Köznevelés – 1951. augusztus 15.

DIÁKFIATALOK A DUNAI VASMŰÉRT

Új vasútvonalon, új országúton közeledel ötéves termünk nagy békeműve felé. Ott, ahol nemrégen még mezőket, réteket és dombokat, lomha szénásszekereket és legelésző állatokat láthattál, ma már messziről az új mű lenyűgöző látványa fogad, így, távolról, valamilyen gigantikus terv féligkész modelljének vélhetnéd. De amint egyre közelebb érsz, megérted, – és csak így, közelről látva, szinte kézzel tapintva érted meg igazán -, hogy Dunapentele nem vágyálom, hanem eleven, napról-napra jobban kiteljesedő valóság, nem félig kész modell, hanem valódi épületek és alkotások tömege, máris élő, eleven város, ahol az, ami tegnap még terv volt, mára már testet öltött, ahol a ma még papíron lévő terveket holnapra ég felé törő betonvárakká, holnaputánra befejezett, ország-világ csodálatát kivívó művekké varázsolja a felszabadult munka ereje.

Belépsz a hatalmas kapun, amelynek felirata büszkén hirdeti a Dunai Vasmű nevét. Az előtted sorakozó házak, épületek legnagyobb része még vakolatlan, de a vakolatlan épületekben olyan serényen folyik a munka, mint talán sehol másutt az országban. Az utak forgalma nem marad el bármely nagyvárosunk forgalma mögött. Melletted az úton autók, teherautók, kerékpárosok sűrű egymásutánban, körülötted siető mérnökök, munkások, járókelők, akik az éjszakai műszakban dolgoznak és most a vendéglő, a könyvtár, vagy a mozi felé veszik útjukat, jobbról és balról mindenütt a legkülönfélébb munkák lázában égő csoportok, és mindenfelé: a teherautókon, az utcán, a munkahelyeken a fiatalok. Közöttük azoknak a középiskolás és főiskolás diákoknak százai, akik a nyári szünidő alatt mint önkéntes rohammunkások a DISZ felhívására részt vesznek a Vasmű építésében.

BECSÜLET ÉS DICSŐSÉG DOLGA

Amikor a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozatban szögezte le a Dunai Vasmű építésével kapcsolatos feladatokat, így mutatott rá a Vasmű jelentőségére:
“A Dunai Vasmű ötéves népgazdasági tervünk kulcskérdése, országunk szocialista iparosításának alapja, honvédelmünk megerősítésének és a béke védelméért folytatott harcunknak egyik döntő eszköze”… “El kell érni, hogy minden dolgozó megtisztelő kitüntetésnek, becsület és dicsőség dolgának tekintse a Dunai Vasmű építésén való közvetlen részvételt…”
Vajjon mennyire tették magukévá a középiskolás diákok Pártunk szavait? Vajjon mennyire hatja át őket az alkotó hazafiság érzése? Vajjon hogyan teljesítették feladataikat a pedagógusok a diákság hazafias nevelése, a munkához való új, szocialista viszony kialakítása terén?
Bejárjuk a pentelei építkezés hatalmas területét.
– Hogyan állnak helyt a diákfiatalok a munkában? kérdezgetjük mindenfelé.
– Bevallom, – mondja az egyik elvtárs – hogy a diákok munkájától nem valami sokat reméltünk. Sem én, sem a szaktársak legnagyobb része. De ezek az ifik (és itt az elvtárs elismerő mozdulatot tesz) nagyon lelkesek és sokkal jobban dolgoznak, mint vártuk volna.
A körülöttünk állók helyeselnek. Mindenkinek van valami mondanivalója a diákok munkájáról, lelkesedéséről, áldozatkészségéről.
A munkások, a művezetők, az építésvezetők, a fiatalok szavai nyomán lassanként feltárulnak a nagy építkezés történetének azok a lapjai, amelyek a magyar diákifjúság ez évi nyári rohammunkáját megörökítik.

