Sztálinvárosi Hírlap – 1958. május 16.
Augusztus 20-ra teljes hosszában elkészül az úttörővasút
Ülést tartott a Sztálinvárosi Kisvasútépítő Bizottság
Május 13-án a városi tanács nagytermében Sófalvi István elnökletével ülést tartott a Sztálinvárosi Kisvasútépítő Bizottság. Ezen az üléssen részt vettek a bizottság tagjai, a sztálinvárosi fűtőház képviselői, a társadalmi munkások, hogy megvitassák az úttörővasút további építésének feladatait, problémáit.
Továbbra is szükség lesz az emberek áldozatkész munkájára – monddotta bevezetőjében Sófalvi István – hiszen a gyermekek, a sztálinvárosi úttörők nagyon várják, hogy augusztus 20-ra teljes hosszában elkészüljön a vasút.
A megbeszélésen elhatározták, hogy 25 méteres szakaszokra osztják fel a pályaépítés munkáját, s széleskörű társadalmi mozgalmat indítanak a munkák elvégzésére. Városunk lakói eddig is derekasan és igen lelkesen dolgoztak, s a további feladatok megoldásában sem lesz áldozatkészségben hiány.
Úttörővasút kiviteli helyszínrajza – forrás: Végh Árpád
Vasutas útörőcsapat alakul
A kisvasút kezelésére, irányítására, a szolgálatok ellátására rövidesen megalakul a városi vasútas úttörőcsapat. Az úttörők feladata lesz megismerkedni a vasúti berendezésekkel, a távírógépek kezelésével, s természetesen a “szakmai” foglalkozás mellett az úttörlőélet kibontakoztatása lesz a második fő cél.
Ne rongáljuk a kisvasutat
A megbeszélésen arról is szó esett, hogy a már megépített szakaszon nagyon gyakran összetapossák a töltést, széttúrják az alapépítményt, kárt okoznak. Felhívják a város lakóinak figyelmét, akadályozzák meg a rongálást. Aki kárt okoz, az szabálysértésnek minősül és a jövőben 500 forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható.
Országszerte nagy az érdeklődés az úttörővasút iránt
Mióta híre jutott, hogy Sztálinvárosban megindult az ország második úttörővasútja, a városi tanácshoz naponta futnak be kérelmek iskoláktól, hogy szeretnének Sztálinvárosba látogatni, s szeretnék megtekinteni az úttörővasutat is.
Eddig már 18 iskola jelentkezett. A tanács úgy tervezte, hogy sátortábort épít a Vidám Park közelében, ahol az iskolák tanulói megszállhatnak. Nagy jelentőségű ez az érdeklődés, hiszen a látogatók megismerhetik városunkat, elbeszélgethetnek sztálinvárosi pajtásaikkal, s kialakulhat egy igen egészséges úttörő mozgalmi élet.
_________________________________
“Gyermekeinknek építjük”
Mire letelik a gyerekek vakációja, hazatérnek a táborokból, itthon újabb öröm vár rájuk. Augusztus 20-ra ugyanis 1800 méteres szakaszon elkészül az úttörővasút.
Most a leglelkesebb építők, a Fehérneműgyár asszonyai és leányai közé látogatunk el. Úgy hallottuk, az utóbbi három héten minden szerdán 30-40-en jönnek ki műszak után dolgozni. Rostás Istvánné azt mondja, hogy ő az unokájának építi, mert a kisunoka, mióta felépült az első szakasz, minden vasárnap törzsvendége a Kisvasútnak. Hát hadd utazzon többet. Hiszen az új szakasz felépítésével már közel 30 percre tehető majd a menetidő.
– A gyerekeinknek építjük – mondja egy fiatal nő. Lett is erre a kijelentésre nagy nevetést, mert, mint kiderül, még nem asszony, hanem csak asszonynak való az illető. Egy kicsit bele is pirul Lizák Erzsi ebpea kijelentésére. No de az a rossz, aki félreérti. Mert hiszen valamennyien azért jöttek ide, Varga Ica, Rácz Mária, Vida Margit, meg a többiek, hogy segítsenek felépíteni a vasutat, hogy örömet szerezzenek a gyerekeknek. A postások, a Kisker dolgozói, a Vasmű munkásai is azért jönnek segíteni, hogy még több mosolyt varázsoljanak – ahogy Lizák Erzsi mondta – gyermekeink arcára.
