Hogy szép autóbuszok készülhessenek…
Beszélgetés Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű vezérigazgatójával, a járműprogramról
Mátyásföld kincsei: Ikarus 55 és 66
A Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének kezdeményezésére 1969 októberében a közúti járműgyártás programjában résztvevő 12 vállalat szocialista szerződést írt alá. Vállalták, hogy a program megvalósítását gazdasági és műszaki együttműködéssel, a népgazdasági érdek szem előtt tartásával segítik. Az aláírók között szerepelnek a végtermékkibocsátó vállalatok is. Például a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár, az Öntödei Vállalat, a Csepel Vas és Acél öntödék. Utólag csatlakozott a szerződéshez az Autóipari Kutatóintézet és a Csavaripari Vállalat is.
A járműgyártás termékeinek előállításában a szerződő feleken kívül még számos vállalat vesz részt: többek között a Dunai Vasmű is. Vajon ez a 13 ezer embert foglalkoztató nagyüzem hogyan segíti a kormány közúti járműprogramját? Ez a kérdés annál is jogosultabb, mert a Dunai Vasmű vezérigazgatója, Borovszky Ambrus elnökhelyettese a vasasszakszervezetnek, amely az említett szerződést kezdeményezte.
Az idén már közel 800 ezer tonna hengerelt árut gyártó Dunai Vasmű termeléséhez viszonyítva ez a pár tízezer tonna, amelyet a járműiparnak szállítanak, nem sok.
– Jelentőségét azonban nem szabad a súly nagyságrendjében megítélni – hívta föl figyelmünket Borovszky Ambrus vezérigazgató. – Amit mi nekik készítünk, ha nem is nehéz, de munkaigényes, a burkoló lemezeknek felülete óriási.
– Mi mindenekelőtt azzal segítjük e programot, így például az Ikarus autóbuszok gyártását, hogy az ehhez szükséges profilok előállítását olyan szintre emeltük, hogy a korszerű autóbuszokat nagyipari módszerrel, kevesebb munkával készíthetik. A finom acéllemezek gyártását sikerült úgy kifejlesztenünk, hogy szép autóbuszok készülhessenek. Véleményem szerint a Dunai Vasmű megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket egy kulturált autóbuszgyártás igényel.
A műszaki megoldásokon kívül más nem kevésbé lényeges módszerekkel is segítik a járműgyártást. Mindenekelőtt azzal, hogy folyamatos munkát biztosítanak a végterméket gyártó vállalatoknak.
– Vállalatom apparátusa mindent elkövet ennek érdekében. Szerintem ez a maximális, amit az egyik vállalat a másik érdekében megtehet. Nem azt nézzük – mondta a vezérigazgató -, hogy a megrendelt tonnamennyiséget leszállítsuk, hanem azt is, hogy a megrendelő vállalat mindig dolgozni tudjon.
A Dunai Vasmű félretolta a régi kötöttségeket, és lehetőséget teremtett arra, hogy tőlük folyamatosan rendelhessenek. Jól tudják ugyanis azt, hogy a végtermékkibocsátóknak, a Csepel Autónak, Vörös Csillagnak, az Ikarusnak, rendkívül rugalmasan kell alkalmazkodnia a vevők igényeihez, és nemegyszer kell menet közben változtatni. Éppen ezért nem ragaszkodnak a korábban előírt 90 napos határidőhöz.
– A gyárunkban igyekeztem olyan szellemet megvalósítani – jegyezte meg ezzel kapcsolatban Borovszky Ambrus -, hogy ne a szabályokhoz alkalmazkodjanak, hanem a segítőkészség legyen az uralkodó még akkor is, ha nekünk ezért bizonyos áldozatot is kell vállalnunk. Hiszen a változtatás, a programmódosítás azzal jár. Éppen ezért arra kérem az érdekelt vállalatokat, hogy lehetőség szerint minél jobban mérjék föl, s becsüljék meg előre a megrendelt mennyiséget, és ők is harcoljanak a maguk területén a változtatások ellen. Mindannyiunk érdeke, hogy minél kevesebbszer változtassunk programot, hiszen azok zavart okoznak.
Hozzáfűzte azonban mindehhez a vezérigazgató: “hogy az élet az nagyon szigorú úr, valahol nagyon következetesnek kell lenni, de mégsem lehet az életet lemerevíteni, mert aki ezt megteszi, az akadályozza is azt”.
A Dunai Vasmű nemcsak a meglevő igények kielégítésére törekszik, hanem nemegyszer maga teremt lehetőséget az új igényekhez. A nyitott és a zárt profilok gyártásának megkezdésével is így történt.
– Amikor megvásároltam e profilok készítéséhez szükséges gépeket, mert úgy láttam, hogy Európában az ipar e felé halad, első évben még alig rendeltek ezer tonnát tőlünk. Ma már 100 ezret szállítunk belőle.
A közúti járműgyártás egyik legfontosabb végtermékét, az autóbuszt kibocsátó Ikarusban valóban jónak tartják a Dunai Vasművel való kapcsolatukat. Érződik ebben a kapcsolatban az, amit Borovszky Ambrus vezérigazgató így fogalmazott meg:
– Nekünk kötelességünk, hogy a járműipart kielégítsük, és az a lecke a miénk, hogy miként tegyük azt.
Talán éppen egy Ikarus 180-as csuklós?
Gerendás Ferenc