Képes Újság 1964. március 21.
A dunaújvárosi földcsuszamlás
A garázsépület egy része leomlott a földcsuszamlás során. A megmaradt rész harmincméteres mélység fölött áll. A háttérben egy ugyancsak kétfelé szakadt épület maradványa látható
A dunaújvárosi szigettel szemben 20-25 méter magas löszpart húzódik. Ennek egy részét évtizedek óta Szakadó-partnak nevezik. Itt következett be február 29-én virradóra az első földomlás. A becslések szerint 7 millió köbméter föld csúszott és omlott le a Duna medre irányába. A 26. Építő Vállalat telepének ideiglenes munkásszállását ki kellett üríteni. Emberéletben nem esett kár. Március 8-án újra 4,5 millió köbméter föld mállott le és zuhant a mélybe a löszparton. Kettészakította a 26-os Építő Vállalat garázsát, a laboratóriumot, s az első földcsuszamlás után a felszínen maradt, kerítéssel körülvett kiskertet, fenyőfaligetet ez az omlás néhány száz méterrel “továbbúsztatta”. Mert az a különös ebben a földomlásban, hogy a felszín egy része épségben maradt és mint valami tutaj a víz felszínén, úgy “úszott le” a Duna medre felé.
Egy szemtanú, Bonta József főmérnök felesége, aki átélte a “földindulást”, így beszélte el a február 29-én hajnalban történteket:
Fél hatkor felrettentem álmomból, mert meg-megszakadó puffanásokat és drótok pattogását hallottam. Kimentem és a ködben láttam, hogy a drótkerítés elferdült, a kerítésdrót pattogva szakadozik. Szóltam a férjemnek, aki akkor kezdett borotválkozni. Kijött villanylámpával és azt mondta: “Lehet, hogy csúszik egy kicsit a talaj”. Aztán befejezte a borotválkozást. Ekkor nagy morajlást hallottunk, kifutottunk és láttuk, hogy a kertünk fele és a konyhai rész leszakadt, elsüllyedt. Mi ott maradtunk pár percig, aztán a megmaradt földnyelven át menekültünk, néhány darab ruhát magunkhoz véve.
Megkérdeztük Dorgai Mihályt, a dunaújvárosi tanács vb. elnökhelyettesét a Szakadópart omlásáról. Vastag, gépírásos dossziét mutatott, amelyben több talajrétegződési térkép is látható. Ezek a tanulmányok komoly figyelmeztetést tartalmaznak, hogy erre a meredek löszpartra építkezni nem szabad. Állandó jellegű lakóépületet nem is építettek ide.
Dorgai Mihály, a dunaújvárosi tanács vb. elnökhelyettese a partszakasz térképét mutatja. Megfelelő intézkedéssel – mondja – biztonságosabbá tehető a kritikus rész
(ifj. Soproni Béla felv.)
Földtannal és építkezéssel foglalkozó szakemberek megállapították, hogy a szakadóparti részen a vastag löszbe beszivárgott víz eliszaposította az agyagréteg fölötti talajt. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy előbb-utóbb megcsúszik, leomlik a Szakadópart.
Ez részben most be is következett.
A közeljövőben meginduló geológiai vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a Szakadópartot megszilárdítsák. Betoninjekciókkal a nagy terület miatt ez lehetetlen. De ha a löszdombokat lejtősítik, fásítják és az aljában összegyűlt réteg vízét elvezetik – a dunaújvárosi partszakasz eme kritikus része is biztonságossá válik.
Bodnár István
Népszabadság 1964. március 11.
A dunaújvárosi partomlások okai
Az Országos Földtani Intézet szakembereinek tájékoztatója
Mint már hírül adtuk, Dunaújvárosban földcsuszamlás következtében a Duna menti partfalnak egy része leszakadt, összezúzta a Dunai Vasmű 1. számú szivattyútelepének vezetékét, s néhány barakképületet is magával sodort.
Az eset okairól az Országos Földtani Intézetben elmondották, hogy a dunaújvárosihoz hasonló lösz- és agyagos talaj csuszamlásai meglehetősen gyakoriak, de minden esetben csupán a folyópart közvetlen környékére terjednek ki. A mai Dunaújváros helyén is évszázadok óta tapasztalnak kisebb-nagyobb partomlásokat. A rendelkezésre álló római kori térképek szerint 1600 évvel ezelőtt a mai dunaújvárosi térségben mintegy 100 méterrel volt szélesebb a partfal; tehát jó másfél évezredbe tett, amíg a természet erői 100 métert lefaragtak a szárazföldből. A mostani földcsuszamlás az eddigi legnagyobbak közé tartozott, mert egy kilométer hosszúságban körülbelül 20 méter széles partszegély vált le. Ez igen nagy tömegű omladékot jelent, mert a partfal magassága eléri az 50 métert. Személyi sérülés azért nem történhetett, mert a város kiépítésekor számoltak a part menti omlás veszélyével és lakóházakat sem itt, sem a város más részén nem építettek a veszélyes zónában. Tekintve, hogy nem hegyképző erő működéséről, hanem az átnedvesedett talaj elcsúszásáról van szó, a parttól távolabb eső városrészeket természetesen nem fenyegeti a beomlás veszélye.
