Dunaújvárosi Hírlap – 1970. augusztus 14.
Augusztusi séta a városban
A képen látható kedves és előzékeny taxisofőr kitárja a kocsi ajtaját és egy augusztusi sétára invitálja önöket, olvasóinkat. Ragadjuk meg hát az alkalmat, mert ez ugyancsak ritka pillanatnak számít. Dunaújvárosban még azt a bizonyos “fehér hollót” is gyakrabban lehet látni, mint taxit találni. A MÁVAUT felvilágosító központjában dolgozó telefonügyeletes kisasszonyt őszintén sajnáljuk, mert naponta ki tudja, hányszor kell azt a választ adnia: “sajnos, kérem taxi nincs!” A város lakói már bele is törődtek abba, hogy a taxi hiánycikk, de milyen magyarázatot adjanak az éppen idelátogató idegeneknek, arra a kérdésére: – Dunaújváros, város? És sehol egy taxi?
Nos, haladjunk tovább, elindulunk ritka közlekedési eszközünkkel a Béke térről és benézünk a strand területére. A medence hűvös vize ellenállhatatlanul hívogat, fürödjünk meg. Mennyivel kellemesebb, elviselhetőbb a hideg víz, az úszás után a nyári meleg. Pihenjünk csak egy kicsit a zöld füvön. Ejnye, elfelejtettünk újságot, könyvet, olvasnivalótb hozni. Talán kölcsönözzünk a strandkönyvtárból?
Kölcsönöznénk. Ha nyitva lenne! De úgy látszik ezen a nyáron erre nem kerül sor. És mintha nemcsak mi lennénk kíváncsiak, hogy miért van zárva, hanem valaki, egy merészebb strandoló is, aki kitörte a könyvtár üvegét, hátha így nagyobb szerencsével jár. Talán majd jövőre.
Olvasási igényünket a strandon nem tudtuk kielégíteni, de sebaj, útközben a Vasmű könyvtárból kölcsönözzünk egy könnyű nyári kalandregényt, majd leülünk a szökőkút melletti padokra és…
És, ahogy kilépünk a taxi ajtaján, máris szemünkbe ötlik a pocsolya. A fototechnika még nincs annyira fejlett, hogy élethűen visszaadja az itt elénk táruló látványt és “illatot”. Cigarettacsikk, papír, hulladék, szemét, elázott papírhajó szomorúan úszkál ebben a városközponti víztárolóban. Lehet száz kaland, izgalom a regényben, itt nem “horgonyzunk” le, gyerünk minél gyorsabban tovább, valami tiszta, üde helyet keressünk.
Fedezzük fel az Óvárost! Hiszen Dunaújvárosnak nemcsak az újvárosi része, hanem Óvárosa is épül. Öröm nézni az új vakolatú házakat, a virágos kis kerteket. Menjünk fel a Frangepán utcán. Nicsak ott egy néni éppen virágokat öntöz, talán ajándékoz is nekünk egy csokorral, mert ez különleges dália, olyan, amilyen virágüzletben nem kapható, gyönyörű, telt virágú, olyan igazi falusi virág. Miért nem indulunk? A taxisofőrünk most kevésbé előzékeny, nem olyan, mint ahogy induláskor láttuk. Megunta talán ezt az augusztusi sétát? Ó, dehogyis! Csak éppen félti ezt az egyetlen taxit, mert az út járhatatlan. A zivatar utáni víz kimosta az utat, rögök, kövek mindenütt.
És végül kedves olvasóinktól elnézést kérünk, hogy míg sétánk tartott és igénybe vettük az egyetlen taxit, az idő alatt hiába telefonáltak. Egyébként is csak képzeletben utaztunk ezzel a járművel. A valóságban egy Komár kismotorral “száguldottunk”.
S.E.
Köszöntünk, 20 éves Dunaújváros!
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
