A Dóra család
Jakó Pál: Emlékeim a Dóra családról
“1945 szeptemberében iskolaigazgatóm, Nagy Pál arra kért, hogy tanítsam Dóra Pál pentelei földbirtokos Iván nevű, első osztályos kisfiát. Én ifjú (22 éves) pedagógusként szívesen vállaltam ezt a munkát. A gyermekkel otthonában, a határban lévő Dóra-kastélyban kellett foglalkoznom hetente kétszer. Emlékszem, hogy az uraság János nevű parádés kocsisa jött értem, és kényelmes hintón repített ki a pusztára. Itt leendő kis tanítványom édesanyja és nagyszülei kedvesen fogadtak, és a kisfiúval együtt betessékeltek bennünket abba a szobába, amely ettől kezdve közös munkánk állandó színhelye lett. A leendő “tanterem”-ben hatalmas fotelek, csipkés terítővei díszített kerek asztalok álltak. Volt itt egy alacsony, hosszú asztalka is, e mellé ült le tanítványom, én pedig az asztal végén lévő fotelbe telepedtem. Ivánról hamarosan kiderült számomra, hogy nemcsak szép arcú, ápolt kisfiú, hanem komoly, fegyelmezett gyermek is, aki jó tanulónak mutatkozott. A szó szoros értelmében vett tanítás-tanulás mellett gyakran beszélgettünk is. Észrevettem, hogy leginkább a madárvilág érdekli. Minden tanítási napon négy óra tájban uzsonnaszünetet tartottunk. Ilyenkor Iván édesanyja ennivalót hozott tálcán mindkettőnk részére – rendszerint citromos szardíniakrémmel megkent vajas kenyeret. A tanítási szünet e néhány perce alkalmat kínált arra, hogy az édesanya Iván előmenetele felől érdeklődjék.
Egy év múlva a család kislánya, Juditka is csatlakozott hozzánk. Emlékszem, nagyon szép kislány volt. Hasonlított az édesanyjára. Attól kezdve, hogy eredményes magánvizsgát tettek a második osztályból, a többi pentelei gyerekkel együtt jártak iskolába.
Feleségem, aki egyidős Ivánnal, emlékezik rá, hogy az új fiút a tanító bácsi külön ültette – egy ugyancsak Dóra-pusztáról bejáró fiúval együtt – a tanári asztal közelébe.
Ezután a Dóra család hamarosan elköltözött Dunapenteléről. Így két kis tanítványom további sorsát nem ismerem, de az együtt töltött barátságos órák fiatalkorom szép emlékei közé tartoznak.”
1790 körül Görögországból útra kelt egy kereskedőcsalád. Bécs, Komárom és Budapest után végül Dunapentelén telepedtek le az 1800-as évek első évtizedében, és csak az 1945-ös kitelepítésükkor hagyták el Pentelét.
A mai Kultúrköz területén építettek egy – az akkori kor szemüvegével nézve – csodálatos kastélyt, mely a múlt század Penteléjének ékessége volt.
Lukács-, és Dóra kastély Dunapentele főutcáján, és a Dóra-kastély nyugati, felső oldala
A családfő 1850 körül már Dóra János volt, akinek első házasságából született egy fia. Dóra Szilárd 1873-as születésekor már állt a mai Kultúr köz végén lévő kastélyuk. Az apa, Dóra János Pentelén lakott az előbb említett épületben, majd felesége halála után ismét megnősült. Új felesége Janitsáry Olga lett, akitől 7 gyermeke született.
Dóra Szilárd anyja halála után örökségül Pálhalma-pusztát kapta meg, amit ezután Dóra-pusztára kereszteltek. Iskolai tanulmányait Bécsben élő nagynénjénél kezdte, majd Halle-ban (Németország) és Mosonmagyaróváron fejezte be. 1902-ben nősült meg, felesége Kunz Eugénia (1875-1976) lett. A 101 évet megélt asszonynak három gyermeke született: a legidősebb János volt, aki 1903-ban született, de 2 hetes korában meghalt, őt követte Sándor (1905-1986) és Pál (1907-1994).
Dóra család (1920-as évek)
Dóra Szilárd 1905-ben építette át Rosti Pál kastélyát, mely ma is tartja akkori formáját és akkori nevét, Pálhalma-pusztát.
Dóra Szilárd 711 holdon gazdálkodott, melyben tejgazdaság és állattartás is volt. Fia, Dóra Sándor 1926-ban elvette Kéthly Máriát, és átköltözött Üllőre, Löb pusztára, ahol megépítette a Dóra-puszta hasonmását. A másik fiú, Dóra Pál 1937-ben elvette Kohut Magdolnát, aki természetesen Dunapentelére költözött. Ettől kezdve a gazdaság vezetője Dóra Pál lett. Házasságukból két gyermekük született: Iván (1939-2002) és Judit (1941-).