A DISZ TÁBOR LEGJOBB BRIGÁDJA

A Vasmű legfontosabb részlege a gyárépítkezés. A hatalmas csarnokokat szinte kizárólag előregyártott elemekből építik. Ilyen előregyártott elem a hillap. Ebből lesz a tetőfödém. Betonnal összetapasztott téglasorokból készül, súlya 230-240 kiló. Szállítása a legnehezebb munkák közé tartozik. Az építkezés vezetősége elhatározta, hogy próbát tesz a diákokkal. Mihelyt a rohammunkások megérkeztek, az építésvezetőség önként vállalkozó brigádot kért a hillapok szállítására. A budapesti 2. számú ipari technikum Dunai Vasmű brigádja jelentkezett. A nehézségek ellenére az első napon már elérték a 100 százalékot. A munka jobb megszervezésével termelésüket másnapra 160 százalékra emelték, majd 260, 360, 470 százalékos napi teljesítményeket értek el.
– Utolsó munkanapunkon elhatároztuk – írja Páricska Zoltán, a brigád egyik tagja, – hogy “békeműszakban” fogunk dolgozni, és 500 százalékos teljesítményt fogunk elérni. A “békeműszak” napján 716 százalékot értünk el. Boldogságunk és örömünk határtalan volt. Ekkor elnyertük a “DISZ tábor legjobb brigádja” címet és megkaptuk a vándorzászlót.
A Dunai Vasmű brigád a két hét alatt 216 százalékos átlagot ért el a betonlapok szállításában. A budapesti 2. számú technikum nevelői joggal lehetnek büszkék tanítványaikra. De elsősorban lehetnek büszkék Szöllősy Antal kartársra, a technikum testnevelő tanárára, aki önként vállalkozott arra, hogy tanítványaival együtt részt vesz a dunapentelei rohammunkában. Szöllősy kartárs mindvégig a Dunai Vasmű brigádban dolgozott s szakadatlan nevelő munkájának, a termelőmunka frontján való lelkesítő példamutatásának elsőrendű szerepe volt a brigád kiváló teljesítményében. De Szöllősy kartárs nemcsak a saját brigádjának tagjaival foglalkozott, hanem az iskolához tartozó összes brigádokkal. Dunapentelén is fáradhatatlanul lelkesítette tanítványait.

A Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) fiataljai besegítenek a munkálatokba Dunapentelén. /1951
fotó: MTI/Magyar Fotó/Farkas Tamás

Újítások

A következő két hétben a váci általános gimnázium Lőwy Sándor brigádja vette át a hillapok szállítását a Dunai Vasmű brigádtól. Ez a brigád már újítást alkalmazott. A diákok rájöttek, hogy a betonlapot szárítás után a sarkoknál apró tégladarabkákkal kell alátámasztani, mert így könnyebben lehet felemelni. Az újítás nyomán 980 százalékos rekordteljesítmény született. Később a brigád kérésére megszigorították a normát, de a fiatalok az új norma szerint is 360 százalékot értek el, így szerzett dicsőséget iskolájának Havas Tamás, a brigád vezetője és a Lőwy Sándor brigád többi tagja.
A Vasmű építői sok diák újítását alkalmazzák. Spitz György, a II. Rákóczi Ferenc közgazdasági középiskola tanulója például olyan szerszámot készített, amellyel könnyebben lehet kikaparni a csilléből a betont. Újítását elfogadták és komoly pénzjutalomban részesítették. Diákok ötlete volt az is, hogy a csillékre fogantyút szereljenek, mert így könnyebb tolni a csillét, nem töri fel a kezet s a csillét 4-5 ember helyett így ketten is eltolhatják.

Épül a Békemű

ÍGY VÁLASZOLUNK ELLENSÉGEINKNEK

A Dunai Vasmű felépítését az ellenség minden eszközzel gátolni igyekszik. A rohammunkás fiatalok öntudatosan veszik fel a harcot az ellenséggel. Az egyik építkezésen a diákok leleplezték azt a munkavezetőt, aki úgy próbálta gátolni a Vasmű építését, hogy nem akart munkát adni a hozzá beosztott fiataloknak. A IV. számú építkezésen az egyik normás úgy akarta elvenni a diákfiatalok kedvét és munkalendületét, hogy a ténylegesen teljesített 125 százalék helyett 33 százalékot írt be. A diákok leleplezték. Ugyancsak a diákok hívták fel a figyelmet egy másik normásra, aki a múltban Szálasi rohamtüzére volt. Az ellenség egyik főmódszere Dunapentelén is a normacsalás. A diákok nem egyszer találták szembe magukat azzal, hogy valamelyik normás többet akart elszámolni nekik, mintamennyit valóban teljesítettek. Két legyet szerettek volna ütni egy csapásra, így gondolkodtak: “ha többet számolok el, ezzel népszerűvé teszem magam s a mellett elpazarolom az állam vagyonát is.” A diákfiatalok fejlett öntudatáról tanúskodik, hogy az ilyen próbálkozásokat szinte minden esetben visszaverték és a csalókat, az ellenség ügynökeit leleplezték.
Az ellenséggel szemben érzett gyűlölet adott különös erőt a budapesti délszláv gimnázium tanulóinak is a munka során elért kimagasló teljesítményekhez. Marin Zsuzsity, a gimnázium tanulóiból alakult Matroszov brigád tagja elmondta, hogy őt is, társait is egy érzés sarkalta munka közben. Meg akarták mutatni Titonak, hogy a magyarországi délszlávok nem hagyják válasz nélkül mesterkedéseit, hanem egy emberként állnak a béke, a szocializmus frontján. A délszláv gimnázium tanulói tudják: azzal, hogy a két hét alatt 200 százalékos átlagteljesítményt értek el, ők is csapást mértek a háborúra készülő imperialistákra, az imperialisták mindenfajta ügynökére, köztük a jugoszláv nép hóhérára, Titóra is. Mindezt azonban nemcsak megértették, de igyekeztek megmagyarázni a többi rohammunkás diáknak is. A diáktáborban kifejtett jó politikai munkájukat mindenekelőtt az iskola nevelőtestülete alapozta meg. A nevelőtestület indulás előtt értekezletre hívta össze a diákokat s mindezeket a szempontokat jól emlékezetükbe véste. A rohammunka sorántöbbször is meglátogatta a diákokat az iskola igazgatója, ellenőrizte munkájukat és még jobb eredmények elérésére serkentette őket.

