Szabad Ifjúság – 1952. január 3.
SZILVESZTER – SZTÁLINVÁROSBAN
1951 május elsején, az első – akkor még pentelei május 1-én – bizony sok gondot okozott a Vasmű vezetőségének, hogy a dolgozók ne utazzanak haza, hanem a Vasműnél ünnepeljenek. Akkor még nem mindenki érezte magáénak, saját otthonának a várost. Azóta sok minden történt. Dunapenteléből – Sztálinváros, a Dunai Vasműből Sztálin Vasmű lett. S most már nemcsak a közös munka, de a közös ünnepek öröme is hatalmas közösséggé kovácsolja a vasmű építőit. Az idei szilvesztert már az ifjú építők túlnyomó többsége ott töltötte mindnyájuk otthonában: Sztálinvárosban.
Már kora délután készülődni kezdtek. Voltak, akiknek moziba volt jegyük, többen az éttermekben akarták tölteni szilveszter éjszakáját, mások otthon, barátaik között. Péter Sándor ifjúsági brigádja a Petőfi Sándor-kultúrterembe indult. Amerre mentek, lámpák fényében úszott a város, vidám muzsikát sugároztak az utcai hangszórók. Nevető arcú fiúk és leányok tréfálkoztak bent a zsúfolásig telt teremben, a színes szalagok és lampionok alatt. Egyszerre csönd lett. Fent a színpadon szétszaladt a függöny, kezdődött a műsor. Az érdekes, fordulatos műsor nagyrészét a “Vidéki Szórakoztató Vállalat” művészei adták. A fiatalok sokat nevettek a tréfákon, sokszor csattant fel a taps. Nagy sikerrel szerepeltek a helyi kultúrcsoportok is. Sokszor “kitapsolták” a népi táncosokat, Hunyadi László ifjúmunkás pedig olyan szépen szavalt, hogy alig akarták leengedni a színpadról. Műsor után kezdődött a tánc! Lassú táncokat játszott a zenekar, mégis kipirultak az arcok. Az öröm tüze színesítette a fiúk, leányok arcát – hiszen ez az első sztálinvárosi szilveszter. Olykor félbeszakadt a tánc: ilyenkor egymást köszöntötték dallal a fiatalok. A Péter Sándor-brigád tagjai is dalt küldtek ifjúmunkástársaiknak. S mert a munka szeretete még az ünnepeket is átszövi Sztálinvárosban, olyan dalt küldtek Gyurkovics elvtársnak (aki gyakran hagyja el indokolatlanul munkahelyét), amelyben jó munkára hívják fel. Dalt küldtek Csizmadia Ferencnek is, aki a brigádok közötti versenyben decemberben a legjobb helyezést érte el, daluk még jobb munkára serkenti Csizmadia elvtársat.
Éjfélkor kis időre kialudtak a fények, eloltották a villanyt. Különös, megkapó pillanat volt ez. Elhagyni az 1951-es évet és átlépni az új esztendő küszöbét – épen abban a városban, mely az elmúlt évben született. Mennyi harc vár az újesztendőben a Sztálin Vasmű ifjú építőire! Mert az újesztendő új tervévet is jelent. Sötét volt a teremben, s akkor a sötétben először csak mint kicsiny forrásból felfakadt a dal: az Internacionálé. Hömpölygött a teremben az ének. A teremben mindenki érezte e percek jelentőségét, s ha nem is mondták ki, mindenki vállalta: ebben az évben még többet tesz azért, hogy a béke acélerődje gyorsabban felépüljön.
Ilyen volt az idei, első szilveszter Sztálinvárosban.
F. J.
Felhasznált kép:
Dunaújváros története képeslapokon