A Dóra család
A birtok vezetője, Dóra Pál 1940-ben kezdett el komolyan foglalkozni versenylovak tenyésztésével és hajtásával. Ennek bizonyítására édesapám többször mesélte, hogy a jelenlegi Mazda gépkocsiszalon helyén (a város végén) volt az asztalosműhelyük. A fogat onnan indult, és egy Pentele kört megtéve (volt laktanya-körforgó-Arany J. utca vége) jött vissza. A megtett időt Pentele legjobb atlétája, édesapám, Szabó János asztalosmester mérte.
Dóra Pál, Sándor bátyjával együtt tagja volt a híres Lumnitzer Sándor által vezetett galamblövő csapatnak, élőgalamb- és koronglövészetben.
Sándor 6, Pál 4 világbajnokságot nyert a csapatversenyben.
A szépen gyarapodó gazdaság a századfordulóra már elérte a 800 kataszteri holdat, mellyel Dóra Szilárd a legnagyobb pentelei birtokossá vált Ennél nagyobb birtokai Pentelén csak a Rosty családnak voltak 1840 körül, illetve a Frank családnak az 1940-es években. Nemcsak birtokai voltak nagyok, de embersége is. Szabó Irma, valamikori szobalányuk így emlékezik vissza az 1918-as esztendőre:
– Nyáron megbetegedett Dóra méltóságos úr szobalánya. Dr. Piry Sándor körorvos engem javasolt helyettesítésére. A három hónap alatt egy rossz szót nem hallottam, úgy beszéltek velem, mint egy kisasszonnyal. Az aratást végigdolgoztam. Szokás volt, hogy a nagyságos úr kóstolta meg mindig először az aratóknak főzött ebédet. Volt, amikor nem ízlett neki, vagy kevesellte benne a húst – mert kilopták -, akkor bizony kiöntötte, és nem engedte, hogy az aratók megegyék. Ilyenkor a saját magának készített házi kolbászból, sonkából kaptak az aratók.
A két Dóra gyerek a pentelei iskolában járta az elemit. Ha esett az eső, a Dóra-puszta összes gyerekét kocsi hozta be az iskolába az úri gyerekekkel együtt. Jó időben nekik is gyalog kellett iskolába járniuk.
Dóra Szilárd és neje /1951
Dóra Szilárd (becenevén Koszti bácsi) nagyon szeretett vadászni, és közismerten nagy vadászként, kiváló sportlövőként emlegették. Az 1921-es adonyi lövészversenyre elvitte két fiát, Sándort és Pált is. Nagy meglepetésre ekkor nemcsak a nagy hírű apa, hanem a két fiú is megnyerte a versenyt A gyermekek ekkortól kezdték komolyan venni a sportlövészetet, és világraszóló eredményeket értek el.
DÓRA SÁNDOR |
DÓRA PÁL |
Dóra Sándor 1945 után külföldre távozott, és mint hontalan versenyző, nyert még számos világversenyen. Szakmai körökben minden idők egyik legnagyobb sportlövőjeként tartották számon. Felesége Muráti Lili színésznő volt, akivel Madridban élt haláláig. Gyermekük nem született.
A másik testvér, Pál 1945-ig vezette a pentelei gazdaságot, majd a Rákosi-időben sokat kellett nélkülöznie a több nyelven beszélő agrármérnöknek. Amikor beteg lett, nyugdíjazása előtt portásként dolgozott Budapesten, a Szentkirályi utcában. Gödöllőn lakott 1994-ben bekövetkezett haláláig.
Dóra Pál pentelei földbirtokos Iván és Judit nevű gyermekeivel
Dóra Pálnak két gyermeke – Iván és Judit – még Pentelén született és nevelkedett. Dóra Juditot dr. Ormos György vette feleségül, házasságukból két gyermek született. Az idősebb leánynak, ma Komáromi Ottóné Ormos Szilviának három gyönyörű gyermeke van: Márk, Lili és Ádám, akik a Balaton partján élnek. Húgának, Magyamé Ormos Alexandrának, még nincs gyermeke:
Dóra Ivánnak – 2002-ben meghalt – egy fia és-egy lánya született: Sándor és Zita. Dóra Sándor Pest mellett él nejével, Madarasi Irénnel valamint gyermekével, Ednával és Dalmával. Zita Ausztriába ment férjhez, Michel Benignéhez, akitől 2005-ben született meg a Dóra család legifjabb tagja: Guido.
Az 1900 körül átépített kastély, ekkor kapta meg jelenlegi formáját
A Pentelén nagy tiszteletnek örvendő család leszármazottjai ma is élnek, igaz, ők már csak elbeszélésekből ismerhetik a nagyhírű pentelei ősök történetét és itteni lakhelyüket (ma Pálhalmának nevezett), Dóra-pusztát.
Emléktábla a pálhalmai Dóra-kastély falán
Felhasznált irodalom és képek:
Szabó Tamás – Pentele ezer éve
Dunapentele, Sztálinváros Dunaújváros fényképeken
