Hungarian Monitoring – 1954. február 1.
Sztálinváros felé robog a vonat az új vonalon.
(Németh Gy. felvétele.) /Szocialista Vasútért
Tóbiás Áron azért utazott le Sztálinvárosba, hogy beszámoljon a januárban avatott új vasútvonal két hetéről:
– Halló Rétszilas?!
– Halló Rétszilas itt vagyok, jelentkezem!
– Itt a menetirányító. Hol jár az 5973-as.
– Irányító elvtárs, elment már 14 órakor, 26 perccel korábban. Nagykarácsonyba azonban megáll, mert a gép vizet akar venni,
– Persze 22 fokos a hideg, kétszeres az erőfeszítés, a vasút egy percig se állhat le. Köszönöm Rétszilas. – Nagykarácsony?
– Nagykarácsony tessék.
– Itt a menetirány. Hol jár az 5973-as?
– Nagykarácsonyról 14 óra 55-kor rendesen elment. Sztálinvárosban fog szenelni. Jóminőségű szenet kér, mert ami most van neki, abban sok a kő és a pala. A fűtő keze már öszefagyott, már csákánnyal dolgozik. Ezzel így az irányszerelvény továbbítását nem vállalja.
– Meglesz Nagykarácsony! Köszönöm.
Az 5973-as szerelvény sorsáról Sztálinvárosban hallunk, mégpedig az ország legfiatalabb vasútvonalán, a Sztálinváros Rétszilasi vasútvonal menetirányítójának hangjából. Az alig két hete működő vasutat idáig 10-12.000 utas próbálta ki. És most kissé hátrább húzódtunk, távol a vasúti diszpécsertől meg a telefoncsengéstől, hogy beszélhessünk Iványi Ede állomásfőnökkel, az új vasút jelentőségéről.
– Az új vasútvonal 37 kilométerrel rövidíti meg azt az utat Komló és Sztálinváros között. Úgy, ahogy mi vasutasok mondjuk a szén irányvonatként, közvetlenül kerül hozzánk.
Megindult a forgalom a Sztálinváros-Rétszilas között épített vasútvonalon
– És az irányvonat napról-napra sorban üdvözli a komlói szénnél alig két hete ismekedő mezőgégi falvakat, Alapot, Nagykarácsonyt, Mezőfalvát.
– Nemcsak a szénnel ismerkedtek meg ezek a pusztai magyarok, hanem magával a vasúttal is. Hiszen az ő földjükön első ízben szalad az acél paripa. Legjobban a vasútavatás napjának örült mindeki, régi szokás szerint igyenes volt az utazás. … aznap akár szabadnapot is vehetett volna magának.
– Nem hiszem, mert akkor lemaradt volna az avató ünnepségről, meg legfőképp a 10.000 forintos jutalomkiosztásról.
.
Közelebb került egymáshoz a szén és az acél városa
– Pedig kár lett volna azt elmulasztani. A miniszter elvtárs a pénzjutalom kiosztásakor a feleségekkel megjelent kiváló vasútépítőknek ezt mondotta: – Elvtárs önnek a köszönet, az elismerés és a kézfogás, a feleségének pedig a pénz a borítékban.
– Hogy fogadta a sztálivárosi vasutas társadalom a komlói szenet?
– Mi szeretettel fogadjuk a szenes irányvonatokat, nekem különösen mindig az jut az eszembe, amikor Tokodon a bányaállomáson szolgáltam, azért küzdöttünk, hogy a szenet minél előbb továbbítsuk. Most azért harcolunk, hogy az üres kocsikat minél előbb a bányaállomások felé irányítsuk. Azt tapasztalatból tudom, hogy mit jelent az, ha nincs vagon. Talán ilyen meggondolások alapján hoztam ide Tokod állomásról állomásfőnököt.
– Mit szól a komlói szénhez a vasmű?
– Jelenleg az erőműhöz irányitjuk a vonatokat, későbbiek folyamán a komlói szénből készült kokszból tápláljuk a rövidesen csapolásra kész Nagykohót. Ami nekünk vasdolgozóknak azt jelenti, hogy a Sztálinvárosba érkező rakott szerelvények a Sztálin Vaműből ismét rakottan szaladhatnak szét az országba.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
