Fejér Megyei Szemle – 1970. július
Salamon Konrád
FÖLDREFORM DUNAPENTELÉN 1945-BEN
Népi demokratikus forradalmunk egyik legnagyobb vívmánya a Magyar Kommunista Párt irányításával végrehajtott földreform volt. Hogyan és milyen körülmények között zajlott le a földosztás Dunapentelén, azt kívánjuk tanulmányunkban felvázolni.
Dunapentele község területe 1945-ben 8837 kat. hold volt, ebből 6900 a szántóföld. 100 holdon felüli birtokos kilenc volt a községben. Dr. Sigray Béla 784, Dóra Szilárd 611, a többi hét uraság pedig 100-300 kat. hold körüli birtokon gazdálkodott.
A község 1945. február 2-án szabadult fel. A Községi Földigénylő Bizottság (KFB) márciusban megkezdte működését. Ekkor 101 igénylőt írtak össze, akik általában 5-10 kat. hold földet igényeltek. A föld osztásához már áprilisban hozzákezdtek, de a birtoklevelek átadására csak szeptember 20-án került sor.
A földbirtokosok már a földosztás megkezdésekor levelek és kérvények özönével árasztották el a Földigénylő Bizottságot. Valamennyien hivatkoztak a 600/1945. ME. számú rendeletre és bizonyították, hogy földműves családból származnak, gazdálkodás az élethivatásuk, s kérték, hogy számukra a maximális 200 kat. holdat hagyják vissza. Különösen érdekes dr. Sigray Béla levele, aki egyszerűen “magyar gazdának” minősíti magát: “… mint az új idők szavát megértő magyar gazda sokat sokat gondoltam azon nehézségre, melyek a termelés útját állják és az ország korszerű újjáépítését akadályozzák.” Természetesen ő is 200 kat. holddal akart részt venni az újjáépítésben.
A bizottságon belül vita folyt arról, hogy kinek mennyi földet hagyjanak meg. Április 25-én még olyan döntés születik, hogy egy volt birtokosnak meghagyják a 200 holdat, a többinek pedig 100-at 100-at. Május 2-án viszont a miniszteri megbízott utasításában már azt olvashatjuk, hogy a jegyzőkönyvben jelzett 100-100 kat. holdat hagyják meg. Tehát a 200 holdast is 100-ra redukálták.
A földosztás során igyekeztek mindenkit egyformán kielégíteni. Ezt bizonyítja, hogy májusban a Községi Földosztó Bizottság elnöke értesítette az egyik volt birtokost, hogy “amennyiben kb. tizenkét földigénylő parcellájába csak 1 kat. hold szántó jutott, úgy egy másik földmérést fog végrehajtani a Földigénylő Bizottság.”
1945. március 18-án lépett hatályba a Nagy Imre által előterjesztett miniszterelnöki rendelet “a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz-juttatásáról” és kezdődött meg a magyarországi földbirtokrendszer drasztikus átalakítása. Az ország megművelt területeinek több mint egyharmadát osztották fel, mintegy 650 ezer személy között.
fotó: MTI/MAFIRT
A Megyei Földbirtokrendező Tanács június 28-án értekezletet tart a Községi Földigénylő Bizottságok elnökei részére a reform meggyorsítása érdekében. Szükség volt erre, mert az egyre bonyolultabbá váló problémák nagyon próbára tették az ügyvitelben járatlan fiatal szerveket. A földreform végrehajtásán kívül bőven akadtak egyéb feladatok is, melyeket ugyancsak a Földigénylő Bizottságnak kellett elvégeznie. Május 11-től május 31-ig pl. csak lólopási ügyben háromszor kellett igazságot tenni a penteleiek között. Még le sem zárult a földosztás, és már is volt olyan egyén, aki igényjogosult, de földhiány miatt nem kapott földet, és más faluba sem volt hajlandó áttelepülni, hogy ott földet kapjon.