A NEHÉZSÉGEK LEGYŐZÉSE

A Dunapentelén dolgozó rohammunkás diákfiatalok megtanulták, hogyan kell szembenézni a nehézségekkel és hogyan kell leküzdeni őket. Milyen nehézségekkel találkoztak a diákok Dunapentelén? Sokak számára szokatlan volt a munka, nem volt könnyű beleszokni. Az első napokban bizony sok diák tenyere árulkodott arról, hogy nemigen szokott hozzá az ásóhoz, csilléhez, téglaadogatáshoz. Nem volt könnyű hozzászokni a tűző napsütéshez sem. Aki nem vigyázott, könnyen napszúrást kaphatott, vagy csúnyán leégethette a hátát. Vagy könnyű dolog-e kiharcolni a komoly, felelősségteljes munkát az olyan munkavezetőtől, aki azt hiszi, hogy a diákokat semmi másra nem lehet felhasználni, mint legfeljebb a szétszórt szögek összeszedegetésére? A diákok, ha szükség volt rá, megtették. S hogy mennyire nem ijedtek meg a diákfiatalok a komolyabb nehézségektől sem, azt jól mutatja Salamon Zoltánnak az I. István gimnázium tanulójának esete. Salamon Zoltánt baleset érte, eltörött a karja. Felhozták kórházba Budapestre. Néhány nap múlva megszökött a kórházból és felkötött karral jelentkezett a táborvezetőségen.
– Dolgozni ugyan még nem tudok – mondotta, – de arra biztosan jó leszek, hogy például őrséget álljak. Miért kell az egészségeseknek őrt állniok, ahelyett, hogy dolgoznának?
A táborvezetőség alig tudta megértetni vele, hogy tervéről le kell mondania és Salamon Zoltán szomorú szívvel látta eltűnni maga mögött a Vasmű körvonalait, amikor az autó megindult vele, hogy visszahozza a kórházba.

Énekelve vonul egy DISZ-es női brigád az építkezésre Dunapentelén /1951
fotó: MTI/Kotnyek Antal

“Dunapentele a miénk is”…

RÁKOSI ELVTÁRS ÚTMUTATÁSA SZERINT, A MUNKÁSOSZTÁLY PÉLDÁJA NYOMÁN

Helytállásra lelkesíti a diákokat az a tudat, hogy Dunapentelén Rákosi elvtárs megbízatását teljesítik. Nincs a táborban egyetlen diák sem, aki ne tudná – és ne beszélne csillogó szemmel róla, – hogy még a nyár elején a rohammunka megindulása utáni harmadik napon, Rákosi elvtárs személyesen járt a diáktáborban, ellenőrizte, hogy minden rendben van-e s emlékeztette a fiatalokat arra, mit vár tőlük a Párt. S azóta, ha az egyik diák nem végzi el becsületesen munkáját, hamarosan megkapja a figyelmeztetést:
– Nem emlékszel, hogy ezzel a munkával Rákosi elvtárs bízott meg bennünket? Ha így dolgozol, nem leszel méltó Rákosi elvtárs bizalmára! Erre aztán elszáll a lustaság és fokozódik a munkaüteme. Nem kis szerepe van a diákok helytállásra nevelésében a dunapentelei munkások s különösen az ifjúmunkások példamutatásának. — Most értettem meg igazán, mit jelent az, hogy amunkásosztály a mi népi demokráciánk vezető osztálya.Most, amikor közelről láthattam a munkások hősi erőfeszítéseit, amikor megismerkedhettem a munkások öntudatával, — mondja az egyik vidéki leánygimnáziumtanulója. S a munkások segítsége nélkül hiábavaló volna minden igyekezet a nehézségek leküzdésére is. A diákok járatlanságát, tapasztalatlanságát csakis a munkásokodaadó, figyelmes, türelmes támogatása és szeretete ellensúlyozhatja, így erősíti meg a Dunapentelén töltött két hét a diákok szeretetét, tiszteletét, megbecsülését a munkásosztály iránt.