A földcsuszamlások, partszakadások megakadályozására biztonságos módszerek nincsenek, a partvonal fokozott védelme azonban lehetséges, s a földtannal foglalkozó szakemberek máris javaslatokat dolgoznak ki a legfontosabb teendőkről. Tekintve, hogy a földcsuszamlások a legtöbb esetben a tél végén, kora tavasszal történnek, a legnagyobb figyelmet a fagyással összefüggő jelenségekre kell fordítani. A források, a lefolyók befagyásakor a víz felgyülemlik a talajban, átnedvesíti a löszt, csúszóssá teszi az agyagréteget, ezenkívül olvadáskor a lezúduló víztömeg megbontja a talaj egyensúlyát is. Ezért a jövőben télen is gondoskodni kell a talajvíz elvezetésélről, sőt tanácsos újabb lefolyókat vágni a hegyoldalban. A csuszamlásnak egyik jelentős oka, hogy az 50 méter magas dunaújvárosi partvonal rendkívül meredek. Az omlás veszélye lényegesen csökkenne, ha a partszakaszba enyhe lejtőt vágnának; ez azonban igen sokba kerül és nyilvánvalóan csak későbbi időpontban kerülhet rá sor. A part oldalfalának injektálása cementtel történő megkötése a nagy felület miatt nem járhat jelentős eredménnyel. Ehelyett a partfal legyalult lejtőjére ajánlatos növényeket telepíteni, amelyeknek vastag gyökerei elősegítik az omlások megakadályozását. A legfontosabb, hogy a part közvetlen közelében továbbra se építsenek lakóházakat vagy üzemeket.
(MTI)
7 millió köbméter föld
Alig egy évvel később, 1965. áprilisában, a város területén a régi horgásztanya mögött körülbelül 300 méter hosszúságban történt ismételten partcsúszás, mely méreteiben sokkalta kisebb volt, mint az előző radari. Néhány lakóház, mezőgazdasági épület és a horgásztanya ment tönkre. Elszakadt a Szalki szigeti víztermelő telepről a városi elosztó medencébe vezető nyomóvezeték. A város ivóvízellátásában azonban nem okozott zavart, mert a tartalék vezetéken a vízellátást biztosítani lehetett.
Magyar Horgász 1965 június
Súlyos kár érte a dunaújvárosi horgászokat
A napilapokban is tárgyalt dunaújvárosi Duna-parti földcsuszamlással kapcsolatban súlyos kárt szenvedett a Dunaújvárosi Horgász Egyesület tagsága. A horgászok több százezer forint értékű horgásztanyája közvetlenül a Duna-parton épült. Az elmúlt évi földmozgásnál, amikor a szivattyúház megcsúszott, a tanyát csak kisebb sérülés érte. A falak megrepedeztek, de akkor úgy nézett ki, hogy ha újabb mozgás nem lesz, a házat meg lehet menteni. Ez év tavaszán, az újabb földmozgásnál a helyzet annyira súlyosbodott, hogy a hatóság elrendelte a tanya lebontását.
Ez idő szerint a horgászok tanya nélkül vannak. A helyi párt- és kormányzati szervek és az üzemek vezetői is tudják, hogy a tanyát nagy anyagi áldozattal és sok évi társadalmi munkával, a helyi szervektől kapott segítség felhasználásával a horgászok maguk építették fel és az évek során a város dolgozóiból alakult egyesületi tagság második otthonává vált. A tanya sorsával kapcsolatos és az egyesület vezetősége által összehívott, értekezleten az összes érdekelt szerv a legmesszebbmenő segítségéről biztosította a horgászokat. A helyi tanács veszélymentes új helyen telket ad a horgászoknak, az üzemek pedig anyagi vonalon is komoly támogatást helyeztek kilátásba. Szövetségünk vezetősége is ígéretet tett, hogy az új tanya építésénél támogatni fogja a dunaújvárosiakat.
Reméljük, hogy közös összefoglalással, maximális társadalmi megsegítéssel és effektív munkával a közeljövőben még szebb tanyájuk lesz dunaújvárosi horgásztársainknak, mint a régi volt.
1964-ben elkezdődött a partfal megerősítésének munkája, és csak 1985-ben fejeződött be.