A volt földbirtokosok is újabb kérelemmel jelentkeztek. Az egyik bejelentette igényét az ún. zsidótörvény előtt családjuk kezén levő pentelei birtokaira. A kérést a Földigénylő Bizottság figyelembe vette és visszahelyezte a családot “jogos tulajdonukba”. Ugyanezen a napon két földhöz juttatott lemondott az általuk igényelt és megkapott földről. A Földigénylő Bizottság a lemondást elfogadta, mondván: “úgyis van olyan, akinek nem jutott elég”.
A helyi birtokosok, miután kénytelenek voltak beleegyezni abba, hogy csak 100-100 holdat hagynak meg a kezükön, most azt kérték, hogy ezt a meghagyott 100 holdat a saját birtokukból mérjék ki.
A továbbiakban a legnagyobb gondot az Elhagyott Javak Kormánybiztossága és a község közti huzavona jelentette. Az Országos Földhitel Intézet több olyan gazdaságot kezelt, – köztük Frankl László dunapentelei ingatlanát – melynek tulajdonosa a hírhedt zsidótörvény alá eső személy volt. E gazdaságokban jelentős felszerelés, állatállomány és terménykészlet maradt. A Földhitel Intézet felhatalmazást kapott, hogy elszámolás végett a leltározást tartsa meg. Ennek kapcsán – egyes gazdasági eszközök hovatartozásának kérdésében – tört ki a háborúskodás. A Megyei Földbirtokrendező Tanács a község pártján állott, és utasítást adott, hogy ezek fölött egyedül őt illeti a rendelkezés joga és ezzel éljen is.
Egyre sürgették a földosztás befejezését. A megye július 31-én felszólította a Községi Földigénylő Bizottság elnökét, hogy “24 órán belül jelentse, miszerint a földosztás a községben befejezést nyert és, hogy hány birtoklevelet adtak ki.” Augusztus 18-án újabb felszólítást küldenek, hogy a földosztást azonnal fejezzék be. Ugyanekkor azt is közlik, hogy a földigénylők minden kisebb nagyobb dolgaikkal a megyéhez fordulnak, kikerülve a Községi Földigénylő Bizottságot.
A penteleiek azzal mentik magukat, hogy a község döntését a megye megváltoztatta. A Községi Földigénylő Bizottság ugyanis négy db. 100 és egy 126 holdas birtokot hagyott vissza. A község erre fellebbezett, de mindaddig nem kapott választ. Emiatt a birtoklevelek kiadása még nem történt meg, mert pl. a Sigray-birtok felosztása is szeptemberig elhúzódott, a Dóra-birtok ügye pedig még tovább bonyolódott. A Megyei Földbirtokrendező Tanács ugyanis a Dórának visszahagyott 100 hold kijelölését nem hagyta jóvá, “mert ezen kijelölésnél a Községi Földigénylő Bizottság részéről senki nem volt jelen”.
A Községi Földigénylő Bizottság foglalkozott a földhözjuttatottak vetetlen területének adómentességével és a volt tulajdonosokat, illetve bérlőket illető térítési díj módosításával. Ez utóbbival kapcsolatban leszögezte, hogy a térítés semmi esetre sem lehet nagyobb, mint a termelés fele. E gyűlésen (augusztus 19-én) szó esett a Földigénylő Bizottság tagjai részére rendelendő tiszteletdíjról.
Esedékessé vált a műszaki végrehajtás költségei első részletének befizetése is. A megye szeptember 12-i ismételt figyelmeztetése után a Földigénylő Bizottság új elnöke megígérte a tartozás mielőbbi rendezését, s közölte a késés okát, miszerint “az előző elnök rosszul értelmezte a rendeletet és hiányosan szedte be a pénzt.”
Október elsejével a Községi Földigénylő Bizottság hatásköre leszűkült, ugyanis azon ingatlanokat, melyekre eddig nem terjesztettek elő elkobzási vagy megváltási javaslatot, a jövőben csak az Országos Földbirtokrendező Tanács döntése után lehetett birtokba venni. Aki pedig 1945. október 1-ig nem igényelt földet, az már csak az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz fordulhatott. E rendelet után több ízben összeütközésekre került sor a község és a felettes szervek közt, mert a Földigénylő Bizottság radikális, de jogos intézkedései már “törvénytelen” cselekedetnek számítottak.
