Sztálinvárosi Hírlap – 1959. július 17.
Az új film elsőnek forgatott jelenete (Rajz János és Törőcsik Mari)
(Hunnia filmstúdió – Oláh felv. – Film Színház Muzsika)
Megkezdték a “Kölyök” c. film forgatását Sztálinvárosban
Pár napja színészek, rendezők, kellékesek, építészek, technikusok vették birtokukba a várost, hogy a Kölyök című, sztálmvárosi témájú új magyar film műtermi felvételei után megkezdjék a külső felvételek forgatását városunkban. A karavánnak már eddig is nagyon sok érdeklődő nézője akadt, s a város életének egy része most – valljuk be őszintén – a film körül forog. Az autogramot kérők hada az Arany Csillag Szálló előtt, az építkezéseket, a műszaki munkákat szemlélő emberek sokasága bizonyítja a nagy érdeklődést. Eddig már 300 statisztát szerződtettek, akik városunk “lakosai” lesznek majd a filmen.
“Élt itt egy leány 5-6 évvel ezelőtt…”
– Ki is az a “Kölyök”, akiről a film készül, és milyen szerepe volt, vagy van új városunkban? – ezzel a kérdéssel fordultunk Palásti Györgyhöz és Markos Miklóshoz, a film forgatókönyv íróihoz.
– Élt itt egy leány 5-6 évvel ezelőtt. Ez a kislány nagyon ügyetlen volt és sok küszködés, kaland után vált emberré. Az ő kalandjai elevenednek meg majd a film kockáin. Bizakodó hitével, minden sutaságával és naívságával, de rokonszenves, bájos őszinteségével áll majd előttünk annak a Kölyöknek az alakja, akiből olyan sok volt és van ebben a tarkán kavargó, épülő városban.
– Milyen élmények alapján írták a forgatókönyvet?
– A kislány valóban létezett és az alapötlet is az ő sokszor naív és kusza naplójegyzeteiből született. Ezt bővítettük, kerekítettük személyes élményeink alapján és hozzáadtuk mindazt, ami még most is eleven problémája azoknak a fiataloknak, akik itt keresik maguknak a boldogságukat, ebben a városban. Nagyon sok fiatal lánnyal beszélgettünk, faggattuk őket, az üzemükben, otthonukban, hogy még mélyebben gyökerezzék a sztálinvárosi talajba a Kölyök alakja.
Törőcsik Mari tolmácsolja majd a film vásznán ezt az élményekben gazdag bő forrást, melyből mai fiatalságunk élete, megannyi apró botlása, szépsége, naívsága, álhatatossága, reménye és komikuma fakad.
S.
Törőcsik Mari és Bessenyei Ferenc – Film Színház Muzsika
Törőcsik Mari beszél legújabb szerepéről, a Kölyökről és színésznői munkájáról
Fekete pulóver, kis selyemsál és fehér, vékonyan csíkozott nadrág. Ez az öltözéke Törőcsik Marinak, amikor a szálloda halijában együtt ülünk és faggatom mindenfélékről, mikről színésznőket újságírók szoktak faggatni. Arcában, a szemében kutatom tízféle filmjének, tízféle szerepének vonásait, de most nem találok mást, mint egy egyszerű fiatal lányt – minden póz nélkül. Legjobban mégis a Körhinta Pataki Marikájának kedves mosolyát, nyílt tekintetét fedezem benne fel. Ahogy bemutatkozik, már az is eredeti.
– Törőcsik – mondja kissé keményen -, és nyújtja vékony, fínomcsontú kezét.
– Szeretném, ha eltérnénk a szokott sablonoktól – mondom – és nem dicsérné a várost, hanem beszélne a szerepéről, a Kölyökről és sajátmagáról.
– Jó. De kérdezzen, mert én önmagamról nem szeretek beszélni, csak, ha kérdeznek…
– Nyilván ismeri már Sztálinvárost, volt már itt nálunk?
– Most vagyok itt harmadszor. Először harmadik gimnazista koromban társadalmi munkában vettem részt, itt dolgoztunk a gyár területén, egy igen mély árkot ástunk. Lehetett talán öt méter mély. Aztán 1957-ben a Bartók Béla Művelődésház színpadán léptem fel a Nemzeti Színház együttesével a Tartuffeban. És végül most.
– Sok fiatal lány – nyilván Sztálinvárosban is – azt hiszi, hogy a filmszínésznő élete csupa fény, csupa ragyogás, csupa siker. Így van ez?
– Higyje el, aki nem rajong ezért, az nem tudja végigcsinálni. Idegmunka és fizikai munka. Sokszor előfordul, hogy harminchat órát is dolgozom egyfolytában. És milyen fájdalmas, amikor szépet, jót akarunk adni és nem sikerül…
– Hogy lett színésznő és honnan indult el?
Kis hallgatás következik, megint a Körhinta Marikája néz rám. Megrezdül valami, egy kis falura gondol Heves megyében.
