MADARAK….

Kurir 1992. július 29.

Víziló nincs?

Dunaújváros szürke, egyhangú panelházai után felüdülés az óváros, Pentele utcáin sétálgatni. Megkérdeztem két helybelit: Hol találom a “Lóri” madárparkot? Értetlenül bámultak rám, látszott, hogy még sohasem hallottak róla. Ez majdnem a ház előtt történt.
– Jellemző az itteniekre – kezdi a történetet Sándor bácsi, a tulajdonos. – Jó harminc évvel ezelőtt vettünk a fiamnak néhány madarat. Még abban az évben nyolc fióka született. Aztán jött egy ember és megvette őket. Annyit kaptam értük, mint egyhavi fizetésem. Akkor határoztuk el, hogy tenyésztéssel foglalkozunk. Üzleti vállalkozásnak indult, és egy nagy szenvedély lett belőle.
Több mint kétszáz madarunk van, köztük olyan ritkaságok, mint a remete papagáj, és a dol­mányos Lóri Indonéziából, ami Magyarországon csak itt található. Ezeket nagyon nehéz tartani, mert ecsetnyelvű madarak, ami azt jelenti, hogy nem magevők, és a természetben virágnektárral élnek. Gyümölcsből, mézből, virágporból készítünk nekik turmixot. Én még nem hallottam olyanról, hogy nálunk valaki jákó papagájt szaporított volna, nálam pedig rendszeresen költenek.

Itt az összes ketrecet én építettem – mutat körbe a gazda az udvaron, ahol vagy nyolcvan kisebb-nagyobb építmény sorakozik.
– Úgy oldottuk meg, hogy van egy nyitott és egy zárt részük, ami télen fűthető. Amikor ez készült – mutat az egyikre -, maradt rajta egy kis lyuk, és az összes madár kirepült rajta. Akasztottam be ennivalót, és a feleségemmel elmentünk a piacra. Mire hazaértünk, mind a tíz madár visszajött. Nandáj papagájok. Ez olyan fajta, amit nyugodtan ki lehet engedni, mert nem hagyja el a szülőhelyét.
A környező országokban, Nyugat-Európában, sokkal magasabb a madárkultúra, mint itthon. Nálunk az állatorvos csak röptében látott madarat, ezért mindent nekünk kellett megtanulnunk. Beléptünk az Állatkertek Szövetsé­gébe, ahonnan nagyon sok segítséget kapunk. Ismernek minket több országban, és rendszeresen felkeresnek, ha madarat akarnak vásárolni. A budapesti állatkert igazgatójában merült fel a gondolat, mi lenne, ha a közönség számára is megnyitnánk a kertet? Ez 85-ben volt, és a problémák akkor kezdődtek. Az itteni tisztiorvos hallani sem akart a megnyitásról. Hova folyik a madarak alól a szennyvíz? Ez volt a vesszőparipája. Többszöri fellebbezés után mégis nyitottunk. Gyönyörű bagolysorunk volt, csupa ritkaság! El kellett mind ajándékoznunk őket, mert nem kaptunk élelmet. Maszekot sehol nem szolgáltak ki.
Itt volt a tévé. Elmentek a helyi iskolába kölcsönkérni néhány osztályt a forgatáshoz. Az igazgató azt mondta, hogy magánszektorba nem eresztheti le a diákjait. Vidékről buszokkal jönnek az iskolások, innen nem. Ha mégis erre téved valaki Dunaújvárosból, akkor beküldi a gyereket, ő maga pedig kint marad a kapu előtt. Volt itt egy anyuka, azt mondta a gyereknek a hattyúra: mekkora liba! A kakadura meg, hogy galamb. Hiába magyaráztam nekik, miről van szó! Nem kell ezeknek semmi! Volt Kismedvénk is, itt szaladgált az udvaron. Azt kérdezték: Víziló nincs? Sokat kibírtunk… Irigyek az emberek.
Az önkormányzattól kaptunk egy levelet, hogy ki akarják sajátítani a kertet, és a madaraknak ajánlanak egy területet a Vidám Parkban. A zaj ott megölné őket! A munkát bezzeg nem irigyli senki. Van úgy, hogy éjfélkor fekszünk le, de már kettőkor fönt vagyunk. Jobb volt akkor, amikor csak magunknak csináltuk. Ha egy fiókát eladunk, az 10-80 ezer forint. Ezzel szemben a park éves bevétele nem több harmincezernél. Ráadásul a látogatók zavarják a madarakat, és kevesebb a szaporulat. Jelenleg kevesen vagyunk, mert kölcsönadtuk őket különféle állatkerteknek. Most folyik a park átépítése, és reméljük, hogy jövőre már megújult külsővel nyithatjuk meg kapunkat az érdeklődők előtt.

Kép és szöveg: AGG KÁROLY

1985. május 14-én nyílt meg a Lóri madárpark Dunaújvárosban. 1992-ben az önkormányzat a Vidám Parkban ajánlott fel számukra egy új területet, amelyet nem fogadtak el, és még ebben az évben elkezdték a park építését, felújítását. A madárpark a kezdetektől a Magyar Állatkertek Országos Szövetségének rendes tagja volt a ’90-es évek elejéig (a megszűnéséig).

forrás: József Attila Könyvtár

… ÉS FÁK NAPJA

2000-ben a Dunaújvárosi Televízió a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium tanulóinak segítségével rövidfilmsorozatot készített a dunaújvárosban fellelhető fákról. A kisfilmek listába rendezve:

Kislevelű hárs A papír eperfa Az oszlopos kocsányos tölgy A szomorú kőris A kaukázusi szárnyas dió A sima fenyő A páfrány fenyő

A krími hárs A hármaslevelű alásfa A fehér nyárfa A szelesztei ezüsthárs A nyugati ostorfa Mezei szil A hegyi juhar Tatárlonc

A fehér eperfa A kocsányos tölgy A korai juhar Lilavirágú japánakác Magyar kőris A tövistelen lepényfa A mezei juhar A csíkos kecskerágó