Október 11-én a Községi Földigénylő Bizottság egy hosszú ülésen számot vetett addigi munkásságával. Tárgy: “A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról kiadott utasítás végrehajtásának ellenőrzése és a további teendők megállapítása”. A napirend főbb pontjai a következők voltak:
- Megbíztak egy személyt, hogy a kiosztási földkönyvet november 15-ig állítsa össze.
- A községben eddig 314 birtoklevelet adtak ki, tehát háromszor annyit, mint ahány igénylő márciusban jelentkezett.
- Elhatározták, hogy gazdasági leltárt fektetnek le, és utasítást adnak a hiányzó élő és holt felszerelés felkutatására.
- Megállapították, hogy a község vetőmag ellátása kielégítő, de igaerő hiányában az őszi munkák lassan haladnak.
- Az addig igénybe vett terület 2398 kat. hold, teljes egészében megváltott terület. Elkobzott birtok még nincs a községben.
Az igénylők részére 1960 kat. holdat osztottak ki.
Későbbi kiosztásra tartalékoltak 223 holdat, községi kezelésbe került 163, házhelyjuttatásokra 52 holdat jelöltek ki. A juttatások átlaga a megyei kulcs betartását nem tette lehetővé, mert kevés volt az önálló terület.
Már a visszahagyott területek kijelölésénél nézeteltérés támadt a Községi Földigénylő Bizottság és dr. Sigray között. Október 12-én egy kimutatás készült a volt Sigray cselédek elmaradt járandóságának részben természetbeni, részben pénzbeli kifizetéséről, s a Községi Földigénylő Bizottság kérte az elöljáróságot, hogy e tartozást a régi tulajdonos terhére kifizethesse. Az elöljáróság ehhez hozzájárult. A falu közvéleménye ellenségesen figyelte ezt a huzavonát, a volt cselédek jegyzőkönyvbe vallják Sigray népellenes, antiszociális tetteit. Mindezek hatására a Községi Földigénylő Bizottság úgy döntött, hogy megváltoztatja a megye véghatározatát (október 1. után), és a Sigray-birtokot elkobozza. Mindezekről október 15-én a Községi Földigénylő Bizottság elnöke beszámolt az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak, melyre az a “Fejér megye Földbirtokrendező Tanácsa véghatározatának dr. Sigray Bélára vonatkozó részét megváltoztatja és nevezettnek Dunapentele község területén fekvő és tulajdonát képező 784 kat. hold ingatlanát elkobozza, dr. Sigray Béla fellebbezését pedig elutasítja”. Indoklás: Sigray népellenes magatartása.
Ezután úgy látszik, hogy a penteleiek túlzott radikalizmussal hajtották végre az elkobzást, mert Sigray október 26-án arról panaszkodik a Földbirtokrendező Tanácsnak, hogy olyan ingóságait kobozták el, melyek az 1945. VI. te. 7. §-a szerint nem elkobzás tárgyai: többek közt bútorok, háztartási és irodafelszerelés. Az Országos Földbirtokrendező Tanács helyt ad Sigray panaszának.
Még le sem zárult ez az ügy, máris újabb földbirtokossal gyűlik meg a baj. Tóth Antalnak áprilisban még 200 kat. hold földet szánt a Bizottság, de később az övét is 100 holdra csökkentik, mégpedig úgy, hogy 50 holdat Pentelén, a másik 50 holdat pedig Rácalmáson hagyják vissza. E döntést a megye 1945. június 18-án (!) megváltoztatta, és mind a 100 hold föld meghagyására Rácalmást jelölte ki. Ezekután Pentele az 50 holdat az igényjogosultaknak kiosztotta. Tóth ezt nem ismerte el, és az 50 holdon lévő 8 hold búzát és hold ősziárpát learatta, elcsépeltette, magtárába behordatta. Felelősségre vonásakor a Földigénylő Bizottság előző elnökével kötött állítólagos megegyezésre hivatkozott.
