1956 – A magyar dráma – VII.

A MAGYAR FORRADALOM

MAGYARORSZÁGI RÁDIÓADÁSOK
IDŐRENDI SORRENDBEN

1956. OKTÓBER 23-TÓL
NOVEMBER 4-IG

A munkások nyomora…

OKTÓBER 29. HÉTFŐ

A Szabad Nép válaszol a Pravda című szovjet napilap forradalom­ellenes támadására a magyar felkelés védelmében.
A Miskolci rádió követeli, hogy a szovjet csapatok azonnal vonuljanak ki magyar földről, és ne csak Budapesten kívüli támasz­pontjukra térjenek vissza. A honvédelmi miniszter bejelenti a szovjet alakulatok kivonulását Budapestről: a Magyar Néphadsereg csapatai váltják fel őket.
Budapesten folytatódnak a súlyos összecsapások, különösen a Kilián (Mária Terézia) laktanya környékén.

07.00. h. – Kossuth és Petőfi rádió, Buda­pest (Nagy Imre kormány)
A Szabad Nép, az MDP központi lapja első oldalán a Kossuth címerrel jelenik meg ma. […] felolvassuk a Szabad Nép mai számának vezércikkét. Címe: “Hajnalodik”
Ha csak a szívünkre hallgatnánk, akkor most – Nagy Imre nyilatkozatát ismerve – csupán egyet mondhatnánk: miért nem engedtek előbb, miért nem történt meg mindez előbb, miért nem lehetett megérteni, hogy az egész nép akarja, forrón, évek óta elfojtott, de most már visszafojthatatlan szen­vedéllyel akarja, hogy Magyarország valóban Magyarország legyen, hogy nemzeti címe­rünk legyen, hogy március 15-e az egész nép hatalmas ünnepe legyen, hogy kivonják hazánk területéről a szovjet csapatokat, hogy a munkásság jogos követelései megvaló­suljanak, s ígéretek, szóvirágok helyett jobb életet biztosítson számunkra a kormány, hogy megszűnjenek a zaklatások, hogy véget érjen az erőszakos kollektivizálás, a tagosítások és így tovább. Miért nem lehetett előbb? Miért merészelte a Rákosi-klikk maradványa még e szörnyű napokban is megakadályozni, nehezí­teni a kibontakozást? Mennyi vért, mennyi igaz magyar hazafi vérét kellett feláldozni!

…életre hívta a munkástanácsokat, ahol valaki így szólt: “Elég volt!”

10.00 h. – Ugyanazok az adók
Molnár Miklós cikke a Szabad Népben:
A Pravda legutóbbi számában tudósítójá­nak cikkét közli a magyarországi esemé­nyekről. A cikk címe: “A népellenes kaland összeomlása Magyarországon”. – Ez tévedés. Ami Budapesten történt, nem volt sem népellenes, sem kaland, és nem is omlott össze. Öt napig robbantak a bombák, szóltak a halált osztó gépfegyverek, öt napig vérzett, és szen­vedett ez a balsors tépte város és mégis, még­is, száz halálon át is az igaz hazaszeretet, a demokratizmus eszméi égtek a szívekben, a szocialista demokrácia jelszavai szóltak a leghangosabban, nem a reakcióé, nem az ellenforradalomé. – Szabadságot akar Pest és Buda forradalmi népe, népszabadságot, ön­kény-, terror- és félelemmentes életet, több kenyeret és nemzeti függetlenséget.
Ez volna hát a népellenes kaland? Ami összeomlott, s valóban népellenesnek nevez­hető, az a Rákosi-Gerő klikk uralma! – A cikk továbbá azt állítja, hogy a pesti nép meg­mozdulását, a felkelést az angol és amerikai imperialisták aknamunkája váltotta ki. Nyugodtan elmondhatjuk, Budapest egész másfél milliós lakosságát bántja, és sérti a Pravdának ez a megállapítása. […] Az öt napig dúló véres, tragikus, de egyben felemelő küzdelmet nem holmi aknamunka váltotta ki, hanem, sajnos, önnön hibáink, és a hibák és bűnök közül is elsősorban az, hogy nem óvtuk, nem védtük a szent tüzet, amit nagy őseink ránk hagytak őrzeni: a nemzeti függetlenséget!
Mit kíván a magyar nemzet? – tették fel a kérdést 1848-ban a márciusi ifjak. Kívánja a nemzet függetlenségét! – hangzott az első válasz. Az első Petőfiék 12 pontja közül. Beszéljünk végre nyíltan! Ma is ez az első válasz, ma is ez az első a nemzet követelései között! Magyarország legyen szabad, legyen független ország, s ezen az alapon éljen békében és barátságban szomszédjával, a Szovjetunióval! Ezért harcoltunk, ezt akarta és akarja a tollával küzdő író és újságíró, ezt a mérnök és a munkás, a paraszt és a tüntető diák, ezt a felkelők és az ország miniszterelnöke. […]

