Felavatták az ercsi-dunapentelei műutat

Az Ercsi-Dunapentele közötti műutat (1949. december 4-én) vasárnap avatták fel. A 31 kilométer hosszú, hat és félméter széles, legkorszerűbb betonút építését 1948 októberében kezdték meg. A munka során 500.000 köbméter földet forgattak meg, 9900 tonna bazaltot, cementet és homokot használtak fel ötmillió munkaóra alatt. A budapest-mohácsi műút első szakaszának munkálatait számos újítással gyorsították meg.

Népszava – 1949. december 6.

Fehérvári Napló – 1949. december 6.

A diadalmas tervgazdálkodás nagy ünneplése volt az Ercsi és Dunapentele közötti műút felavatása

Bebrits Lajos elvtárs közlekedésügyi miniszter az úthálózat nagyarányú fejlesztéséről

fotó: Fortepan/UVATERV

A budapest-mohácsi műút Ercsi és Dunapenteie közötti szakaszának felavatása fényes ünnepségen történt meg vasárnap. Nemcsak Ercsi népének, de Sjinatelep Iváncsa, Adony, Kulcs-puszta, Rácalmás és Dunapentele dolgozóinak is nagy ünnepet jelentett a nap, amikor tervgazdálkodásunk újabb ragyogó eredményét: a csodaszép betonutat átadta rendeltetésének Bebrits Lajos elvtárs közlekedésügyi miniszter és Sebes Imre elvtárs, Pártunk Megyebizottságának titkára.

Lóránt Sándor élmunkás jelentése

Az ünnepségsorozat Ercsiben kezdődött. Itt dr. Kispéter István elvtárs, alispán üdvözölte az összegyült tömeget amely zászlók és színes feliratok alatt vonult ki az útelágazáshoz.
Lóránt Sándor élmunkás az út építői nevében büszkén jelentette be: határidő előtt készen lettek a Dunapenteléig vezétő szakasszal s rövid pár nap alatt elkészül a betonút egészen Dunaföldvárig.
– Nem zárhatom másként szavaimat – mondta végül – mint, hogy megköszönjem a nagy Szovjetunió vezérének, Sztálin elvtársnak, hogy lehetővé tette, most mi, a szabadságot élvező magyar dolgozók a saját utunkat építhetjük s hogy megköszönjem Pártunknak, Rákosi elvtársnak, hogy megteremtették a politikai feltételeket az építésre.
Árkai András mérnök, kiváló munkás, aki az építkezést vezette, jelentést tett a 6. számú út Ercsi és Dunapenteie közti 30 kilométeres szakaszának munkálatairól. Mint elmondotta, az útszakasz 37 milliós költséggel készült el. Megépítéséhez 650.000 köbméter földmunkára volt szükség. Öszesen 90.000 tonna homokot, betont s egyéb anyagot szállítottak hozzá. Az útszakasz ötmillió munkaórával épült és a foglalkoztatott dolgozók száma a háromezret is elérte.

fotó: Fortepan/UVATERV

Sebes Imre elvtárs:
Eredményeink a Szovjetunió támogatásának köszönhetők

Ezután került sor Sebes Imre elvtárs, majd Bebrits Lajos elvtárs avató beszédére. Sebes elvtárs hangoztatta:
– Ma, amikor itt ünnepelünk ünnepeljük a békés termelőmunka eredményeit, melyek megszilárdították népi hatalmunkat. A felépített hidak százai, a kiépített utak többszáz kilométerei is hirdetik a hároméves terv dicsőségét. Ezeket a hatalmas eredményeket azért érhettük el, mert állandóan erősítjük szövetségünket felszabadítónkkal, támogatónkkal: a nagy Szovjetunióval.

