Építők Lapja – 1953. április 27.
A legendás “manna”
Sztálinvárosban a víztorony és a gyárközti telepített erdősávon gyalogutat tapostak a járókelők. Elindutam én is ezen az úton és bizony nem bántam meg, – mert nem mindennapi látványban volt részem. Láttam már egy-két esetét a felelőtlen anyagtékozlásnak, de az itt látottak mégis nagyon meghökkentettek.
Hogy csak a nagyját soroljam fel: utamba akadt egyrugós tehergépkocsi-vonórúd, negyven-ötven kiló szigetelő üveggyapot szétszórva, ötvenméternyi szögesdrót, tizszer-tizes útburkoló kockakövekből legalább három-négyszáz darab.
Találtam egy muzeális értékű betonpróbakockát ezzel a felírással: “Alagút 1952 IX. 27” A gyárkerítés tövében legalább ötven zsáknyi értékes stukatur-gipszet láttam szétázva, összecsomósodva. Ugyanott 3 darab előregyártott tartógerendát és 20-30 kerítéshez való betonpallót találtam összetörve.
Megállapíthatatlan mennyiségben találtam még kisebb-nagyobb darabokra szétszabdalt bitumenesfedő-lemezt, s még jónéhány más fontos és értékes építőanyagot.
Hogy kerül a csizma az asztalra? Kinek a hanyagságából hevernek szanaszét ezek a jelentős értékű anyagok? Ki a gazdájuk? Ez az a fogas kérdés, amelyre Sztálinvárosban senki sem tud választ adni! Az is lehet, hogy az égből pottyant oda? A legenda szerint arra már volt példa, hogy manna hullott az égből – de hogy gipszes-zsákok, kockakövek potyogtak volna oda fentről, ilyenről még a legvadabb legendák se tudnak! Úgylátszik örökre rejtély marad Sztálinvárosban az, hogy ezek az anyagok, hogy kerültek oda, ahol vannak, s talán mégaz is, hogyan kerülnek onnan el – hiszen nincs gazdájuk!
Már csak abban reménykedek, hogy cikkem olvasása után valamelyik vállalatunk élelmes anyagkezelője otterem egyszer egy nagy teherautóval, felrakja a még használható anyagokat, hazaviszi s felhasználja azokat!
TÉGLA BERCI
