mindennapi kérdéseivel is foglalkozni tudó, haladó művészethez való kapcsolata. A nyáron még meglehetősen mostohán kezelt képzőművészeti munkának most a Vasipari Dolgozók Szakszervezete kultúrosztálya megfelelő anyagi támogatást is nyújt, s komoly várakozással nézhetünk a Sztálinvárosi Képzőművészeti Tanfolyam által, végzett sokatígérő munka további eredményei elé.
(sz.)
Tüske Tóni a József Attila Könyvtár archívumában