Világos, hogy országunk erősödése, fejlődése csak úgy biztosítható, ha kíméletlen harcot folytattunk a háborús spekulánsok, a népek békéjére törő imperialisták ellen. Mi nyugodtan mondhatjuk, hogy jó úton járunk, mert ahhoz a táborhoz tartozunk, amelyik oldalán van az igazság és az erő.
Pártunk megyei titkára az ercsi ünnepségről intő szóval fordult az egész megye dolgozó parasztsága felé: hozzuk be elmaradásunkat az őszi mélyszántásban, amely éppúgy harci kérdés, mint ahogyan az eddigi munkák is azok voltak.

fotó: Fortepan/UVATERV

Bebrits Lajos elvtárs:
Az ötéves terv jó utat ad valamennyi magyar falunak

Bebrits Lajos elvtárs hangsúlyozta ünnepi beszédében:
– A népi demokrácia kormányzata, mint súlyos örökséget kapta a hiányos, ezer bajjal és fogyatékossággal, megoldatlan problémával rendelkező útrendszert.
A régi Magyarországot külföldön úgy ismerték, mint uttalan országot.
– A népi demokratikus rendszerben elsőrendű feladattá vált az úthálózat nagyarányú kiépítése. Ennél arra törekszünk, hogy az olyan területeket, melyeket eddig nem érintett út, bekapcsoljuk a közlekedés vérkeringésébe. Ezért tűzte célul a kormányzat, hogy az ötéves tervben minden magyar falut kifogástalan úttal lát el.
A legtöbb község bekötőutat kap, de számos vidéken olyan hatalmas, az európai betonutakkal vetekedő műutak vonulnak végig, mint ez, melyet most átadunk rendeltetésének.
– És szerte az országban kiépül a közlekedés nagyszerű hálózata éppúgy, mint ahogyan az ipari üzemek, a bányászat, a mezőgazdaság fejlődik – folytatta a miniszter. – Régen egy hónapra ha esett egy-egy avatóünnepség. Most jómagam a budapesti HÉV vadonatúj kocsijának felavatásáról jövök és két helyettesem az ország más helyiségeiben szintén két-két új létesítményt adnak át a használatnak.
– Rákosi Mátyás elvtárs többször mutatott rá a jó úthálózat fontosságára s mi iránymutatásai alapján teljesítettük feladatainkat. Pártunk irányítása, a dolgozó tömegeknek a munkához való új viszonya képessé tesz bennünket arra, hogy az éppen most az országgyűlés elé kerülő ötéves tervet is megvalósítsuk.
Megnyílt előttünk a haladás széles útja. Előre a győzelmek és mindig újabb győzelmek felé!
Óriási tapsvihar közepette Barók Sándor és Sándor Antal útépítő munkások virágcsokrot adtak át Bebrits elvtársnak, majd az InternacionáIé elhangzása után a közlekedésügyi miniszter átvágta a nemzetiszinű szalagot. Ezzel átadta a forgalomnak az új műutat.

fotó: Fortepan/UVATERV

A megjelentek valóságos diadalmenetben vonultak ezután végig autókon a 30 kilométer hosszú szakaszon. Valamennyi környező község és puszta népe kivonult és diadalkapukkal várta a vendégeket.
SINATELEPEN ai állami gazdaság vezetője, Győri Zsigmond elvtárs mondott üdvözlő szavakat s Petterdi Magda szavalta el az “Ötéves terv” című költeményt.
AZ IVÁNCSAI diadalkapunál különös lelkesedés volt. A termelőszövetkezet tagjai szűnni nem akaróan éltették Pártunk nagy vezérét, Rákosi Mátyást. Itt Bánhidai Mihályné MNDSz-vezető és Hudola Magdolna jegyzőhelyettes üdvözölte Bebrits elvtársat.
ADONYBAN Vörös Zsuzsanna úttörő-éltanuló adott át virágokat a miniszternek. Szabó István elrtárs párttitkár beszédében kiemelte; Adony népének biztonságát is védi az új út, mert gátul szolgál a Duna áradása ellen.
KULCS-PUSZTÁN a közös gazdálkodók nevében Decsi Pál, a közigazgatási vezetők nevében Csicskovics János, az ifjúság részéről Magyar Erzsébet, míg a lakosság szónokaként Pekár Elek beszélt.