A vasúttal párhuzamosan épül a forgalmi iroda és a pavilon is. A váróterem kis oszlopai között bizonyára szívesen várnak majd a gyerekek, míg pajtásaikkal fordul egyet a gőzparipa. Az úttörőpostán levelet is adhatnak fel a szüleiknek: “Apu, csak késő este megyek haza, mert addig itt maradok vonatozni…”
Aki tehát boldog gyerekeket akar látni, nem kell messzire menni, hanem augusztus 19-én ki kell sétálnia a Vidám Parkba és megláthatja, mennyire tud örülni a legfiatalabb “utazóközönség”.
Megjelent: Sztálinvárosi Hírlap – 1958. július 18.
_________________________________
Muki az úttörővasút első gőzmozdonya /1959
fotó: Balassa Ferenc
Talpalatnyi Dunaújváros – Muki és az úttörővasút
_________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. július 29.
Legyen városunk a társadalmi összefogás szimbóluma
— Eddig csaknem 4 ezren vettek részt az úttörővasút építésében —
Sztálinvárosban szép hagyományai vannak a társadalmi munkának. A régebben itt élők bizonyára emlékeznek, hogy az építkezés kezdeti szakaszán az ország minden tájáról, üzemeiből jöttek ide a dolgozók, hogy szabadnapjukat, szabadságuk egy részét feláldozva segítsék a város és Vasmű építését. Sok egyetemista, főiskolás és diák 1951-ben és 1952-ben nyári szünidejét is malterhordással, szegeléssel, ácsolással vagy homokszitálással töltötte itt el.
Ma is gyakran előfordul, hogy látogatókat kalauzolunk a városban és egy-egy épületnél megállva gyakran hangoztatják, hogy “itt én falat emeltem…”.
Néhány gondolat az úttörővasút megépítéséről
Az 1953-ban fejét felütő Nagy Imre féle revizionista politika vetett véget ennek a társadalmi összefogásnak, amikor átmenetileg bizonytalanná vált Sztálinváros sorsa.
Az emlékezetes társadalmi összefogás elevenedett fel nálunk ismét az úttörővasút építésénél. Április 9-én, amikor a munkát néhány lelkes pártmunkás, tanácsi dolgozó elkezdte, szinte hihetetlennek tűnt, hogy május 1-én már közlekedik a kisvasút.
Elmentek a kisvasút építkezéséhez a KISZ-esek, a Tanács dolgozói, a vasasok és építők, vasutasok és pedagógusok, a Kisikereskedelmi Vállalat, az Ingatlankezelő dolgozói és sok lenne felsorolni, hogy még hányan.
Április 9-től május 1-ig az első 550 méteres szakasz üzembehelyezéséig 2175-en vettek részt társadalmi munkában.
Szanyi Imre, Németh Béla és Horváth Pál ipari tanulók az utolsó simításokat végzik a Szputnyik III.-nak elnevezett mozdonyon.
fotó: MTI/Szilágyi Pál
Készül az ország második úttörővasútja
Az építők, vasutasok, vasasok között verseny alakult ki. Az építők a földmunkánál, a vasutasok a vágány lefektetésénél nyújtottak szép teljesítményt. A Vasmű KISZ-esei, idősebb szakmunkások támogatásával a kismozdony és kocsik rendbehozásánál, festésénél és szépítésénél segítették fáradhatatlanul az úttörővasút munkáját. A kollektív munka ereje győzedelmeskedett, és május 1-én először elindult útján Sztálinvárosban az úttörővasút.
Megindulás óta sok-sok sztálinvárosi gyermeknek szolgál örömére. Május elsejétől július 20-ig összesen 10.840 gyermek utazott rajta. Legtöbb esetben a gyermekeket szüleik is elkísérik. A kisvasút az úttörő vasutasoknak és postásoknak is nagy fejlődési lehetőséget nyújt.
Sok bel- és külföldi látogató szólt már nagy elismeréssel a sztálinvárosiak eredményes társadalmi összefogásáról.
