Dunaújvárosi Hírlap 1976. augusztus 6.
Hogy forog itt az idegen?
A turizmus egyre népszerűbb. Az idegenforgalom lüktető áramlása évente ötvenezer embert hoz Dunaújvárosba.
Aki megáll, megpihen, esetleg több napot is itt tölt, milyen emlékekkel és élményekkel távozik városunkból? Megtudta-e Dunaújvárosról, mindazt, ami feljegyzésre, emlékezetben tartásra érdemes?
Egy óra városnézés
Szovjet Inturiszt-csoport érkezik. A busz megáll az Idegenforgalmi Hivatalnál, s egy dunaújvárosi idegenvezető, Bíró Miklós “átveszi a parancsnokságot”. Elmond a városról, természetesen oroszul, mindent ami belefér az egy óra időtartamú városnézésbe. A buszból kétszer száll ki a csoport, a Kossuth Lajos utca végén megcsodálja a Dunára nyíló panorámát, s belefér még a programba egy negyedórás séta a Munkásotthonban és a könyvtárban. Ez minden, meg amit a Castrumban, a Vasmű úton, Dózsa György úton, Szórád Márton úton végiggördülve a busz ablakain keresztül megfigyelhettek a városnézés résztvevői.
Vizuális élménynek ez kevés. A szóbeli magyarázat, ha mégoly színes is, hamar feledésbe merül. Mi lenne, ha a Munkásotthonba betérő csoportot leültetnénk tíz percre, és archív filmrészletek segítségével bemutatnánk a városépítés hőskorát, majd színes filmen a jelent, felvillantanánk néhány színes képet a május elsejei felvonulásból, s megmutatnánk felvételről a várost, ha már kilátótoronyba nem invitálhatjuk a csoportokat.
Készült több film is városunkról, nem azért, hogy a szekrény mélyén porosodjanak
Akik két hétre jöttek
Alig nyílt meg a Castrumban a turistaszálló, Békés megyei diákok foglalták el a szobákat. Most a második turnus tölt itt két hetet.
A gyerekek közlékenyek, kórusban mondják, hogy láttak izzó vasat, hogy érdekes volt a Vidám Park, a római kori kőkoporsó, a kanyargó Duna panorámája.
Fábián Ferencné nevelő így összegezte az eddig eltett tíz nap tapasztalatait;
– Mindannyian először vagyunk Dunaújvárosban. Nekünk alföldieknek érdekes ez a város. A legnagyobb élményt a vasmű jelentette, Az is feltűnt nekünk, hogy itt Dunaújvárosban kedvesek, segítőkészek az emberek…
A kemping faházaiban most a Hajdú megyei Nádudvarról érkezett diákok laknak, ők – és nevelőik – elégedettek a romantikus környezettel. Élménynek számított a fürdés a Dunában (a szabadstrandon), érdekes volt a dombra épült város (a Castrum), ellátogattak a nádudvari diákok Dunavecsére hajóval, jártak a Petőfi-házban s felkeresték a dunaföldvári várat is.
A diákok programját Tóth Emília nevelő, s az ifivezetők saját ötleteik, a kempingben kapott prospektusok, és dunaújvárosi “tanácsadók” segítségével állították össze.
A magukra hagyatottak
A becslések szerint évente tízezerre tehető azoknak a száma, akik egyénileg járva az országot, betérnek Dunaújvárosba, s itt töltenek rövidebb-hosszabb időt.
Ki, hogyan segíti a tájékozódásukat?
Az Idegenforgalmi Hivatal többféle prospektust bocsátott ki, ezekből kérhet és kap is a turista, ha felkeresi a hivatal irodáját, a turistaszállót, vagy a kempinget. Aki vasárnap jön, az is vásárolhat várostérképet, kaphat prospektust a külső benzinkút autóspresszójánál vagy az Arany Csillag szállodában, kedve szerint felkeresheti városunk nevezetességeit. S természetesen mindig akad olyan segítőkész helybeli lakos Is, aki ismervén a várost, készséggel útbaigazítja az idegent.
A házigazda szerepében
A dunaújvárosi Idegenforgalmi Hivatal vezetője, Lábodi Ferenc tárgyilagosan összegzi, hogy mit tud nyújtani az idelátogatóknak a város, és mi hiányzik még nagyon.
– A csoportos látogatókat, ha kérik, bevisszük a vasműbe, de szervezünk üzemlátogatást a betonelemgyárba, papírgyárba, tejüzembe is. Külföldi szakmai csoportokkal voltunk a kórházban, a Vörös Csillag termelőszövetkezetben, városi óvodákban, bölcsödékben. Gyakran megmutatjuk a hozzánk, látogatóknak a sportcsarnokot, a Vasmű klubot, a Bartók Művelődésházat, a Ságvári iskolát, s természetesen a Munkásotthont.
– Mi érdekli az idelátogatókat, mire kíváncsiak?
– Sokan, leginkább a külföldiek elsősorban arra kíváncsiak, hogyan élnek itt az emberek az új szocialista városban. Alkalmanként elviszünk egy csoportot valamelyik munkáslakásba, szervezünk találkozót valamelyik üzem munkásai és a csoport tagjai között. Idegenvezetőink jól felkészültek, ismerik városunk múltját, jelenét és fejlesztésének terveit, válaszolni tudnak minden kérdésre.
– Mi hiányzik? Mivel lehetne vonzóbbá tenni a dunaújvárosi látogatást?
– Diákcsoportok szívesen jönnek a kempingbe táborozni. A kemping területén sportpályát, játszóterületet rendezünk be. A strandon érdemes lenne csónak- és vizibicikli-kölcsönzést bevezetni. És rendezni kellene a szabadstrand környékét. A látogatócsoportok többször kérdezik, hol van és milyen Dunaújváros üdülő- és vikendterülete. Ha legalább a vízibusszal eltudnánk vinni a vendégeket, megmutatnánk. milyen üdülők vannak végig a Duna-parton. Néha kisebb csoportot felvittem a tanácsház tetejére, a kilátás mindenkinek tetszett. Állandóan igénybevehető kilátóhelyre lenne szükség. Gondot okoz az is, hogy a múzeum csak délután két órától van nyitva. Nem egy csoport kénytelen volt emiatt kihagyni programjából a múzeumot. Azelőtt az idegenforgalmi hivatal egyik kirakatában római kori tárgyakat helyeztünk el, ezzel is propagálva a múzeum látnivalóit. Nemrég megyei utasításra meg kellett ezt szüntetnie a múzeumnak.
Mi Dunaújvárosiak szeretjük ezt a varost, s azt szeretnénk, ha az idelátogatók is kellemes emlékkel, gazdag élményanyaggal távoznának e városból. Sokféle útravalót tudunk adni. Ám ez az útravaló sokkal gazdagabb is lehetne.
Csongor György
Felhasznált fotók:
József Attila Könyvtár
Dunaújváros története képeslapokon