fotó: Fortepan/UVATERV

RÁCALMÁSON a gyönyörű diadalkapu alatt zenekar fogadta az érkező autósort. Molnár József elvtárs h. párttitkár hangsúlyozta: “A falu népe hálás a magyar népi demokráciának új nagyszerű alkotásáért, az ötéves tervért.” Itt Pillér Marika úttörő mondott verset.
DUNAPENTELE határában, az útszakasz végénél valóságos műsort rögtönöztek a helybeli úttörők és zenekar. Kampa Magda és Vincze Attila verseltek s az úttörőénekkar mozgalmi indulókat énekelt. Az autók pattogó indulók hangjairól fordullak vissza Adony felé, ahol Bebrits elvtárs a díszebéd után átadta a kitüntetéseket a legjobb munkásoknak.
Az egész környéknek feledhetetlen ünnepe volt a háromórás terv legújabb alkotásának: a Duna mentén végighaladó út első részének a felavatása.

Fehérvári Napló – 1949. december 9.

Feljegyzések az Ercsi és Dunapentele közötti út felavatásáról

A lapokban leközölteken kívül volt az ünnepélynek egykét epizódja, amely érdekes fényt vet és jó színt ad az ercsi útavatás ünnepélyes aktusának. A hivatalos rész bejezése után, miikor a jó háziasan elkészített ebéd fogyasztása közben Bebrits miniszter elvtárs pohárköszöntőjét elmondta, válaszra egy 70 év körüli csongrádi kubikus emelkedett szólásra. Egyszerű, keresetlen szavakkal köszöntötte a megjelenteket és elmondta többek között, hogy a múltban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy munkásember miniszterrel ülhet egy asztalnál. Ez hatalmas kapocs a dolgozók között. Látszik, hogy nincs különbség miniszter és munkás között, csak ott tesznek ma különbséget, hogy ki .hogyan végzi el a ,rá kiszabott munkát. Beszédének arra a részére, hogy milyen megtiszteltetés is ez a munkásra nézve, Bebrits miniszter válaszában kihangsúlyozta: rá, mint miniszterre is megtiszteltetés, hogy a dolgozó munkás társaival egy asztalnál ülhet és közvetlenül mint egy nagy családban, beszélhet a mindennapi problémákról.
További érdekes és szép jelenet volt az is, amikor egy odavalósi legényke szavalt el egy szép verset az útról és a hídról. A vers elszavalása után kezet fogott vele a .miniszter elvtárs és komoly hangon mondta: igazad van, ha nincs jó út, akkor minek a híd?
Ilyen hangulatban folyt le a vasárnapi útátadás. Aki szem- és fültanuja volt az ünnepélynek, érezte, hogy ahol igy tud gondolkozni munkás, paraszt és értelmiségi dolgozó, ott eredményesen építik a szebb Magyarországot.

Zsuppán János az ÁÉH dolgozója

Fehérvári Napló – 1949. december 25.

Mit kapott Dunapentele a 3 éves tervben

Dunapentele egyike azoknak a faluknak, amelyek a megyében a legtöbbet kapták a három éves terv keretében. Az első évben 1947-48-ban vezették be a villanyt a falu egyes részeibe. Az iskolát 30.000 forintos költséggel állították helyre. Ugyanebben az évben készült el a kulturház 4.000, a napköziotthon és a tűzoltószertár 3-3000 forintos költséggel. Ezenkívül vásárteret is létesítettek és 5.000 forintért kutakat fúrtak. A következő öthónapos tervrészletben kútfúrásra 24.700 forintot fordítottak, útépítésre pedig 22.000 forintot. Az utolsó tervévben készült el a jegyzőlakás, ugyanekkor a napközi otthont is továbbfejlesztették.