Fejér Megyei Hírlap – 1986. február 22.
Tisztaságőrzés modern formanyelven
Móder Rezső képeiről
“Műtermi” pillanat – Móder Rezsővel
Meghökkentőnek és taszítónak találtam első látásra Móder Rezső képét. Az igazi lovászt. Meglehetősen zavart ez a sem nem ló, sem nem ember alakzat, ez az ormótlan, szomorúsággal teli szemű lény, mintha az fájna neki, hogy megrekedt az átváltozás torz szituációjában, s embernek jó, jónak ember.
Aztán a meghökkenést lassan a ráismerés megdöbbenése váltotta fel: egyre inkább úgy éreztem, a fura egybemosódás, egymásbajátszás elementáris erővel képes visszatükrözni egy végzetes egymásrautaltságot, egy eltéphetetlen viszonyt. A gazda és az állat “hasonulását”. E különös mai “kentaur” oly csúnya, hogy már szép. Olyan taszító, hogy mind közelebb kell hajolnunk hozzá – hogy már vonz. Az összenövés, összeolvadás lényparódiája, groteszk “törzsfejlődése” egy évezredes kapcsolat lírai karikatúrája is – egy kissé Weöres Sándor le Journal című versének “lóságára” emlékeztetően. “ha énekelnék én a ló” – írja a költő; ha festenék én a ló – mondhatná (esetleg) Móder Rezső, ha vállalná ezt a bizarr analógiát – akkor valamiképp ilyenformán lehetne Xenofanész ló-központú példázatát vizuálisan megjeleníteni.
Az igazi lovász (kollázs)
Minél többször láttam, annál inkább az lett a meggyőződésem: Móder Rezső alkotói “titka” rejtőzik ebben a képben.
Eltűnődtem: miért hat ez a mű?
Arra jutottam, hogy azért, mert képes ötvözni két egymásnak teljesen ellentmondó módszert: az érzelmi telítettséget és az analitikus látásmódot. S másutt is megfigyelhető: előtűnik a belső szerkezet, váz, az anatómia tárgyilagosságával (és pontosságával!), de valami bensőséges érzelmi egységbe komponálva. (Egyébként a képek címei is utalnak sokszor erre, mint a Kis ló születik: Holnap is eljön az unoka?; Az öreg kis lóval; Találkoztam egy vak nénikével.) Móder Rezső “szereti” az ábrázolt témáit, személyes viszonyát percig sem rejti el, ám ennek ellenére szinte “átröntgenezi” az eléje kerülő tárgyat, személyt, fel akarja kutatni “vizuális lényegét”, megörökítésre érdemes tartalmát. Mi több, a kutató szem nem éri be a jelennel, a pillanatnyi látvánnyal: kíváncsi az ábrázolt lény vagy tárgy totalitására, múltjára és jövőjére, azokra a nehezen előhívható emblematikus jelekre, szimbólumokra, melyek elsüllyedtek az időben.
“Munkájának tartalmi középpontjában mindig az idő problémája áll, a biológiai és történelmi idő.” – írja Kovács Péter a kaposvári Somogyi Képtár kiállítási katalógusának előszavában. Való igaz: a tér és idő sajátos vizuális “felületté” szerveződik Móder Rezső képein. Az “együttlátás” szürrealisztikus élményével szólítja meg a szemlélőt, amelynek rejtvényszerűsége, szimbólisztikus sűrítettsége kétségtelenül “munkát” ad a befogadásnak. Ám a “beleereszkedés” a képek “rétegeibe” nemcsak egy alkotóhoz való közelebb jutásunkat garantálja, hanem egy kissé a modern képzőművészeti gondolkodás “szentélyébe” is bepillantást enged. Tehát: megéri.
Mert az eddigiekből is kitűnik: Móder Rezső a képzőművészet modern vonulatának elkötelezettje. Realizmusa: belső, többszörösen átlényegített realizmus. Eszközei nem függetlenek a modern festészet kínálta eszközöktől, módszerektől. Alapvetően ma három műfajban dolgozik: grafikázik, fest és kollázsokat készít.
S hogy nem eredmény nélkül, azt számos kiállítási meghívás, díj, egyéb elismerés bizonyítja. Többek közt az a reprezentatív önálló tárlat, melynek megrendezésére Kaposváron a Somogyi Képtárban kapott lehetőséget február 7-től április 9-ig.