Ezután a bizottság elnöke október 23-án két hivatalos tanú jelenlétében az őszi termények kiadását kérte, de Tóth ezt megtagadta.
Október 25-én a Földigénylő Bizottság elnöke újra felkereste Tóthot két rendőrjárőr kíséretében, de az ismét tagadó választ adott. Az elnök a rendőrökkel ellenőriztette a magtárat, és az ott tárolt mintegy 100-120 q búzát vetőmag és kenyérgabona céljára lefoglalta. Aztán a KFB felkérte a helyi Nemzeti Bizottságot, hogy a “Tóth Antaltól igénybevett, és a dunapentelei igényjogosultak között kiosztott 50 kat. hold föld őszi és tavaszi elosztásában hozzon határozatot.”
A helyi szervek azonban erőtlennek bizonyultak, úgyhogy a Községi Földigénylő Bizottság az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz fordult segítségért, jogosan arra hivatkozva, hogy ezen erőszakosság miatt tizenkilenc földhöz juttatott maradt kenyér és vetőmag nélkül. Az Országos Földbirtokrendező Tanács november 19-én utasította a Községi Földigénylő Bizottságot és a Termelő Bizottságot, hogy a “Tóth Antal ingatlanán földhözjuttatottak részére a Tóth Antal által learatott 8 kat. hold búzaterményből az igénylők részére szükséges vetőmagot és fejadagot igényelje vissza.” November 29-én újabb határozat születik, miszerint: “Tóth a családja, valamint konvenciós cselédjei fejadagja és járandósága biztosítása után fennmaradó búzatermést tartozik a dunapentelei földhözjuttatottak részére kiszolgáltatni.” Végül egy harmadik határozat úgy dönt, hogy “mivel a birtok a Megyei Tanács véghatározatának hozatala előtt a földigénylők között kiosztatott, kishaszon bérletnek tekinthető, tehát az ingatlanon termelt búzatermés a földhözjuttatottakakat illeti.”
Ezek az egymástól eltérő határozatok – azaz határozatlanság – természetesen a volt földbirtokosoknak kedveztek és gyengítették a Községi Földigénylő Bizottság tekintélyét.
Október lévén, a súlyos igaerőhiány nagy gondot jelentett az őszi munkák elvégzésében. Segítségért fordultak a megyei gazdasági felügyelőséghez, de eredménytelenül. Egyedüli megoldás a birtokukban lévő fogatok maximális kihasználása volt. Ezért felszólították a Termelési Bizottságot, “hogy a községben lévő fogatokat – a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt – haladéktalanul rendelje ki a bevetésre váró földek felszántására és bevetésére… A lovasgazdák már szárt és trágyát hordanak, az új gazdáknak pedig egy négyszögöl vetése sincs. Az ellenszegülőkkel szemben karhatalommal járjon el.”
Az 1946-os év elején továbbra is a földosztással kapcsolatos gazdasági, termelési kérdések maradnak előtérben, természetesen a volt nagybirtok és az új gazdák vonatkozásában.
A Községi Földigénylő Bizottság bejelentette igényét a Frankl-kastélyra. Meg kellett akadályozniuk azt is, hogy az új gazdák a kiosztott földeken lévő fasorokat kivágják. Emiatt kénytelenek voltak karhatalmat igénybe venni. Dóra Szilárd részére kiutalták a gazdaság továbbviteléhez szükséges szalmát, és annyi kenyérgabonát, hogy a cselédeit ki tudja elégíteni. Majd újra igénylőként léptek fel, és kérik az Országos Földbirtokrendező Tanácsot, hogy a Sigray tulajdonát képező ázatlan kenderkórót adják át a földművesszövetkezetnek. Ugyanis Sigraytól elkoboztak egy helyreállítható kenderfeldolgozó üzemet, ami most a szövetkezet tulajdonában van, s ehhez kérték a nyersanyagot is. Az Országos Földbirtokrendező Tanács a kérelmet előbb elutasította, de egy hónap múlva, március 2-án hozzájárult. Ennek ellenére a megye március 13-i keltezéssel elutasította a községnek ezt a kérelmét.
