Sztálinvárosi Hírlap – 1960. június 28.

Beszélnek a sárguló lapok

Régi újságok sorakoznak előttem. Híradások egy új város születéséről. Sárguló lapok. Tíz esztendeje simulnak egymáshoz, hogy őrizzék az időt. S most beszélnek vallanak, emlékeket idéznek. Egy-egy hírben, cikkben, riportban a hősi építés egy-egy napját, óráját, percét idézik fel. Lapozzunk bele.

Megmozdul az ország

Szabad Nép – 1950. október 22.

Sztálinváros születéséről így ír a Szabad Nép egykori krónikása: “Tél volt, amikor erre jártak a mérnökök, a kormány megbízottai. Sártenger borította az egész vidéket. Tavasszal előbújt a búza, a rozs, a kukorica gyenge szára. A nap melege megérlelte. Nemsokára arattak a dolgozó parasztok. Azután megjelentek a teherautók, emberek jöttek, gépeket, szerszámokat, cementet, téglát, vasat hoztak barakkokat építettek, kutat fúrtak és megkezdődött a munka…”
1950. nyarát írták akkor. A város építésének híre futótűzként terjedt el az országban és eljutott a legtávolabbi faluba is. “Az ifjúság városa épül” hirdették a lapok és elsőnek a fiatalok indultak el az ország minden részéből a pentelei fennsíkra. 1950. október 13-án jelent meg a DISZ Központi Vezetőségének felhívása, melyben ezeket olvashatjuk: “Magyar Ifjak! Építsük fel Dunai Vasműt, 5 éves tervünk büszkeségét… A gyár körül óvodák, iskolák, üzletek lesznek… kövessük a Komszomolt!.. Várja a Vasmű, hogy mikor kiömlik majd az új vas, ezer meg ezer ifjú mérnök, műszaki vezető, jó szakmunkás álljon ott a kohók körül…”

Szabad Nép – 1950. október 15.

A felhívás nyomán idősek, fiatalok, építőmunkások, lakatosok, gyárak, falvak dolgozói mozdultak meg. A Szabad Ifjúság 1950. október 20-i számában a Tatabányai Cementművek egyik ifjúmunkása Kiss Annának vállalásáról olvashatunk:

Fiatalok az élen

“Több cementzsákot ragasztok a Dunai Vasműért” – vállalta az ifjúmunkás. A budapesti Béke úti építkezés ifjúmunkásainál ugyancsak nagy vállalások születtek. Erről ír a Szabad Ifjúság: “November 5-re befejezzük az épület kőműves munkáit, hogy előbb ott lehessünk a Dunai Vasműnél. Új jelszó született nálunk: November 5-re kész leszünk!
Pentelére elmegyünk!”
A nagytétényi építő ifik csatlakoztak a Béke úti építőkhöz. A Szabad Ifjúság így ad hírt erről: “Mi, a nagytétényi építő ifik a kommunista példamutatást követve büszkén vállaljuk a megbízatást és amint itt befejeztük a munkát, egyemberként indulunk a Dunai Vasműhöz.”

Szabad Ifjúság – 1950. november 10.

A lap november 10-i számában “A Dunai Vasműért” cím alatt olvashatjuk a következő sorokat:
“Mi a ferencvárosi pályaudvar vasutas fiataljai elhatároztuk, hogy a dunapentelei szerelvényeket minden késedelem nélkül azonnal útnak indítjuk…” Ugyancsak ebben lapban találjuk a lágymányosi gyára építők három idős szakmunkásának levelét:
“Mi hárman, idős szakmunkások, Molnár Bálint, Csizi József és Schédli József útnak indulunk Pentelére és mindaddig dolgozunk, amíg szükség lesz ránk…!”
Az ózdi tudósító ezt írja rövid párszavas tudósításában: “A vasgyári fiatalok közül elsőnek Csizi Béla DISZ titkár jelentkezett Pentelére…”
Az üzemi fiatalok mellé felsorakoztak az iskolák is.

Sallai Imre Állami Szakérettségis Kollégium felhívása /Szabad Ifjúság 1951. április 27.

“A szünetben mi is ott leszünk” – olvashathatjuk az Egyetemi Orosz Intézet hallgatóinak levelét, akik egyben versenyre hívták ki az egyetemek hallgatóit.
Hírek, tudósítások százai szólnak arról, hogy a városok, az iskolák, az egyetemek fiataljain kívül a paraszt fiatalok, a falvak dolgozói hogyan csatlakoztak a nagy városépítő munkához.
A Szabad Ifjúság 1950. október 27-i számában olvashatjuk, hogy a lengyelkápolnai ifjak, Molnár Zoltán, az ófehértói DISZ vezetőségi tagja, Karmacs község 15 fiatalja és Tardos községből számosan, valamint a jáki fiatalok 50 tagú csoportja kerekedett fel, hogy csatlakozzon ahhoz a hatalmas emberáradathoz, mely Pentelét jön építeni.

Szovjet szakemberek segítsége

A lelkesedés azonban önmagában nem elegendő. Építeni is meg kell tanulni azoknak, akik tegnap még a földeken vagy a gyárakban és az iskolapadokban végezték napi munkájukat. A Szovjetunió segítségünkre sietett nemcsak a tervek és a gépek szállításával, hanem legjobb szakembereit küldte el. “Épül a Vasmű” cím alatt jelent meg a Szabad Ifjúságban egy kis tudósítás arról, hogy Makszimenko, Zujev, Romanov és Koba elvtársak, a kiváló szovjet építőmunkások bemutatót tartottak az új város építőinek.

Szovjet sztahánovisták a Dunai Vasműnél

Megmozdult az ország. A régi krónikák töredékeiből ismét előtör ilyenkor az a hatalmas erő, mely az országot akkor áthatotta. A város azóta már csaknem felépült, de jólesik emlékezni a régi napok nagy küzdelmeire…

(Folytatjuk)

S. Gy.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.