Találkoztam egy vak nénikével (rajz)
Kevés fiatal képzőművésznek nyílik alkalma arra, hogy ilyen teljes kollekcióval lenjen a közönség elé. S szembesüljön eddigi törekvéseivel, legjobb teljesítményeivel. S persze: fiaskóival.
Mert akad ilyen is. A Somogyi Képtár szinte életművet felölelő kiállítása kollázsokat és olajképeket mutat be. Negyvenhat alkotást!
A szemlélőnek azonnal feltűnik: Móder Rezső tudott újat, meglepőt, szokatlanul hatót mondani a ló és ember történelmi viszonylatában. Talán nem mindig nosztalgia nélkül, ám többnyire hitelesen. “Örök emberi” dolgokat sugallnak ezek a “lovas” képek: beszélnek születésről, öregedésről, a valahai kis parcellákról. Amelyeken ló húzta az ekét, barázdát. Mégis, úgy tűnik, Móder Rezső kimerítette ezt a témát. További megjelenése már erőltetettnek hatna, önismétlésnek.
Az is nyilvánvaló, hogy Móder témavilágában igen sokféle motívum található “elszórtan”, amely tulajdonképpen nincs “kifejtve”, pontosabban: kidolgozásra vár. (Megint csak képek címeit sorolnám, jelezve Móder tájékozódását: Terrorista; Bolondos ház; Városi történet I., II.; Szobai csönd.)
A kollázsok világáról Kovács Péter megfigyelése tekinthető érvényesnek: Móder “grafikai kollázsaiban” nem a technika az új, nem a talált ábrákat, jeleket, fotó- és nyomtatványdarabokat állítja új jelentésviszonylatba, hanem saját rajzait tépi elemeire, ragasztja egymásra, hogy új, szokatlan összefüggést teremtve állítsa helyre a megbontott egységet. A “rétegző” technika az idő, a múlt rétegzettségét is kifejezi: az egymásra települő kultúrák, romok, építmények, temetők, a civilizáció tárgyú “emlékezetének” összefüggéseit. A “ciklusosság” örök kör- és körforgását.
E bepólyált világ – bábuk, emberek, lovak, kutyák – valamiképpen a féltés, óvás gesztusával ábrázolódik, akár az egyiptomi sírkamrák öröklétre szánt, gyolcsba tekert előkelősége. Móder Rezső egyszer így fogalmazott: Szeretném megóvni azt a fajta hozzáállást, amiben “tiszta” dolgok nyilatkoznak meg.
Ez a “tisztaság”-érzés – bár modern formanyelven – ennek a sok irányú kibontakozást sejtető alkotói oeuvre-nek meghatározó pontja, jellemző vonása. S még valami nyilvánvaló vált a kaposvári kiállítás után: Móder Rezső korszakhatárhoz érkezett. Ezt nem árt tudatosítania. Valaminek a végére jutott, s valami új nyitást kell kezdenie. Nyugtalanító és nem szokványos beidegződésű tehetsége eddig biztosan “berajzolta” a követendő tájékozódási pontokat: bízzunk abban, hogy ezután sem lesz másként. A további és sikeres kibontakozás csak ezen múlik.
Péntek Imre
A munkának mindig van eredménye
“A vas, a vasgyár, Dunapentele, Sztálinváros, Dunaújváros öröksége is átitatja ezt a Móder-féle összművészetet, amelynek mélyén archaikus indíttatások rejtőznek, s amelyet a modern technika vívmányai is inspirálnak….Bartók Béla és Kodály Zoltán vasgyári üzemlátogatása …valószínűleg csak a játékos fantázia szüleménye lehet, ám az ősi elemeket hordozó munkadal nagyon is élő eleme a XX. századi zeneszerzőink munkásságának. És van itt még egy megfoghatatlan, különös tényező, elem, dimenzió; az idő. Móder Rezső időtengelyeket követ és teremt, épít, lázas igyekezettel próbálja megragadni a meg nem ragadhatót; konstrukciói a folytonos elmúlás elleni reménytelen küzdelem emlékművei. …”
(Wehner Tibor)
Lebegő ellenállások – Móder Rezső kiállítása a KMI-ben /2021 – képek