 

EGÉSZ NYÁRON ITTMARADUNK

Amikor a mozgósítás megindult, az ellenség azt jósolta, károgta, hogy a diákok hamar megszöknek majd az építkezéstől. Csattanós választ adnak erre azoknak a diákoknak százai, akik a két hét letelte után sem hagyják el Dunapentelét, még egy-két hetet dolgoznak, vagy egész nyáron Pentelén maradnak.
Az első csoporttal került Dunapentelére a budapesti XIV. ker. Teleki Blanka leánygimnázium tanulója, Sugár Rózsa. A két heti munka után arra kérte a táborvezetőséget, hogy még két hétig maradhasson. Az engedélyt megkapta. Amikor a négy hét leteltével hazament, nem bírta sokáig Pentele nélkül.
– Nagyon rosszul éreztem magam Pesten – mondja – valahogy minden hiányzott, amihez itt Pentelén hozzászoktam. Hiányzott a táborélet, az ébresztő, a zászlófelvonás… Pesten csak sétálgattam a barátnőimmel, egyszer-kétszer elmentem a strandra… De mindezt nagyon céltalannak éreztük, én is, a barátnőim is. Arra gondoltunk, hogy ugyanebben az időben Pentelén lehetnénk és részt vehetnénk a mi nagy művünk építésében.
Sugár Rózsa és társai nincsenek egyedül. Igen sok diák kérte, hogy egész nyáron résztvehessen az építkezésben s ezzel is bizonyítsa, hogy helyt akar állni a szocialista építőmunka dunapentelei frontszakaszán.

DISZ – DUNAI VASMŰ IFJÚ ÉPÍTŐJE 1951 – kitűző

A NEVELŐK FELADATAI

A kéthetes dunapentelei rohammunkán igen sok pedagógus is résztvett tanítványaival együtt. Itt még sokan emlékeznek Szöllősy Antal mellett Bolvári Ödönre, a jászapáti Mészáros Lőrinc gimnázium matematika tanárára, aki nyáron sem akart elszakadni osztályától, (amelynek már hat éve osztályfőnöke) vagy Tóth Bélára, aki Bajáról jött tanítványaival a Dunai Vasműhöz. Ezek a kortársak – s mindazok, akik a nyáron résztvettek a pentelei rohammunkán, – megmutatták, hogy átérzik a nevelői példamutatás jelentőségét. Példamutatásuk eredménye a tanév során a diákok fokozott ragaszkodásának, tiszteletének formájában fog megmutatkozni. Ezeknek a kartársaknak kiváló lehetőségük lesz arra, hogy a dunapentelei élményeket kihasználják a nevelőmunka során.
A tanárok legnagyobb része nem járt Dunapentelén. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen kartársaknak nem áll módjukban diákjaik nyári élményeinek nevelői kihasználása. El kell érni, hogy a dunapentelei rohammunka harcos lendülete tovább éljen a tanév megkezdése után a tanulás frontján is. Ha eddig nem voltak, most minden iskolának vannak példamutató hősei: a legjobb pentelei rohammunkások. Ezeket a fiatalokat példaképül állítva a többiek elé, eredményesebbé tehetjük tanítványaink hazafias nevelését, egyre több sikerrel alakíthatjuk ki a munkához, a tanuláshoz való szocialista viszonyt. A diákokkal meg kell értetnünk, hogy azt a dicsőséget, amit Dunapentelén szereztek iskolájuknak és brigádjuknak, csak úgy tarthatják meg, ha a tanulásban, az iskolai fegyelemben is méltók maradnak pentelei helytállásukhoz, így aknázhatják ki a diákok nyári rohammunkáját az iskolai nevelés területén.
A diákok dunapentelei rohammunkája nemcsak abból a szempontból fontos, hogy jelentősen előreviszi a Dunai Vasmű felépítését, hanem abból a szempontból is, hogy nagy lépést jelent előre középiskolai diákságunk kommunista nevelése terén. Rákosi elvtárs mondotta: “A DISZ legyen a szocializmus építésében a Párt legjobb segítője, az építés rohamcsapata.” A középiskolák DISZ fiatalsága Dunapentelén bebizonyítja, hogy megértette Rákosi elvtárs tanítását s ugyanakkor új erőt gyűjt ahhoz, hogy a jövőben még több sikerrel, még jobb munkával legyen méltó a Párt bizalmára.

Diák építők! Fel Sztálinvárosba!

 A sztálinvárosi DISZ-táborok története

Jelentkeztünk következő nyáron is

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.