Az ünneplés után folytatódtak a munkálatok, és a hétköznapok névtelen hősei újból lapátot, csákányt fogtak. Megkezdődött a küzdelem a második 1200 méteres szakaszért. A célkitűzés, hogy augusztus 20-án, Alkotmányunk ünnepén 1850 méteres teljes szakaszán közlekedjék már a kisvasút.
A munkának ebben a részében eddig 1350-en vettek részt, most már sokkal szervezettebben. A Vasmű dolgozói a számukra kijelölt szakaszon gyárrészlegenként osztották fel a munkát. Az építők ismét elvégezték a csőáteresz és vízelvezető árkok megépítését, és ők végzik majd szakszerűen az utómunkálatokat is. A Fehérneműgyár dolgozói közül minden szerdán 150-en, a ruhagyáriak száz fős brigádja csütörtökönkint végez munkát. A Tanács, a város több üzeme: a 19-es AKÖV, a Vendéglátóipari Vállalat stb. dolgozói mind szorgalmasan járnak munka után a kisvasúthoz lapátolni. A Vasút és Kotró Vállalat dolgozói is segítséget nyújtottak.
E nagyjelentőségű társadalmi megmozdulásban a vasutasok komoly mozgatóerői az építkezésnek. Hörcher Géza MÁV üzemi mérnök az irányításban, Felvári Ádám, a vasút műszaki dolgozója a szervezési munkát végzi nagy szeretettel, úgyszólván minden szabad idejét feláldozva.
A kis fahíd
A munkálatok előrehaladásánál felmerült, hogy egy kis hídra is szükség van. Nagy fejtörést okozott, hogy ezt miképpen oldják meg. Ebben a szovjet katonák siettek segítségünkre. Egy 12 főnyi szovjet brigád egy hét alatt felépítette a szükséges fahidat.
Az újabb szakaszon 200 méteren már lefektették a vágányokat, és a mai napon további 600 méteren helyeznek le vasúti síneket.
Az eddigi előjelek szerint minden remény megvan arra, hogy augusztus 20-tól a Vidám Parktól már a dunapartig fog közlekedni a kisvasút.
Az úttörővasút 1850 méteres szakaszáig 850.000 forint értéket képvisel. Ebből 250.000 forint az anyag és körülbelül 600.000 forint értékű társadalmi munka rejlik majd a nagy műben. A 250.000 forint anyagköltségre az úttörők a kisvasút képeslapjainak eladásával gyűjtöttek. Sok vállalat és intézmény rendezvényeinek ajánlotta bevételét fel a költségekhez. Más városok intézményei, a környező falvak termelőszövetkezetei is segítették anyagi hozzájárulással az anyagok beszerzését. Így az úttörővasút anyagköltségei egyáltalán nem terhelik egyéb beruházásainkat.
A 19-es AKÖV adminisztratív dolgozói az úttörővasútnál
600.000 forint nem lebecsülendő összeg. Azonban úgy véljük, hogy az itt végzett társadalmi munkának nem ez a legfőbb jelentősége. Sztálinváros a szocializmus építésének szimbóluma, ezért jelképezi városunkat a társadalmi összefogás is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy városunkban ismét meghonosodott a társadalmi összefogás alkotó ereje. Ez a közös munka még jobban összekovácsolja a város dolgozóit, és legfőbb feladatunk, hogy az ilyen komoly alkotómunkára képes erőt továbbiakban is felszínen tartsuk.
Pártunk és kormányunk helyes politikája következtében városunk állandóan épül, fejlődik. Igen kivételes elbírálásban részesül beruházási szempontból. De nem szabad mindent a népgazdaságtól várnunk. Társadalmi összefogással sok mindent, pl. játszótereket, parkokat létesíthetünk; lépcsőházakban, udvarokon kisebb-nagyobb javításokat, karbantartási munkákat végezhetünk el.
A vendéglátóipari dolgozók is kitettek magukért
Mi, sztálinvárosiak büszkék vagyunk városunkra és szeretjük azt. Még sokkal jobban fogjuk tudni megbecsülni, ha az úttörővasúton kívül itt is ott is a mi kezünk nyomán létesül valami. Legyen a mi városunk továbbra is a társadalmi összefogás, az együttműködés jelképe. Kovácsolja még összeforrottabbá városunk lakosságát a közösen végzett társadalmi munka.
F. M.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