– Pélyből indultam el. Így hívjak a falumat. De várjon, leírom. Már veszi is a tollat a kezemből, és a jegyzetemre írja a falu nevét. Apám tanító, és én tulajdonképpen nem is akartam színésznő lenni. Soha nem szavaltam és nem énekeltem, egyetlen iskolai rendezvényen nem léptem fel…
– Hát mi akart lenni tulajdonképpen?
– Zenetanárnő. Éppen harmadik gimnazista voltam, amikor azután Pestre kerültem. Ekkor elhatároztam, hogy mégis színésznő leszek. Jelentkeztem a színiakadémián, de Lehotay Árpád azt mondta, tanuljak, fejezzem he az iskolámat, és azután jöjjek vissza. Így is történt.
– Azt mondja, nem akart színésznő lenni. Talán csak nem vallotta be önmagának sem?
– Ez lehet, igen, titkos vágyam az volt, amit még magamnak sem vallottam be…
– Erről az új szerepéről, a Kölyökről beszéljen.
– Ez a sztálmvárosi csitri első vígjátékszerepem. Nagyon szeretem ezt a leányt, és bár én korban idősebb vagyok nála, mégis úgy érzem, teljes mértékben ehhez a generációhoz tartozom.
– Hogy fogja fel ezt a szerepet, tanulmányozta előzőleg a sztálinvárosi lányok életét?
– Tudja, ezzel úgy vagyok, elolvasom a szerepet, és akkor érzem, hogy közel áll hozzám vagy sem. Ha közel áll, akkor megy, szinte magától minden.
– Nos, ez a Kölyök közel áll?
– Jaj nagyon, nagyon szeretem. Azért is szeretem, mert én is olyan ügyefogyott, ügyetlen vagyok. Amikor ma megérkeztem Sztálinvárosba, első dolgom volt, hogy mindjárt felborítottam egy pohár feketét…
– Kedves Törőcsik Mari, hosszúra nyúlt ez a beszélgetés, de egy kérdésem van még. Úgy látom, egy kis átalakításon ment keresztül. Talán nem egészen ilyen volt a frizurája?
– Ez igaz. Elhiszi-e, hogy a külsőmnek sem vagyok az ura egészen.
– Hogy-hogy?
– Hát úgy, hogy jön a főrendező, azt mondja, itt le kell vágni egy kicsit, aztán jön a segédrendező, azt mondja, a másik oldalon is le kell vágni egy kicsit… És így mindenki levág egy kicsit, és ami megmarad, azzal már én rendelkezem… Még búcsúzóul, sok szeretettel üdvözlöm a sztálinvárosi fiatalságot, – de az idősebbeket is -, és remélem, a Kölyök megtalálja az utat a szívükhöz…
Király Pál
Lám, mit tesz a klsestélyi… Az autós gavallér megbűvölve nézi Kölyköt
(Törőcsik Mari és Zenthe Ferenc)
(Szomszéd András felv. – Film Színház Muzsika)
A rendező az új filmről és “műhelytitkokról”
A Duna-parti “Sörkert” fiatal akácai alatt, pihenés közben Szemes Mihály rendezővel beszélgetünk. Ez a pihenés azonban csak fizikai értelemben az, mert a rendezőt még itt is a film egyes megoldásai foglalkoztatják. Az egyik, jelenethez valamilyen “romantikus” hely kellene. Az óvárosi vízimalom jó lenne, de technikai szempontból nem oldható meg. Mi van még? A Lebuki-patak? A Vorosilov-kilátó környéke? Vagy más?
Megszakítjuk a gondolatsort, s ha már úgy sem tud pihenni, megkérjük, hogy mondjon valamit a rendezői munkáról.
– A filmek fogatókönyvét általában az írók a rendezőkkel együtt készítik, összehangolva az írói elgondolásokat a rendezői instrukciókkal. Ez a film ilyen szempontból kivétel, mert én csak később, a forgatókönyv elkészülte után kapcsolódtam a munkába. S talán mondanom sem kell, nagyon szívesen, mert egy ilyen hálás témát, amely az ifjúság sok zavarát, vívódását, kedvességét és tiszta kibontakozását tartalmazza, ilyen szép, fiatal város kereteibe beleilleszteni: megtisztelő rendezői feladat. Az a célunk, hogy forgatás közben a lehetőségekhez képest minél többet tudjunk a városból bemutatni.
– Hol készítik a filmet?
– Úgyszólván a város minden pontján. Benne lesz a hajóállomás, a Sztálin út, a víztorony környéke, a Vasmű egy-egy területe, és még sok minden. Egy kuliszatitkot máris elárulok, a még el nem készült munkásszálló helyett a szülőotthont szerepeltetjük munkásszállóként, de csak a portálja lesz látható. Ezt, a szükségszerű csalást nézzék el nekünk a sztálinvárosiak, dramaturgiailag azonban ez volt a legjobb megoldás.
– Mennyi ideig készül a film?
– A Kölyök műtermi felvételeit kéthavi előkészület után, tizenegy nap alatt fejeztük be, s most itt forgatjuk a külső felvételeket.
