Sztálinvárosi Hírlap – 1961. június 27.
Pezsgő élet a gyermekmedencében
Strandolók
Ha valaki a városi Sportuszoda bevételi naplóját lapozgatja, hű meteorológiai képet kap az elmúlt két hónapról. Május 7-től 24-ig jóformán senki sem akart fürdeni. Június 18-án viszont 1500-an keresték fel a strandot, s még többen élvezték a nyár örömeit az elmúlt vasárnap. Ezúttal már a víz sem volt olyan hideg, mint az városszerte elterjedt.
A sztálinvárosi strandon /1959
fotó: MTI/Balassa Ferenc
Egy kérdés, három felelet
A strand közönsége könnyen befolyásolható. Ha valaki kimondja: jó a víz, a többiek gyorsan egyetértenek vele. Ezúttal három strandolótól kérdeztem meg, mi a véleménye. Egy 40 év körüli férfitől, egy ipari tanulótól és egy gimnazista lánytól. Íme a három válasz:
– Jó a víz.
– Klassz.
– Kicsit hideg.
Nos, ha az utolsó vélemény nem is nagyon vág az előbbi kettőhöz, a gimnazista lány gyakorlatban mégis egyetértett az előtte szólókkal, mert később gyakran láttam a medencében, amint kezdő tempókkal rótta a vizet faltól-falig.
Hangszóró, szívküldi, fagylalt
A strandok évenként visszatérő bűne az agyonjátszott lemezeket bömbölő hangszóró. Ezúttal azonban másról kell szólni. Az uszodában nagyon kellemesen szól a hangszóró, s csupa új lemezeket lehet hallani. És néhány vérbeli strand-szívküldit. Például: “Erzsikének küldi a következő számot Szinyor, Gassa, Biri és Ficak.” Legyen megtisztelve Erzsike négy ilyen névtől.
A kisfiú vágya, a strand. S ha ez már teljesült akkor a fagyi. A fagylaltos pult előtt 4 év körüli kisfiúnak próbálja édesapja megmagyarázni, hogy most nem okvetlenül szükséges fagylaltot enni, hanem majd hazafelé kap kettőt is. Ekkor a hangszóróból megszólal egy bájos gyermekhang a legújabb magyar hanglemezről: “Apuka mondj egy új mesét…” Nos ezek után természetes, hogy a kis Jóska mégis kap fagylaltot.
A városi strand és uszoda látképe madártávlatból – 1960. július 1.
fotó: MTI/Bodnár László
“Illegális” strandolók
Nem kell rosszra gondolni, csupán néhány elkésett “öreg diákra”, akik még valamilyen vizsga előtt állnak. Hiába, nehéz a ragyogó időnek ellenállni, és így a strandszatyorba kerül a technológia, a magyar és a különböző tanfolyamok tankönyve. Fullner László, a FÜSZÉRT dolgozója is e héten vizsgázik, s itt a strandon próbál behatolni a leltár ismeretének mélységeibe.
Ismét hangszóró. “Szántó Lacika azonnal jöjjön a bejárathoz, édesanyja várja.” Ebből alighanem baj lesz. A kis Laci bizonyára szintén “illegálisan” élvezte a strandot.
A kiserdő a családosoké, akik egész napos üdülésre készültek fel, már ami a felhalmozott ételeket illeti. Külön kasztot képeznek az ultizók. Hatalmas verítékcsöppek gyöngyöznek a játékosok homlokán, asszony legyen a talpán, aki megállapítja, hogy a hőségtől-e vagy a rossz lapjárástól van melege férjeurának.
Napozó, fürdőző emberek a városi strandon. /1961
fotó: MTI/Tormai Andor
Kutyaharapást szőrivel…
Mindenki megtalálja egyéniségéhez mérten a szórakozási lehetőséget. Van, aki úszik, van, aki labdát rugdal, ismét más behúnyt szemmel élvezi a napot; van aki olvas, s van, aki csak úgy tesz és közben a szomszéd gyékényen heverő pirosra sült hölgyet figyeli. Egyszóval, ki-ki korának megfelelően cselekszik. Például, egy 45 év körüli férfi azon igyekszik, hogy a hatalmas piros labdát közel juttassa ahhoz a 18 éves lányhoz, s aztán odamenjen hozzá bocsánatot kérni.
A strandolók legnagyobb bánatára azonban a nap ezúttal is eltűnik az Építők útjai házak mögött. S ahol utolsó sugarai sem égették pirosra a bőrt, ott ezúttal a szúnyogok próbálják ezt pótolni.
A kabinsoron, a kabinos jó tanácsokkal látja el a vállukat kétségbeesetten tapogatókat:
– Kutyaharapást szőrivel… Viszontlátásra reggel!
– miskolczi –
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
