Buti Gyula Kossuth-díjas, kétszeres sztahanovista sztálinvárosi kőműves társai körében vonul a szavazóhelyiség elé. Boldogan és büszkén szavaznak a két kezük teremtette gyönyörű új városban
Szabad Nép 1953. 05. 18.
Képek Sztálinváros első országgyűlési választásáról
Sztálinvárosban még sohasem volt országgyűlési választás. Négy évvel ezelőtt meg maga a város sem létezett. Hirtelen keletkezett, még a pacsirták sem értek rá elszokni innen, most is ott trilláznak a magasban, az emberkéz formálta ú| táj: a város felett. S ma Sztálinváros is országgyűlési képviselőket választ.
★
Kora reggel van még – szelíd, csendes, napsugaras reggel – de máris csoportosan sietnek az ünneplőruhás dolgozók a fellobogózott utcákon. Felemelő érzés itt szavazni, ahol akaratlanul is a jövő felé fordul a tekintet, ahol népfrontunk programmja öltött testet minden egyes téglában, minden emelkedő gyárfalban, a város és a vasmű között serdülő ifjú fákban is, amelyek újjá változtatják még a levegőt is a dunamenti fennsíkon.
A szokatlanul széles, a jövendő arányaihoz mért Sztálin-út még vakolatlan ötemeletes házsora előtt fiatal házaspár igyekszik a tíztantermes iskolában lévő szavazóhelyiség felé. A fiatalasszonyon tarka tavaszi ruha, a férfin vadonatúj sötétkék ünneplő. Mellükön a “Sztálin Vasműért” emlékérem ezüst és bronz fokozata. Az óra még csak félhetet mutat és a szavazás hét órakor kezdődik. De az iskolaépület előtt máris szélesen, áradóan hullámzik a tömeg. Mindenhonnan énekfoszlányokat hoz a szél.
★
Petró József, a tíztantermes iskola fiatal tanára, akit tavaly ősszel a Pedagógiai Főiskoláról helyeztek Sztálinvárosba, már reggel öt óra után elindult a szavazóhelyiség felé. Az iskola előtt csalódottan torpant meg. Egy rövidkabátos fiatal munkásnő sétált izgatottan a lezárt szavazóhelyiség előtt. A feljárónál pedig egy nagy újságlepedőbe temetkezett férfi ácsorgott. “Mit sétálgatnak itt ilyenkor?” – a fiatal tanár rosszallóan csóválta a fejét, s az iskolaépület mögötti féligkész épületet mustrálgatta nagy melegséggel a szívében. Az ő apja ott dolgozik, mint segédmunkás, méghozzá jól dolgozik, hiszen a művezető, ha találkozik vele, mindig megdicséri az édesapja munkáját.
Valamivel hat óra előtt megérkezett Fekete József elvtárs, az öntöde párttitkára, a szavazatszedő bizottság helyettes elnöke. Petró hallotta, amint megszólította a nyugtalanul sétálgató rövidkabátos elvtársnőt:
– Mire vár az elvtárs? Tatán szintén tagja a szavazatszedő bizottságnak?
– Dehogyis. Én … Elsőnek szeretnék szavazni.
“Mit lehet itt tenni? – tűnődött Petró József. – Hiába, be kell érnem a harmadik hellyel.” De most egyre többen jöttek, minden irányból. Még jóformán körül sem nézett és már vidám, zsibongó sokasággal telt meg a tér.
★
Rengeteg gyereket látni mindenfelé. A szavazni induló szülők magukkal viszik őket a szavazóhelyiségbe is A legifjabb nemzedék aktív részese és propagandistája a választásnak. A kis Gulácsi István például két dobbal járkál a szavazóhelyiség előtt és dobpergéssel köszönt minden érkező csoportot.
Úgy tűnik, mintha az utcák virágos mezőkké válnának az. ünneplő sokaságtól. Az egész város énekel.
A Bartók Béla-úti szavazóhelyiség előtt harmonika szól, s a népi táncosok mellett csakhamar a szavazók is táncraperdülnek.
A Május 1 utcai 7-es szavazókörzet előtt ünnepélyes csoport vár bebocsátásra Elöl piroskendős úttörő parányi urnát tart magasra. Az urnából hatalmas fehér boríték áll ki: “Virágzó hazánkért, Sztálinvárosért!”
★
Bent a szavazóhelyiségekben egymás után lépnek az urnák elé a dolgozók a gondosan leragasztott borítékkal. Most egy naptól és széltől szinte feketére cserzett arcú építőmunkás lép előre. Mikor ujjai elengedik a borítékot, boldogan mosolyog. Mögötte idős munkásasszony áll. Haja régimódian, kontyba tűzve. Ünnepélyesen komoly, majdnem szigorú, de neki is lelkesedés, ifjúi tűz lángol a szemében. Mérnökök és vasasok, fiatalok és öregek, férfiak és nők – egyemberként vonul fel az egész Sztálinváros. Volt gazdasági cselédek, háztartásbeliek, egykor éhező bér-rabszolgák, munkanélküliek Ma – sokezer alkotó, sokezer építő, sokezer szabad munkás, valamennyien úgy érzik, miután leadták szavazatukat: lendítettek egyet a jövőn.
A népfront programmjára a sztálinvárosiak a választási békeversenyben több és jobb munkával válaszoltak. Most feleltek szavazataikkal is.
Déli 12 óráig leadta szavazatát az új város választópolgárainak 95 százaléka.
★
Adamski Lőrinc kormánykitüntetéses sztahanovista kőműves sok-sokmillió téglát épített bele az új városba. Délután kiült feleségével Sztálin-úti lakásuk erkélyére és széles mozdulattal az előttük kibontakozó képre, az épülő Sztálin Vasműre és a hatalmas városra mutatott:
– Látod, erre szavaztunk!
Kolozsvári Endre
Forrás:
Szabad Nép archívuma
Dunaújváros története képeslapokon
Sztálinváros képviselőjelöltjei
