Népsport – 1970. december 24.
Tizennyolc lihegő ember
Híg köd fojtogatja a várost.
Megbontja a házak körvonalait. eltakarja a kéményeket. Egy óriásdaru magasodik a fej fölé. Csúcsán villanykörte csillog.
Alig múlt dél, mégis olyan minden, mintha már alkonyat lenne.
Az emberek fáznak. Szorosra húzzák nyakuk körül a sálat. Aztán meg-megállnak egy-egy standnál, ahol fenyőfát árulnak. És meg-megállnak egy- egy fényes kirakat előtt.
Karácsony közeleg.
A széles Vasmű úton szél söpör végig. Igaz, itt mindig söpör a szél. Vajon van-e még város ezen kívül, ahol soha nincs szélcsönd?
Sietősen
Somogyi és Nagy Ervin siet az úton.
– Mindjárt fél három!
– Csak el ne késsünk!
Nyikorog a központi sporttelep vaskapuja. Alighanem ők ketten az utolsók. A Kohász többi játékosa már bordó melegítőbe öltözött.
– Nem lehet ezt elég korán kezdeni! – motyorog Mártha, s nem lehet tudni, hogy az edzés idejét, vagy magát az előalapozást tartja túl korainak.
– Akkor induljunk, fiúk! – szól Fejes László, a csapat edzője, s tizennyolc lehajtott fejű, melegítőbe burkolt ember kibandukol a pályára.
Stopperrel
A pálya is didereg. A fű nedves. A lelátók is csapzottan, magányosan viselik a december végi hideget.
De, nini!
Három “Rettenthetetlen”, három szurkoló betévedt. Rádőlnek a vaskorlátra, és nézik, amint tizennyolc bordó melegítős nekilát a bemelegítő köröknek.
Az élen: Formaggini! Kezében stopperóra. Olykor rápillant, és lassítja, vagy gyorsítja az iramot. Az óra nem ismer kíméletet. Pont 85 másodperc alatt kell megtenni a második 400-at.
– Szegények! – mondja az egyik “Rettenthetetlen”.
– Szegények? Vergődtek éppen eleget az ősszel, hát hadd dolgozzanak!
A harmadik egyelőre hallgat. Fajtot figyeli.
Azt mondják, szombaton kidőlt futás közben – szólal meg végül, s a nagy darab középhátvédre mutat.
És most már hárman figyelik.
Nonstop
– És most – húsz perc gimnasztika jön – suttogja Fejes László, s lopva az órájára pillant. A fiúk előtt Akucs Attila testnevelő tanár. Kabátban, kalapban. Csupán “beugrott” a gimnasztika levezetésére.
– Szétszakadnak az izmaim! Nem megy! – tiltakozik Fajt az első gyakorlatok után.
– Csak csinálja! Nem fog fájni! – vigasztalja a testnevelő tanár, s mindjárt mutatja is a gyakorlatot.
Kabátban, kalapban.
Hát, igen! Néhány dolog pillanatokon belül kiderül. Például az, hogy a kis Bartók milyen ügyetlen, mennyire esetlenül tornázik. Aztán az is, hogy Harangi, ha teheti, ellazsálja a gyakorlatot.
Egy kis noszogatás, aztán csinálja ő is.
Ha nem is olyan jól, mint az “előtornász” Csörgő.
– Hány perc még? – kérdi valaki, és sóhajt, amikor megtudja, hogy a felénél tartanak. A melegítőkön lassacskán egyre több a sötét folt. Az izmok viszont egyre jobban engedelmeskednek. Egyre hajlékonyabb lesz a derék.
És ez így megy húsz percen át – pillanatnyi pihenő nélkül.
Kiborultak
– Akkor még 1200! – vezényel Fejes edző. És ismét előkerül a stopperóra, ismét az élre vág Formaggini. Futnak. 800 méter után elsőként Ruppert borul ki. Szúrás. Aztán lassacskán lemaradozik Fajt is, Mohács is. Bartók összeszorítja a fogát, nekilendül, s felzárkózik a bolyhoz.
És még mindig nincs vége!
– Egy kis terepfutás, aztán pihenünk! – adja ki az edző az újabb jelszót, s a tizennyolc férfi nekivág a terepnek. Jó kis “tájékozódási futás” lesz. Lejtő és emelkedő. Meredek és kevésbé meredek. És ott a kérlelhetetlen óra, amely miatt száz métereket sem lehet megspórolni!
Az edző biciklivel megy a fiúk elé.
– Régen rossz lenne, ha én is meg tudnám mindazt csinálni, amit nekik kell! – mondja búcsúzóban.
Utóhangok
Fél négy után öt perccel tizennyolc lihegő ember tűnik fel a pálya előtt. Elsőként Mártha esik be az öltözőbe.
Valóban liheg.
Akárcsak a többiek.
– Rossz, hogy nem bírom végig, de hát sok volt a fél éves kihagyás! – mentegetőzik Fajt.
– De már jobban megy, mint az első nap. Akkor 800 méter után egyszerűen kiálltam…
– Nem kaptam levegőt! – magyarázkodik Bartók. – Valami bajom lehet. Persze, meg a kondícióm! Azzal sem dicsekedhetem, de azért csináljuk. hogy legyen!…
– Rá kell hajtani, fiúk, az az igazság! – harsog Nagy Ervin.
– Mert az nem mehet, ami az ősszel volt!…
Kint változott a világ.