– Meddig tartanak az éjszakai forgatások?
– Előreláthatólag vasárnap reggelig, természetesen az időjárástól függően.
– S a nappali munka?
– Terv szerint két hét. De ezt is megnyújthatja valamilyen objektív tényező. Érdekességül elmondom, hogy például a három éjszakai felvétel amely hatalmas műszaki apparátust foglalkoztat és a szereplők, statiszták tömegét tartja ébren, – a mozi vásznán mindössze nyolc-kilenc pere alatt pereg le.
– Hogyan történt a főszereplő kiválasztása?
– Hosszú keresés útján. Ezidő alatt számos levélbeli ajánlatot kaptunk, többek között innen, ebből a városból is. De minthogy erre a szerepre, amely meglehetősen bonyolult, művészi karakterizáló erővel rendelkező kölyök kellett, így esett választásunk Törőcsik Marira, akinek egyébként, komoly egyéniségét erre a szerepkörre át kellett hangolni.
– A zeneszerző?
– Petrovics Emil. Nagyon kedves, fülbemászó számokat komponált. Bizonyos vagyok benne, hogy az a ritmusos, lendületes induló, amellyel a kölyök végigtriciklizi a várost, hamarosan népszerűvé válik.
– S a statiszták?
– Eddig körülbelül háromszáz helyi statisztánk van. De még többre van szükségünk, ezért szívesen várjuk a jelentkezőket. A korhatár nőknél és férfiaknál tizenhéttől negyven évig. S ha már a technikai kérdéseknél tartunk, a felvételek ideje alatt, különösen az esti és éjjeli időszakokban kérjük a lakosság megértését, segítségét és munkánk támogatását, hogy majd minél több örömük teljék a filmben, amely ebben a szép, fiatal városban játszódik.
Törőcsik Mari és ifj. Szabó Gyula – Film Színház Muzsika
Villáminterjú Szabó Gyulával és Zenthe Ferenccel
Mindkét művész önként és szívesen beszél.
Az interjú során kiderül, hogy Szabó Gyula már 1953 óta ismeri a várost, akkoriban itt filmezett, Zenthe Ferenc azonban mindezideig csak mint átutazó látta, tehát érthető, hogy nagy érdeklődéssel szemléli.
– Ebben a fiatal városban, amely köztudomás szerint szocialista alkotásaink egyik remeke – mondja többek között – én főképpen azokat a kedves színeket és derűs vonásokat keresem, amelyek az optimizmust, a hitet, a bizakodást sugározzák. Remélem, hogy ezeket a kedves színeket és derűs vonásokat meg is találom itt. Az első benyomások még olyan frissek, hogy nem tudok átfogó véleményt kialakítani. Majd később…
Szabó Gyula arról beszél, hogy már első tekintetre is szembeötlő a fejlődés, amely 1953 óta itt végbement. Részleteiben ő is csak most fogja megismerni az újabb létesítményeket.
– Mindenesetre szerencsés választás volt – jegyzi meg -, hogy ezt a kedves filmtémát, amely ebben a városban gyökerezik, ilyen szép keretbe illesztik bele.
– Szabadjon valamit a szerepekről…
Szabó Gyula:
– Én az egyik főszerepet játszom. Mai fiatal KISZ titkárt alakítok. Nagyon hálás és művészileg jól megoldható feladat.
Zenthe Ferenc:
– Hasonlóképpen nyilatkozhatok én is, aki idegenvezetőt játszom a filmben.
Mérei Sándor
Sztálinváros 1959 – Fortepan/Gyöngyi
Több méternyi magasságban a filmfelvevőgép felett
Egy kis epizód… A Kölyök sztállnvárosi forgatásánál történt.
Töröcsik Mari, a film főszereplője, második napja állt már a felvevőgép elé. Izomrándulása és 39.5 fokos lázzal járó nyári influenzája volt egyszerre. Az orvosok telenyomták injekciókkal, hogy valahogyan lábra tudjon állni, azaz, hogy “lógni” tudjon. Ugyanis a filmnek éppen azt a jelenetét forgatták, amikor a Kölyök, hogy bebizonyítsa képességeit, felmászik a háromméteres létra tetejére, de a létra kicsúszik alóla, s ő lógva marad a szédítő mélység felett.
Amikor elkészültek a jelenettel, az overallos Töröcsik holtfáradtan kuporodott le kissé távol a stábtól pihenni. Egyszer csak megáll mellette egy öreg szaki a Vasműből. Nézi-nézi az elcsigázott kislányt, majd gyengéden megérinti a vállát s így szól:
– Kedveském. Látom, nagyon rossz beosztása van. Nehéz lesz az a munka magának, amit csinál, hogy így kifárad tőle. Jöjjön át a mi brigádunkba, mi jobban vigyázunk a fiatalokra!
Ahhoz, hogy izgalmasan lehessen bemutatni a Kölyök veszélyes dunai kalandjait, a stábnak úszó csónakokra fektetett deszkákról kellett fotográfálnia
Megjelent: Film, Színház, Muzsika 1960. január 1.