A kiosztási vázrajz és a földkönyv még 1946 februárjában sem készült el, mert dr. Simonyi Aurél és dr. Egedi Mihályné 100-100 holdját a Községi Földigénylő Bizottság kiosztotta, annak ellenére,(!) hogy a Megyei Földbirtokrendező Tanács mindkettőt mentesítette a felosztás alól.
Újabb harc indult a földért. A Községi Földigénylő Bizottság bejelentette igényét dr. Földváry László és Dóra Szilárd visszahagyott birtokaira is, és kérte az Országos Földbirtokrendező Tanácsot, hogy ezen ingatlanokat felszereléssel együtt kobozza el. Indoklás: sok a kielégítetlen igényjogosult, Földváry ellenségesen viselkedik a néppel szemben, s az újgazdák terményeiből a neki járó résznél többet vesz igénybe, s végül hivatkoznak arra is, hogy a Nemzeti Bizottság egyiket sem igazolta. Ugyanekkor ismét kérték az Országos Földbirtokrendező Tanácsot, hogy a Megyei Földbirtokrendező Tanács által visszahagyott, de általuk már kiosztott Simonyi- és Egediné-féle birtokkal kapcsolatban hozzon döntést a község javára.
A nincstelenek jegyzőkönyvben vallottak Földváry és Dóra népellenes magatartásáról, és a háború alatti németbarátságáról.
Földváry maga is érezte, hogy múltja és jelenlegi viselkedése nem a legjobb garancia a megmaradt birtok megőrzésére. Ezért még 1945. augusztus 30-án Wolf Sándor miniszteri megbízott jelenlétében jegyzőkönyvet vettek fel egy létesítendő “cukor és melléktermékei gyártására szolgáló üzem” létesítésének lehetőségéről. Az ennek alapjául szolgáló földterület az ő birtoka lenne, s ennek ürügyén kísérleti gazdaságnak tekinthető, amit nem lehet kiigényelni.
dunapentelei gazdák 1942-ben
Most lett volna szükség arra, hogy a község új, demokratikus szervei és pártjai a lehető legnagyobb egyetértésben dolgozzanak. Sajnos ennek az ellenkezője történik. Még 1945. december 17-én a helyi Nemzeti Bizottság panasszal fordult a megyéhez a Községi Földigénylő Bizottság ellen, mire az utóbbi válaszában kijelentette, hogy a Nemzeti Bizottság “akaratát a Községi Földigénylő Bizottságra nem kényszerítheti”, s a földreform óta a Nemzeti Bizottság állandóan gáncsoskodik. (Megjegyzendő, hogy a KFB is sok hibát követett el.) S amikor a Községi Földigénylő Bizottság a Nemzeti Bizottsághoz fordul Földváry és Dóra igazolásának ügyében, a Nemzeti Bizottság a földbirtokosok mellé áll, szembefordulva a kommunisták által vezetett Községi Földigénylő Bizottsággal és a Nemzeti Bizottság elnöke közli, hogy az “igazolásnak nincs semmi akadálya”, sőt Földváryt már 1945 júniusában igazolták is.
Az Országos Földbirtokrendező Tanács a Megyei Földbirtokrendező Tanácsot szólította fel, hogy hozzon határozatot a két ingatlan elkobzása ügyében. Ugyanekkor a Simonyi- és Egediné-féle 100-100 holdat, melyet a község már úgyis kiosztott, az Országos Földbirtokrendező Tanács megváltás alá vonta megfelelő kártalanítással.
Utóbb a megye javaslatára (!) az Országos Földbirtokrendező Tanács elutasította a Dóra-birtok elkobzási javaslatát, a Földváry ügyben pedig semmiféle határozatot nem hozott, ezért május 20-án a község panasszal élt.