Aprószemű hó hull, és lassacskán fehér lesz minden dunaújvárosi utca. A tizennyolc lihegő ember – a tizennyolc Kohász-labdarúgó – meg hazaindul. Pihenni. Mert másnap kezdődik minden elölről.
– R –
Álló sor: Szűcs Gyula edző, Formaggini, Papp, Nagy, Fajt, Mártha, Csörgő, Boromissza, Szimacsek.
Guggolók: Aczél, Ruppert, Kovács, Cseh, Andriska, Kamarás, Somogyvári, Harangi, Somogyi
DUNAÚJVÁROSI KOHÁSZ
(Sztálin Vasmű Építők, Sztálinvárosi Vasas)
Alapítási éve: 1952 (1954)
Színe: piros-kék
Címe: Dunaújváros, Vasmű út, Vasmű igazgatóság
Pályája: Dunaújváros, Sikló u. 4.
Befogadóképessége: 15 000 fő
7 szereplés az NB l-ben
- Aczél László – 1940. VII. 15. – 1966.
- Bartók István – 1952. IX. 17. – Saját nevelés
- Boromissza Lajos – 1950. XII. 22. – 1970.
- Cseh Sándor – 1945. I. 14. – 1970.
- Csepecz Ferenc – 1937. V. 3. – 1963.
- Csörgő Szilárd – 1946. IX. 22. – 1967.
- Fajt László – 1946. V. 21. – 1970.
- Formaggini Károly – 1944. V. 13. – 1966.
- Harangi József – 1943. XII. 7. – 1970.
- Kamarás Béla – 1947. IV. 25. – 1967.
- Kovács András – 1941. XI. 30. – 1969.
- Mártha Sándor – 1947. VIII. 10. – 1970.
- Nagy Ervin – 1943. I. 16. – 1969.
- Papp Károly – 1948. VI. 19. – 1970.
- Ruppert Mihály – 1942. IV. 5. – 1968.
- Simon Gábor – 1947. IX. 3. – 1964.
- Somogyi Sándor – 1945. V. 13. – 1969.
- Somogyvári László – 1944. X. 29. – 1970.
- Tartalékok: Andriska Vilmos, Mihály József, Szabó Sándor, Szimacsek Tibor
Dunaújváros, akkor Sztálinváros, éppen 20 esztendeje alakult. A nagyszabású építkezések első percétől kezdve futballoztak az odakerült fiatalok. Az első, akkor egyetlen sportegyesület, a Sztálinvárosi Vasmű Építők Sportköre rég eltűnt, helyén ma közel 20 sportkör működik, s vitatható, hogy jogos-e a mai Kohász elődjének tekinteni az egykori Építőket. De mi együtt jegyezzük őket 1952. január 5-étől, amikor kimondták az Építők egyesületének megalakulását. Az MLSZ Sztálinváros sportkörét az NB II Középcsoportjának 18 tagja közé sorolta. A csapat akkori 34 mérkőzését veretlenül küzdötte végig. Az osztályozó sikeres megvívása révén bejutott az NB I-be. Igaz, hogy a következő évben kiesett. Az NB ll-ben, majd NB I/B-ben 1954 óta mint Dunaújvárosi Kohász szerepel és 1965 végén felkerült az NB l-be.
SZŰCS GYULA
Mesteredző. Született 1914. Július 24-én. A régi, nagyhírű Törekvés egyik kimagasló képességű tagja. A WM-rendszer bevezetése után lényegében az ország első, támadó szellemű jobbfedezete. Több NB I-es csapatnál működött edzőként. (MTK, Haladás, Ú. Dózsa) eredményesen, ugyanígy külföldön is.
SZEREPLÉS AZ NB l-BEN
1953-ban XII., 1954-ben XIV. (kiesett), 1966-ban XII., 1967-ben XIII., 1968-ban VIII., 1969-ben XIV., 1970 tavaszán X. helyezett.
ÖSSZESÍTŐ TÁBLÁZAT
Győzelmek, nézőcsúcsok
A csapat – újra visszajutva az NB 1-be – 1966. március 13-án lépett először pályára odahaza, 10000 néző előtt 0:0-ra végzett az MTK-val. Nem csoda, hogy május 15-én már 15000 néző gyűlt össze. 1967. április 9-én (Ú. Dózsa ellen 1:4) a “nézőcsúcs” 17000 főre, majd 1968. március 31-én 18000-re javult. És ekkor már – az előbbi rekord-mérkőzésekkel ellentétben – győzelmet láthattak a lelkes szurkolók. A hazai csapat az FTC-nek az évben a bajnokságot is megnyerő csapatát 2:1-re legyőzte! Formaggini és Kiss gólja után Karába csak az utolsó percekben tudott szépíteni. Az év másik emlékezetes hazai mérkőzésén, szeptember 15-én is Formaggini lőtte az egyik gólt (Dunaújváros-Rába ETO 4:1), a másik hármat Mártha. Formaggini hátvéd létére, ritkán lő. De mindig a legjobbkor!
Még egy nagy győzelmet jegyeztek fel a falakra a dunaújvárosi gyerekek. “Ezen a gólkülönbség ugyan mindössze 1 volt, – de ez az egy, azaz a 2:1 a Honvéd ellen, “méltó bosszú” volt az előző őszi 0:3-ért.
Ezek a csapat legemlékezetesebb győzelmei. Nem sok, de majd lesz több. Ha majd még jobban belemelegszik a csapat a részére ma még kicsit “előkelő” környezetbe, az NB I-be.
Megjelent: Képes Sport 1970. augusztus 4.
