Dunaújvárosi Hírlap – 1971. október 26.

Központi fűtés a római korban

Hypocaustumos ház Intercisa canabaejában*

Nemrégiben nem mindennapi leletre bukkantunk a Castrum városrészben végzett ásatás során: egy padlófűtéses épület maradványai kerültek elő a 7-12 jelű ház észak-nyugati sarkánál. A meglepő lelet az itteni kutatásoknak ismét egy olyan színfoltja, ami a római határerődök között eddig egyedül Intercisából ismert. A jellegzetes fűtőtechnika hasonló eseteivel találkozunk másutt is, tehát ez még önmagában nem volna szenzáció. Az azonban már igen, hogy nem városban, erődben (az intercisai castrumból is ismert már egy fűtőcsatornás épület), gazdag villában, hanem egy határerőd canabaejában vagyis az erőd körül spontán kialakult polgári település területén – annak nem is a legexponáltabb helyén került elő.
Tény, hogy az utóbbi esztendők ásatásai, melyek a korábbiakéval ellentétben már nem elsősorban a temető, hanem éppen a polgári település területén, castrum és a temető közötti széles sávban folynak, a múzeumba került hatalmas anyagon kívül is igen sok érdekességet, újat hoztak. Itt most az a legfontosabb ezek közül, hogy a nagy felületek feltárása nyilvánvalóvá tett egy addig még csak nem is sejtett dolgot: a markomann-szarmata háborúk pusztításai után, a második század végén az intercisai canabae városi módon épült újjá. A romok elegyengetése után mérnöki pontossággal kitűzött szabályos rendben épültek föl az új lakóházak, melyeknek tájolása, vagyis a falak iránya megegyezett a castrum falainak irányával. Más erődök környékén végzett ásatások során ezt még nem sikerült megfigyelni, de hozzá is kell tenni, hogy az itt megfigyelt jelenség nem volt általános. Aquincumtól, a mai Budapesttől délre nem volt város, így nyilvánvaló, hogy egyik-másik erőd, illetve a mellette kialakult polgári település spontán módon, kedvező topográfiai adottságai révén megindult a városi fejlődés útján. Ilyen volt Intercisa és valószínűleg Lugio is (az utóbbi a mai Dunaszekcső helyén volt.) Érdekes megfigyelni, hogy korunkban is ezen a két helyen, illetve közelében van város.

Torzítások? Nem azok!

Lugio szerepét a közeli Szekszárd tölti be. Ha tehát ilyen szempontból nézzük az új leletet, a meglepetés már nem tűnik olyan nagynak. Azt lehet mondani, a korábbi eredmények ismeretében, hogy egy ilyen épület előkerülése törvényszerű volt.

71/8

A már ismert utcarendszerbe szépen beilleszkedő ház négyzetes alaprajzú volt, ezt a területet keskeny válaszfalak több helyiségre osztották. A fűtőrendszer nyomait természetesen nem találtuk meg mindegyik helyiségben, csak a lakószobákba vezették be. Ez a fűtéstechnika speciálisan római, bár igaz, hogy Itáliában a kedvezőbb éghajlati körülmények következtében inkább csak fürdőként alkalmazták. Az ókor központi fűtése volt, rendkívül gazdaságos, csak éppen nem víz, hanem levegő cirkulált a csatornákban. Felépítés rendkívül egyszerű: egy oldalsó helyiségben volt a kazán, vagyis egy kemence. A füstgázokat és a felhevült levegőt pedig hosszú, szerteágazó csatornákban vezették szét a fűteni kívánt helyiségek padozata alatt, majd néhány helyen falba ágyazott, kúpcserepekből kiképzett csövön, kéményen engedték ki a szabadba. Gazdag villáknál, fürdőknél az is előfordul, hogy az egész padozatot alacsony oszlopokra állították és így a teljes padlófelületet átmelegítették.

Római ikerház maradványai a lakótelepen Régész: Hadházy Aba 1971 Építész: Bende Csaba 1974 1971-ben a Római krt. 40-42. sz. telken – a város É-i szélén épülő lakótelep területén – római kori ház maradványai kerültek napvilágra. Az épület 13,90 x 15,60 m alaprajzi méretű, melyet a középfőfal csaknem két egybevágó részre oszt. A helyreállítás során elvégezték a maradványok állagmegóvását és szükség szerinti kiegészítését. Az alapfalakat felfalazással, értelmező kiegészítéssel tették bemutathatóvá. A kiegészítéseknél didaktikus csíkot nem alkalmaztak, mert az Intercisa Múzeum más feltárásaiból származó, a bemutatott épületével azonos, római kori kőanyagot használtak fel. Megjelent: Műemlékvédelem – 1985. 2. szám A feltárt ház részlete a magyarázó táblával Rómaikori épület bemutatása

Ez tehát a hypocaustum szerkezete A mi épületünk a gyakoribb változat szerint csak fűtőcsatornával rendelkezett, nyilván ez is elegendő volt a két helyiség bemelegítéséhez. A fölállított kúpcserepekkel megerősített kemencéből egy negyven cm széles, erős habarccsal, kibélelt csatorna indul ki, áthalad az első szoba alatt, majd annak végénél ketté ágazik. Ezt a részt mutatja képünk is.

Jól látható terrazzós csatorna és benne a a négyzetes téglákból rakott oszlopocskák. Az elágazás innenső sarkába beépített kő is ezt a célt szolgálta. A kettéágazott, téglaoszlopos csatorna a két oldalfalig megy el, a füst ebbe a két oldalfalba beépített csőkeményen távozott a szabadba.
A rendkívül értékes lelet feltárása még nem fejeződött be. Nyugati helyiségének kibontása most folyik.

Visy Zsolt

* Canabae: katonai műszó, melyet leginkább feliratokból ismerünk. Neve azon telepeknek, melyek szükségképpen minden római tábor közvetetlen közelében keletkeztek, mihelyt a legio vagy más csapat valamely helyen hosszabb időre megállapodott.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.