Június 17-én az Országos Földbirtokrendező Tanács újra megerősítette a már meghozott elutasító határozatát, viszont a Földváry-birtok elkobzásához hozzájárult. A megye figyelmeztette a községet az elkobzás módozatainak pontos végrehajtására, augusztus 6-án pedig azonnali jelentést kért az elkobzásról.
Annak ellenére, hogy nem jutott minden igényjogosultnak föld – s ezek a megyéhez fordultak panaszukkal – a nagy igaerőhiány miatt a tavaszon 1500 kat. hold áll műveletlenül. A sokat emlegetett igaerőhiány itt súlyosabb volt az országos átlagnál, mert a front alatt Pentele háromszor cserélt gazdát.
A lakosság nehéz anyagi helyzete miatt a Községi Földigénylő Bizottság több ízben kérte, hogy a juttatottakra vonatkozó megváltási ár esedékes részletét engedjék el.
Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között milyen ellenszenvet váltott ki az, hogy a Községi Földigénylő Bizottságnak össze kellett gyűjtenie a földalap széthordott javait, és ehhez kénytelenek voltak karhatalmat igénybe venni.
S mind e gondok és bajok mellett Dóra Szilárd azzal a panasszal fordult a Községi Földigénylő Bizottsághoz, hogy meghagyott birtoka túl messze esik a lakásától. Ugyanekkor a megye Földváry László panasza iránt érdeklődött, melyre a Községi Földigénylő Bizottság elnöke rendkívül szellemesen válaszolt.
Az elnök 1945. november 1-én két hivatalos tanú jelenlétében vizsgálatot tartott a Földváry-féle gazdaságban, hogy a gazdaság egyik istállóépületének padlásdeszkáit a teljes széthordástól – amit Földváry engedett meg – megmentse. Ugyanekkor megvizsgálta a kastély épületfa-anyagát az Országos Földbirtokrendező Tanács által elrendelt felértékelés szempontjából. Házkutatásról azonban szó sem volt. Az viszont igaz, hogy a kastély és a gépészlakás padlásán, a vizsgálat közben az elrejtett kenyérgabonára is ráakadtak.
Természetesen az adminisztratív teendők sem szüneteltek. Az Országos Földbirtokrendező Tanács kérésére el kellett készíteni a “véglegesen nem juttatott” ingó és ingatlan javak összeírását. A felosztási vázrajzok és földkönyvek elkészítésének megindításához kérték a műszaki osztályt, hogy küldjön ki valakit, aki a szükséges útbaigazítást megadja. A leltárt és a juttatási tervezetet sem tudták időre elkészíteni, mert nem fejezték be a leltározást, mivel a Földváry- és Dóra-féle elkobzási javaslatra nem kaptak időben választ. Orvosolni kellett a helyi református lelkipásztor panaszát is, aki a Járási Nemzeti Bizottsághoz fordult, mivel a Községi Földigénylő Bizottság elutasította 10 kat. hold föld igénylési kérelmét az egyház számára. A megye az ügy kivizsgálását kérte, mire a község közölte, hogy a kérelmet figyelembe vették, és majd a megfelelő időpontban szem előtt tartják. Azonnali juttatásra azonban nem volt mód, mert a tartalékföldeket bérbe adták.
A községi bizottság feladata volt az igénybe vett földbirtokok felszerelési tárgyainak és épületeinek gondos megőrzése is. A májusban felvett jegyzőkönyv egyik fő témája volt az egykori uradalmi épületek megszemlélése. Emellett még foglalkoztak a műszaki költségek befizetésével, a házhelyekkel (eddig 77-et osztottak ki), és a földosztás megtörténtének ellenőrzésével.
Júliusban újabb jegyzőkönyv foglalkozik a volt uradalmi épületek felülvizsgálatával.
Jellemző a gazdasági elszegényedésre, hogy a bizottság a cséplés lebonyolításáhaz kénytelen volt kiigényelni Földváry cséplőgép-garnitúrájának a fő szíját, mert sehol sem tudtak másikat beszerezni. Korábban ugyancsak őt szólították fel, hogy traktorával elsősorban az új gazdák földjein szántson, “nem teheti meg, hogy más gazdák rendelkezésére bocsássa, amíg az új gazdák ingatlanai megszántva nincsenek”, – hangzott a Községi Földigénylő Bizottság határozata.