Kossuth Lajos címerével hódító útjára indult a szabadság.

13.00. h. – Ugyanazok az adók
/Kommentár/
[…] Nagy Imre elvtárs tegnap bejelentette, a kormány javasolni fogja az országgyűlésnek, hogy ismét a Kossuth-címert fogadja el, és tegye hivatalosan is országunk jelképévé. […]

16.41. h. – Kossuth rádió (Nagy kormány) [Ugyanazok az adók] A magyar írók szólnak.
A győri Forradalmi Tanács követelte elő­ször a magyar írók hangját. A követelés és visszhangja egyre szélesebb. A magyar írókat akarja hallani az egész ország. Azokat, akik először szálltak szembe az önkénnyel, az embertelenséggel, a dogmatizmussal s azokért a reformokért harcoltak, amelyekért a magyar ifjúság öt napja a vérét hullatja. A magyar írók állnak a mikrofon előtt, s elmondják kérdé­seiket, gondolataikat szabadságharcunkról. Szólaljanak meg a művek, melyek a harc tüzében születtek. […] Tamási Lajos verse, elmondja a költő:

Piros a vér a pesti utcán

[…] Kire lövettek összebújva
ti, megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok titeket meg nem mentenek.
[…] véres volt a kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?

17.16. h. – Ugyanaz az adó
Figyelem, figyelem ! A Honvédelmi Minisz­térium közli:
A budapesti ellenállási csoportok vezetőivel való megegyezés alapján az ellenállók megkezdik fegyvereik átadását a szovjet egységeket felváltó magyar csapatoknak.
A fegyverek leadása után 24 órán belül megkezdődik a szovjet egységek kivonása Budapestről.

Az élethez való jogát követelő magyar nép puszta kézzel szállt szembe a szovjet ügynökökkel és a megszálló hadsereg tankjaival.

15.20. h. – Miskolci rádió
1956. október 6-ától, nemzeti történel­münk egyik leggyászosabb évfordulónapjától véget nem ér a temetések sorozata.
[…] Ma, Miskolcon is temettünk. Temetjük azokat az ártatlanokat, akik az igazság, a jog, a szebb, a szabadabb élet diadalra jutásáért emelték fel vádló tekintetüket az aljas, szennyes kezű népelnyomó szervezet, az ÁVH épületének homlokzatára. A bizakodó, re­ménytől csillogó, fiatal, mondhatnám gyermekszemekre a halálrémület zavartsága ült ki egy pillanatra, hogy aztán örökre helyt adjon a szörnyű némaságnak. […] Rákosik, Gerők és más népelnyomók! Halljátok a temetésen felhangzó… lássátok a fejfákat… Féljetek, mert a nép keze a búvó­helyekre is elér! Ne higgyétek, hogy elpusztí­tanak minket!

20.50. h. – Ugyanaz az adó /f./
A Kossuth rádió közléseivel ellentétben arról tájékoztatjuk a lakosságot, hogy Buda­pest lakossága még most is harcol fegyverrel a kezében szabadságának kivívásáért. Csak egyetlen fegyverrel tudjuk kifejezni azt a kí­vánságunkat, hogy az oroszok azonnal hagy­ják el hazánkat – sztrájkkal. Sztrájkoljatok a sza­bad és független Magyarországért!

Az elnyomó lemészárolta a magyar hazafiakat – férfiakat, nőket és gyermekeket egyaránt.

1956. – A MAGYAR DRÁMA