Fejér Megyei Hírlap – 1986. július 26.
Halászcsárda cégére az épület bejárata felett
Hogy mulat – egy halászcsárda?
Nemrég betértünk egy halászlére a dunaújvárosi Halászcsárdába. Kellemes környezet fogadott, szép berendezés, udvarias kiszolgálás. A halászlé és rácponty is első osztályúnak bizonyult.
A baráti beszélgetés közben társaságunk egyik tagja fölfigyelt a teremben lévő nagy méretű képekre, Vankóné Dudás Juli – messziről fölismerhető – jellegzetes alkotásaira. A képeken régi falusi élet jelenetei, naivságukban elragadóak. – Remek ötlet – jegyezte meg festő barátunk – ilyen hangulatos poszterekkel díszíteni a csárdát. – Szerintem ezek eredetiek – mondta a képeket “felfedező” feleség. Szavait hitetlenkedve fogadtuk. Már csak a képek állapota miatt is. Bizony az erős dohányfüst bebarnította a valaha világítóan fehér felületeket, s az élénk színek is megfakultak. A radiátor fölötti kép pedig enyhén vetemedni kezdett a “hőkezelés” hatására.
Végül a kedves, barátságos pincérnő döntötte el a vitát: megerősítette, hogy a képek valóban eredetiek, a vállalat vásárolta őket annak idején. Dekorációnak. Az itt lévő három képen kívül a kinti helyiségben is van még négy.
Meglehetősen elképedve fogadtuk a felvilágosítást.
– Ezek a festmények teljesen tönkre fognak menni. Senki sem törődik velük? – fakadt ki egyikünk. A kiszolgálónő azonban kivédte reklamációnkat. – Dehogynem törődünk velük. Minden tavasszal lemossuk a képeket ultrás vízzel. – Újabb elszörnyedés. – Drága asszonyom! Ez a hét kép lassan többet ér, mint az egész csárdájuk – replikázott a festő. Az asszonyka azonban mosolyogva vonogatta a vállát. Hitte is, nem is, amit hallott. Különben is nem az ő dolga ez, neki vannak felettes vezetői, ők tudják mi mennyit ér?
Nem messze tőlünk egy hosszú asztalnyi vendégnek húzta a cigány – mulattak amúgy istenigazából. Nekem pedig az jutott eszembe: íme, így mulat egy igazi halászcsárda, magyar módra, hogy a százezreket érő Vankóné-képeket hagyja tönkresilányulni, jobb esetben: ultrás vízzel mossa.
Kár, hogy én mégsem tudok mulatni rajta.
Vankóné Dudás Juli festményei nemzeti értékeinkhez tartoznak. Megóvni őket a tulajdonos kötelessége, bárhol is függjenek. Akár a múzeumban, akár egy halászcsárda falán.
(péntek i.)
Fejér Megyei Hírlap – 1986. október 1.
Cikkünk nyomán…
Festmények a csárda falán
Július 26-i számunkban cikket közöltünk Hogy mulat – egy halászcsárda címmel, amely szóvá tette a dunaújvárosi Halászcsárdában található Vankóné Dudás Juli festmények “védtelenségét”, kiszolgáltatottságát a szakmai hozzá nem értésnek, a körülmények kedvezőtlen hatásának.
A jegyzet nyomán a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, Villangó István levélben köszönte meg értékeink iránt tanúsított figyelmességet.
Nem tudtunk azonban arról, hogy az Intercisa Múzeum két restaurátora is időközben feladatául kapta a képek állapotának kivizsgálását.
Mint a felvételen látható: nem “egészen” a fűtőtest felett vannak a Halászcsárdában Vankóné Dudás Juli képei
(Fotó: Körmendi Sándor)
A Művelődési Minisztérium – szerencsére – megküldte a vizsgálatról készült feljegyzést. Ebből idézünk:
“A belső teremben lévő három kép enyhén barnult. (A védő lakkbevonat természetes velejárója.) A barnulás nem olyan mértékű, hogy restaurálni kellene. Vetemedést nem észleltünk. Sajnos, a képet úgy erősítették a falra. hogy át van sarkainál szöggel fúrva. Az üzletvezető szerint így kapták.
A kép nem a radiátor fölött van és nem is volt. (A fűtés egyébként mérsékelt, mert a cimbalomnak is árthatnak.)!! Az előtérben lévő négy képet három éve (?) évente letisztították. De nem ultrával (még szerencse!!), hanem semleges kémhatású mosószerrel, miután azt az egyik kép sarkán kipróbálták. (Mi történik, ha a próba nem sikerül?) A bejárat fölötti első képen kb. 1 négyzetcentiméter festékhiányt vettünk észre. Valószínűleg az ajtó okozta a sérülést. Az ajtó kitámasztásáról gondoskodnak. A harmadik képen világos barnás csepp alakú foltok vannak. Ezek eltávolítása könnyen megoldható.
Ifj. Bóna István felhívta az üzletvezető figyelmét, hogy képeket a továbbiakban semmi esetre se mossák le és tatarozás előtt gondosan csomagolják el.
A lemosott képek kezelését… és a foltos kép tisztítását ifj. Bóna István szakmai tanácsai alapján elvégezzük szeptemberben.”
Az aláíró: Haraszti Gabriella, az Intercisa Múzeum munkatársa.
A vizsgálat nyomán a Művelődési Minisztériumnak küldött levélben – melyet a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatóhelyettese írt alá – arról értesülhettünk, hogy: Szerencsére az újságcikk a képek helyzetét eltúlozta, mindenesetre a jövőben állapotukat figyelemmel kísérjük.
Nos, ennyit tájékoztatásul.
Persze, akad néhány szépséghibája az ügynek.
Miért nem értesülhetett szerkesztőségünk – közvetlenül – az időközben foganatosított vizsgálatról és eredményéről? Miért csak a “főhatóság” vette a fáradságot arra, hogy közvéleményt is érdeklő fejleményekről beszámoljon? Ugyanis a levelek és a vizsgálat másolatát a Művelődési Minisztérium bocsátotta rendelkezésünkre.
Lehetséges, hogy köszönő szót nem várhatunk a képek állapotát “eltúlzó” cikkünkkel kapcsolatban, de korrekt tájékoztatást igen. S szeretnénk azt hinni, nem fölöslegesen hívtuk föl a figyelmet értékeink védelmére.
Vankóné Dudás Juli 1969-ben, felkérésre készített képei, melyeket egy nagyobb felújítás és bővítés után helyeztek ki az étterembe, a mai napig láthatóak. Természetesen mind a 7!