A volt földbirtokosok az élő és holt gazdasági felszerelések mielőbbi felosztását sürgettek, tudni szerették volna, hogy mi marad a kezükön, mibe érdemes befektetni.
1946 második felének egyik legsúlyosabb problémáját a földmérési munkálatok jelentették. Megtörtént pl., hogy az egyik gazda által elvetett búzaföld a mérés után egy másikhoz került, és learatta. Az új gazdák közt békétlenség, nyugtalanság ütötte fel a fejét.
Már utaltunk rá, hogy a község vezető szervei és pártjai közt komoly ellenségeskedés volt. Így e határeltolódásokból fakadó ellentéteket csak fokozta az, hogy a Nemzeti Paraszt Párt helyi titkára – aki mellesleg egy nyugalmazott csendőrtörzsőrmester – demagóg módon a mérnöki munkák “visszáságára hívja fel” a figyelmet, és a kommunista vezetés alatt álló Földigénylő Bizottság ellen izgatott, azzal vádolva a KFB-ot, hogy megingatja az igénylők egy részét, “szabotázst igyekszik így kifejteni a földreform ellen”. Felszólította a földhözjuttatottakat, hogy ne engedjék a földjüket felmérni. A Földigénylő Bizottság hiába jelentette a Nemzeti Bizottságnak a Paraszt Párt titkárának földreformellenes cselekedetét, tudjuk, hogy e két szerv is ellenséges volt egymással. A Földigénylő Bizottság kénytelen volt maga cselekedni, mégpedig nagyon radikálisan. A Paraszt Párt titkárától visszavették a földosztáskor neki juttatott földet. Az ügy nagy vihart kavart, a megye azonnali jelentést kért a helyi állapotokról, és utasította a községet, hogy a már kiosztott földet nem vehetik vissza, a mérnököket pedig jelentéstételre azonnali hatállyal visszarendelték.
A Községi Földigénylő Bizottság az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz fordult panaszával, mivel a Megyei Földbirtokrendező Tanács nem hagyta jóvá a Paraszt Párt titkárának kimozdítását. Erre 1947. január 2-án újra utasítják a községi bizottságot, “hogy a Megyei Tanács rendelkezéseit haladéktalanul hajtsa végre” és a Paraszt Párt titkárát “helyezze birtokba” a részére eredetileg kijelölt földön.
Az ügy lassan lezárult, a községi bizottság vonakodva ugyan, de végrehajtotta az utasítást, bár megjegyzi, hogy a Paraszt Párt titkárának a panasza nem indokolt.
Az újgazdák földjei határeltolódások alá estek a mérnöki felmérés folyamán, viszont azelőtt kb. 200 kat. hold földhiány mutatkozott. “Az új gazdák legnagyobb része elviselte a határeltolódásokat s a juttatottak közt végre nyugalom van.”
Már több, mint egy év telt el a földosztás megkezdése óta, de még az ősz folyamán is érkeztek a földigénylési kérelmek. Most igényeltek a hadifogságból hazajöttek, s újra igényeltek azok, akik korábban földhiány miatt nem kaptak földet.
A Községi Földigénylő Bizottság jóváhagyása végett 1946. augusztus 8-án terjesztette be a megyéhez a földigénylők összeírási ívét, melyet az jóváhagyott. De mivel még 1947. január 20-án is érkezik földigénylési kérelem, ezért “a nagy számban jelentkező igénylőket figyelembe véve a már megtörtént juttatásokat redukció alá vették”. Ugyanakkor az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak már augusztus 26-án megjelentek a földosztás befejezését célzó rendelkezései, miszerint “kifejezetten megtiltja a most működő Községi Földigénylő Bizottságok újjáalakítását vagy új bizottságok létrehozását”.
