Sztálinvárosi pillanatok


Szabad Ifjúság – 1956. január 17.

Csu Te elvtárs üdvözlete a magyar ifjúságnak


Kívánom, hogy a magyar fiatalok szocialista országuk építésében még nagyobb szerepet töltsenek be.
Csu Te
1956. január 16.

Csu Te marsall, a Kínai Népköztársaság alelnöke Magyarországon

Csu Te elvtárs vasárnap délelőtt Sztálinvárosba látogatott.

Hazai mészkő…

Csu Te elvtárs kérdez.
Körültekint a Martin acélmű öntőcsarnokán, azután Borovszky elvtárshoz, a Sztálin Vasmű igazgatójához fordul:
– S milyen tervei vannak az elvtársaknak az üzem további bővítésére?
– Jelenleg két kemence dolgozik, kettő épül. Végső formájában azonban nyolc lesz belőlük.
– S a bővítésnél nem lesz nehézség?
– Nem, a szovjet elvtársak úgy tervezték meg a vasművet – a Szovjetunió segített a tervezésben, mert nekünk ebben nem volt gyakorlatunk -, hogy minden létesítményt kétszeresére lehet bővíteni.
A nagyolvasztónál különösen az adagolóberendezések működése után érdeklődik. Milyen a felhasznált nyersanyag összetétele? Hazai mészkővel dolgozunk-e? S bár az idő szűkreszabott és kiszámított, külön megtekinti az automatikus adagolóberendezést.

A vasmű főbejáratánál Domanovszky Endre freskója vonja magára a figyelmét. Mennyi ideig festette a művész? Mennyi ideig volt a helyszínen? Itt gyűjtötte-e a tanulmányanyagot?
A Sztálin úton lévő csemegeüzletben mosolyog, amikor körülveszik az elárusítók s az éppen ott tartózkodó vásárlók. Már a kirakatban felkeltették a figyelmét az ízlésesen csomagolt kínai teacsomagok, s benn az üzletben kínai konzerveket is mutatnak neki. – Szeretik-e a sztálinvárosiak a kínai árukat, szívesen fogyasztják-e azokat? – kérdezi Csu Te elvtárs.
A Bartók Béla Központi Kultúrotthonban a könyvtárról kérdez, és aról, hogya korszerű és szép színházterem, amelyről külön elmondja, hogy nagyon szép, használható-e filmvetítésre is?
Talán “apróságnak” tűnnek ezek a kérdések. Mégis, mint csepp a tengert, úgy tükrözik a figyelmet és az érdeklődést a baráti, testvéri kínai nép részéről a mi építőmunkánk, annak nagy távlatai és kis részletei iránt.

Zs. Szabó József jelentése

A martinász-brigádvezető a szeretett vendég elé siet, és Csu Te elvtárs mosolyogva szorít vele kezet. Zs. Szabó Józsefnek biztosan még több mondanivalója lenne, de most kevés erre az idő. Csapolás következik.
Pattognak szét a szikrák, a kemencéből tüzes acélfolyam árad ki, Zs. Szabó József ifjúsági brigádja csapol. Százhuszonöt tonnát.
Az években idősebb, de szívben fiatal brigádvezető és a négy ifjúmunkás beszéd helyett a munka nyelvén mondja el a többit…


Csu Te elbeszélget Zs. Szabó József brigádvezető olvasztárral (fotó: Béke és Szabadság)

Szemüveg és sál…

Ömlik a tűzforró acél, vakítva világít. A martin egyik vezetője kicsit távolabbról nagy igyekezettel magyaráz: a szemüveg… szemüveg – ismétli a szót, akárcsak a mozdulatot, mint amikor valaki szemüveget emel szeme elé. A kínai tolmács egy tört másodpercig nem érti, azután maga is látja, kéri Csu Te elvtársat, hogy a védőszemüveget, amit ott tart kezében, tegye szeme elé. Így igen. Vigyázni kell, erősen vakít a fény…
Megyünk kifelé, nincsen hideg, inkább tavaszias az idő, de a meleg üzem után mégis megcsapja az embert a levegő. Az alacsony termetű kínai elvtárs, aki ott tolmácsol, és aki évek számában s különösen élettapasztalatban talán töredékét élhette csak, egy pillanatra odaáll Csu Te elvtárs elé s mintha ő lenne az idősebb, gondosan megigazítja – Csu Te elvtárs sálját. Vigyázni kell… És vigyáz a szeretet.


Csu Te marsall (jobbról a második), a kínai kormányküldöttség élén
látogatást tesz a Sztálin Vasműben. – 1956. január 15.
fotó: MTI/Pap Jenő

Mao Ce-tung elvtárs egy új Hosszú Menetelés feladatához hasonlította a szocialista iparosítást. S íme, vasárnap délelőtt az első kínai Hosszú Menetelés egyik vezetője, a második nagy kínai Hosszú Menetelés tevékeny részvevője, Csu Te elvtárs, a mi előretörő lépteinket nézte.

Réti Ervin

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros