Friss Ujság – 1950. október 21.
ÉPÜL A BÉKEMŰ!
Új város születik Dunapentelén, autókaravánok, uszályok, vonatszerelvények ontják az anyagot a Dunai Vasmű építkezéséhez.
Júniusban még dúskalászú gabonát ringatott itt a szél, s most – három hónap múltán – házak feszülnek a magasba és lázas rohanástól hangos a határ. Dunapentele hunyorgószemű kis házai előbb zavartan nézték az óriási rohanást, a tovadübörgő száz és száz, nehéz terhet cipelő teherautót. Ma már szokott kép az építőanyaggal, élelmiszerrel roskadásig megrakott autókaraván, megszokott a Dunán mélyen merülő uszályok tömege. Épül a Dunai Vasmű! Így csak egy felszabadult ország, felszabadult dolgozó népe építhet, így csak saját magának dolgozhat a sokezernyi munkáskéz, így csak a szocializmus korszakában lehet építeni.
Itt minden kalapácsülés, minden helyére tett tégla, minden kanál malter a béketábort erősíti. Az épülő házak mindegyike egy-egy vár országunkban, a béke táborának erős bástyájában. Jól tudják azt az itt dolgozók, hogy a tanácsválasztás is további erősödésünket, még szorosabb összekovácsolódásunkat jelenti. Büszkék arra a nagy mű építői, hogy közülük tizenkilencen szerepelnek a járási tanács jelöltlistáján. Büszkeségük munkájukban mutatkozik.
A Dunai Vasmű épülő lakásai /1950
fotók: MTI/Bartal Ferenc
1951 május elsejére 15.000 lakás
1951 május 1-re 15.000 lakásnak kell elkészülnie! Az ember megdörzsöni a szemét és újra kérdez: a válasz ugyanaz, természetes hangon: Igen, 15.000 lakás épül 1951 május elsejére.
Fábik József sztahanovista kőműves vezényli itt a több mint két és félezer építő munkáskezet. Fábik keze alól az építkezésen több mint száz sztahanovista került már ki. A fallal együtt nőnek az emberek. Tudásban, erkölcsben, erőben, magabiztosságban.
A leggondosabban kitervelt, a legjobban megfelelő háztípusokat építik ide, a leendő új város utcáira, amelyekben majd a Dunai Vasmű ezer és ezer dolgozója talál kényelmes otthont. Minden lakás kétszobás, fürdőszobás, összkomfortos.
Bauer Sándor, az MTI fotóriporterének képei a városépítésről
Felvonók, daruk, télen meleg habarcs
Rövidesen ellátogatnak az építkezésre a Magyarországon tartózkodó szovjet sztahanovista kőművesek és két hetet dolgoznak majd, de nemcsak dolgoznak, hanem száz és száz magyar kőművesnek adják át munkamódszereiket.
Szovjet sztahánovisták a Dunai Vasműnél
Sorolhatnánk a terveket. A célkitűzések óriásiak és hogy teljesíteni tudjuk, e hónap végére a jelenlegi 2200 építőmunkás létszámát 4000-re kell emelni! Tavasszal pedig 13.000-14.000 dolgozó kell, hogy időre elkészüljön a munkásváros. Már épül az általános iskola és épül a kenyérgyár, hogy semmi zavar se támadhasson az ellátás körül. December 31-re kész lesz. A kenyérgyárban napi egy vagon kenyeret sütnek majd.
Az építés méretére néhány jellemző szám: 24 szállítószalag működik, négy mozdony látja el a vagontolatás munkáját, 11 felvonó dolgozik, egy toronydaru és két födémdaru áll rövidesen munkába. És már épül a központi habarcselosztó, amelyből a tél folyamán meleg maltert kapnak a kőművesek, hogy akár 30 fokos hidegben is megszakítás nélkül folyjék a munka.
A Párt fogja át ezt az óriási hadsereget, a Párt ott van mindenütt és irányt mutat. Pallai Gyula pártszervező, a Diósgyőri Vasgyár durvahengerműjének hengerésze irányítja a pártszervezetek munkáját. Az ő javaslatára hozták előre a kenyérgyár építését.
A Párt vezeti a ma életét, de már a jövőre gondol. Irányításával tanfolyamok indultak. Szakmunkásokat képeznek, gyors, és gépirónők kerülnek ki a segédmunkásnők közül. Százan és százan tanulják meg a levelezést, a könyvek vezetését, a normaelemzést, az időmérést, az anyagkezelést, a munkavezetést.
fotó: MTI/Bartal Ferenc
Tíz gép gyalulja a dombokat
Az épülő várostól két kilométernyire készítik a Dunai Vasmű alapjait. A néhány hónappal ezelőtt szelíd lankákkal díszlő, puha dombokat emelő hatalmas kiterjedésű terület ma már nagyrészt asztalsimaságú. Tíz óriási gyalugép – vélnéd feltámadt őskori sárkányok – habzsolják, tépik, falják a dombokat. Hét-nyolc-tíz tonnát emel fel egyszerre az újkori sárkány acél bendője. A tíz gép 24 óra alatt 10.000 köbméter földet mozgat meg.
Egy toronyszerű domb alján húzódunk meg a süvöltő szél elől. Itt van Szabó Ottilia, aki azelőtt varrólány volt, meg Vészics Illésné, aki azelőtt csak a ház körül dolgozgatott és most mindketten itt dolgoznak, jegyzik a gyalugépek munkáját.
– Ennyit nyestünk már le – mutatnak a toronyszerű dombra, amelynek árnyékában állunk. Ez a jelző, ez mutatja, hogy több, mint két méter magasságban, óriási kiterjedésben gyalulták már le a gépek a határt és még 80 centi mélyre hatolnak le.
A meredek parton, a fodrozódó Dunán is ott vibrál a nagyszerű munkalendület. Épül a hajóállomás. Már kész a sikló. 10-15 uszály horgonyoz. Gyomrukban gépek, építőanyagok.
Szovjet gyártmányú gépekkel rendezik a talajt a vasmű építésén.
A DT-54A Sztalinyec lánctalpas erőgéppel vontatott földnyesőt (szkréper) mozgatnak.
fotó: MTI/MAFIRT
Nem állhat meg a munka
A hősi munkáról, amely itt folyik, nagyon nehéz hű képet adni. Talán ez jellemzi a munka ütemét:
Horváth László DISZ-ifibrigádja géphiba miatt két nappal elmaradt a tervtől. Ma reggel 7 órakor elhatározták, legyűrik a lemaradást. Hogyan? Így: Kordély József, Dékány János, Aradi Mihály, Csenki József, Péter és Béla és a többiek elhatározták, hogy ma hajnalig dolgoznak. Éjszakára kölcsönkérik az egyik legnagyobb teljesítményű betonkeverőgépet és lebetonozzák az elmaradt szakaszt. Hány órát dolgoznak? Nem számít! De miattuk nem állhat meg a munka.
Épül a Vasmű, a békemű, ötéves tervünk egyik legnagyobbszabású alkotása. Még csak körvonalai látszanak, de máris büszkén tekint rá minden dolgozó magyar. Teherautó teherautót ér, hosszú vonatszerelvények dübörögnek Dunapentele felé, Uszályok százai hozzák a súlyos terheket. És a munkáskezek ezrei kőbeöntik, gépekké változtatják a terv betűit.
Pális Pál
