Ország-Világ 1973. október 10.
25 éves ifjú – 2000 éves múlttal
Az egykori római birodalom régész-kutatói a világ minden tájáról 1974-ben Dunaújvárosban, a római kori Intercisában adnak egymásnak találkozót.
A római kori kőtár oszlopai, a sok vérrel áztatott egykori hadiút “kilométerkövei”, a szépen faragott oltár- és sírkövek mögött felkiáltójelként a dunaújvárosi víztorony karcsú betonteste magasodik, hátrább az új város modern lakóépületei kéredzkednek a képbe, s az égboltot szivárványszínekkel tarkítják a távoli gyárak kéményeiből feltörő füstgomolyok. Az ifjú város, amely a régi nevét egy XI. századbeli görögkeleti monostor védszentjéről, Panteleonról nyerte és a középkorban Pentele lett, ma már büszkén viselheti az első magyar szocialista város nevét: Dunaújváros. Az ősi római castrum ma a magyar ipar egyik erődítménye: Dunai Vasmű kombinátja, hatalmas gyárai és üzemei, a Dunamenti Erőmű, a Dunaújvárosi Papírgyár és sok más ipari alkotás, intézmény “öregbíti” hírnevét, amely húszegynéhány év alatt kinőtte a kamaszkor jellegzetességeit és erős, izmos ifjúvá serdült. Most közelgő jubileumára, a 25 éves évfordulóra készül – a 2000 éves múlt hagyatékának a feltárásával.
Kétezer éves? – úgy tűnik, mintha fiatalítaná magát a város, hiszen az óvárosban, a Rácdombon felszínre került vörös és sárga festéssel díszített cserép itt az új-kőkor, a neolithikum emberi településére utal, s a “Radar” szomszédságában, az úgynevezett Kozider-padláson 3-5 méter vastag rétegekben egymás alatt fekszenek a bronzkori falvak maradványai, az i. e. 1900-1200-ban idetelepült emberek házainak, tűzhelyeinek és vermeinek a nyomai. A napvilágra került korsók, díszes tégelyek, munkaeszközök a korabeli fazekas mesterség fejlettségét bizonyítják. A jóval később idevándorolt kelták már a vaskohászatot honosították meg: fegyvereiket, ékszereiket, földmíves szerszámaikat vasból készítették és először ők forgatták a tengelye körül forgó kézimalmokat.
Intercisa feltárt titkai
Intercisa – ez volt a neve az egykori római birodalom dunai őrhelyének, az öreghegyen feltárt egykori palánktábor később kőfallal védett katonai táborának, ahol három évszázadon át különböző katonai csapatok állomásoztak. Körülötte az eddig feltárt lakóházak, kézműves műhelyek, sírok és sírkövek fejlett polgári településről tanúskodnak. A fiatal város féltő gonddal ápolja gazdag hagyományait, őstörténetét és történelmi múltját. “Az Intercisa castruma Aquincumtól délre a limes-útvonalon feküdt magas fennsíkon, a Duna nyugati oldalán – olvashatjuk a Dunaújvárosi Múzeum ismertetőjében. – Az erőd a Duna-part egy kiugró részén épült, ahonnan jól lehetett látni a Duna-Tisza közén élő népek megmozdulásait… A tábor mellett kialakult a polgári település, a római útvonal mentén temetkeztek Intercisa lakosai. A Duna fontos kereskedelmi útvonal is volt. Ezen az úton érkeztek ide a római, galliai és germánjai nagy gyárak termékei, építőanyagok, kövek és szarkofágok …”
Újabb meglepetések várhatók…
Dunaújváros építkezései, a gyárak, üzemek és lakóházak alapozási munkái közben minduntalan rábukkantak az Intercisa gazdag leleteire. A múlt században is voltak itt ásatások, de a feltárás és a felbecsülhetetlen értékű leletek mentése tulajdonképpen az 1962-63-as években indult meg. Azóta mintegy 2000 sírt tártak fel. Visy Zsolt, a múzeum fiatal és agilis igazgatójának irányításával felszínre kerültek a római erőd falai, sarokbástyái és meghatározták a castrum, a “mini-Róma” méreteit is. A tábor központjának feltárása a következő évek feladata lesz. Az újabb ásatások eredményeitől újabb meglepetéseket várnak a régészek.
Fejlett kézműipara volt Intercisának. Az erőd központjától délre megtalálták a katonai parancsnok és a tisztek lakásait, a tanácskozótermet, az úgynevezett bazilikát, ahol már téglapadló-fűtés volt. Több helyen olyan ólomcső-darabokat leltek, amelyek a polgárváros vízvezetékéről tanúskodnak. A 21 kemencés bronzöntő műhelyből egy kemence szinte teljes épségben került napvilágra öntőformákkal, fémmaradványokkal és feltártak egy jó állapotban maradt fazekasműhelyt is kemencéjével együtt, de találtak itt sok malomkövet, pékműhelyt és fegyvert kovácsoló bronzműhelyt, még a fújtatószerkezet nehezékeit is. A kiásott must-felfogó medence szőlőművelésről beszél. A sírokban talált edények, kerámiák, egyszerűbb és díszesebb gyűrűk, karperecek, ritka gazdag leletek az egykori római város kézműves iparát mutatják be a Dunaújvárosi Múzeum látogatóinak.
A Dunai Vasmű százezer forinttal, a vállalatok gépekkel, anyaggal, sok-sok társadalmi munkával támogatják a múzeumi régészek leletmentő munkáját. Most a castrum központjának a feltárására és a romkert kialakítására kerül a sor. Az egykori kapukat és sarokbástyákat a régészek gondos kiegészítéssel látják el, s a romkertben állítják majd fel az ideiglenes kőtár oszlop- és sírkő-anyagát is. Itt láthatók majd az eddig feltárt épületek beszédes maradványai. A városi könyvtárban állandó várostörténeti kiállítás lesz, ahol a múzeum eddig raktárakban és ládákban tárolt értékes leletanyaga kap végleges és méltó elhelyezést. De Dunaújváros különböző terein is adózik a múltnak: a Lenin téren, a város központjában egy díszes faragású kőoszlopot állítanak fel, a múzeum elé pedig a Diana domborművet helyezik el. A Castrumról elnevezett lakótelep legszélső háza elé a Genius-dombormű és két díszes szarkofág kerül.
Dunaújváros méltó módon készül 25 éves jubileuma megünneplésére. Visy Zsolt múzeumigazgató elmondta, hogy 1974-ben itt rendezik meg a római birodalom régészkutatóinak a konferenciáját, az úgynevezett limes-szimpoziont, amelyet kétévenként az egykori világbirodalom határán fekvő helységekben tartanak meg. Százharminc régészt várnak ide jövőre, akik a dunaújvárosi római erőd és város ásatásainak, leletanyagának a tanulmányozása után meglátogatják egész Pannónia területét is. A házigazda, a közel kétezer éves Intercisa modern utóda – a 25 éves Dunaújváros lesz…
Ráthonyi János
Esztergály Keve felvételei