Változatlanul súlyos gondot jelentett a termelés biztosítása. A községi bizottság kénytelen volt igénybe venni Földváryné igásállatait és Dóra Szilárd két lovát. Ők azonnal panaszt tettek a megyénél. Mindig a megyénél kerestek orvoslást, védelmet a volt földbirtokosok a Községi Földigénylő Bizottság jogos, radikális határozataival szemben, és rendszerint kaptak is, mint most is: a Megyei Földhivatal utasította a Községi Földigénylő Bizottságot, hogy Dóra igénybevett lovait azonnal adja vissza és jelentést kért Földváryné panasza tárgyában, felhíván a figyelmet, hogy most már nem áll jogukban élő állatokat igénybe venni.
Három nap múlva a Megyei Földhivatal karhatalommal fenyegette meg a Községi Földigénylő Bizottságot, ha a lovakat azonnal nem adja vissza.
dunapentelei földbirtokosok a szedrespusztai Frankl-kastély előtt. Balról a második Szávits Margit
A Földigénylő Bizottság elnöke most már az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz fordult, közölve, hogy a Dóra-féle gazdaságból két igáslovat igénybe vett, de ott még nyolc maradt, s ezt ők a karhatalommal való fenyegetésre sem hajlandók visszaadni, hanem az országos tanács döntését kérik, mire az felhívja a Megyei Földhivatalt, hogy a Megyei Tanács határozatáig nem vehet igénybe karhatalmat.
1946. október 30-án a Földigénylő Bizottság újabb igénybevételt eszközölt. Megváltás alá vont Dóra és Földváryné ingatlanából három igáslovat, egy szarvasmarhát, két traktort, traktorekét és a hozzájuk tartozó egyéb szerszámokat, és kérte a Megyei Földbitorkrendező Tanácsot, hogy ezt az intézkedést szíveskedjék soron kívül jóváhagyni.
A birtokosok természetesen újabb panasszal éltek, és a megye megint nekik adott igazat a Földigénylő Bizottsággal szemben, elrendelve az igénybe vett élő és holt felszerelés azonnali visszaadását. Indok: csak az országos tanács előzetes engedélyével lehet igénybevételt foganatosítani.
A Földigénylő Bizottságot felháborította a döntés, és újabb panaszt tett az Országos Földrendező Tanácsnál, közölve, hogy Földváryné és Dóra traktora az év nagy részében üzemképtelen volt, mert miután a saját földjükön elvégezték a munkát, szándékosan megrongálták azokat. Dóráéról pl. “eltűnt” a mágnes, s amikor ezt a Földműves Szövetkezet megcsináltatta, azután is csak vonakodva és akkor segített, amikor úgy látta, hogy ez elkerülhetetlen. Kérték az országos tanácsot, hogy a gépet adja a szövetkezet tulajdonába.
E kérelemre a Földigénylő Bizottság már nem kapott választ.
Szeptemberben a Földigénylő Bizottság kérésére a Községi Elöljáróság elkészítette a fizetési kedvezményre jogosult földhözjuttatottak névjegyzékét. Eszerint 319-en jogosultak a 600/1945. ME. sz. rendelet 42. §-a alapján, 15-en nem jogosultak, de fizetési kedvezményt kérnek. A Megyei Földbirtokrendező Tanács a nagy többség részére 1947. október 1-ig engedélyezte a részletfizetés elhalasztását.
1946 végén és 1947 elején a Községi Földigénylő Bizottság még több kisebb jelentőségű ügyben rendelkezett, mígnem a földművelésügyi miniszter rendeletére 1947. március 3-án feloszlott. A hivatalos jegyzőkönyv “felvétetett a község elöljáróságán a megszűnt Községi Földigénylő Bizottság iratanyagának és pecsétjének átvétele tárgyában”.
A Községi Földigénylő Bizottság működése során 343 iratot intézett el és mindössze kettőt hagyott elintézetlenül. Működése döntő jelentőségű a község további sorsára, irányítása a falu életének szinte minden területére kiterjedt.
Felhasznált képek:
Dunapentele, Sztálinváros, Dunaújváros fényképeken
MTI/MAFIRT
