Festőállványok között a szépülő Sztálinvárosban

Művelt Nép – 1955. augusztus 14.

Sztálinvárosban készül most új művészetünk egyik legjelentékenyebb alkotása: Domanovszky Endre Kossuth-díjas művésznek a munkás-paraszt szövetséget ábrázoló freskója.
A Vasmű főbejáratához épített hatalmas állványzaton festi Domanovszky a freskót; naponta egy-két négyzetmétert fejez be. A hatalmas falfelület egyötöde készült el eddig, négy csapoló olvasztár alakjával. A monumentális kompozíció közepén parasztok kenyeret és szőlőt nyújtanak át a kohászoknak, jobboldalt pedig a terményeiket begyűjtő parasztok állnak a munkásság segítségét jelképező traktor előtt.

Domanovszky Endre Kossuth-díjas művészünk festi a Sztálinvárosi Vasmű főbejáratának freskóját. Mellette Plavecz Lajos kétszeres sztahanovista kőműves vashálót erősít a falra, erre rakja a vakolatot “márványmalterrel”. A festőművész – a freskófestés különleges követelményének megfelelően – a friss, nedves vakolatra festi a képet.

Domanovszky figyelmesen mérlegelve, gonddal húzza széles ecsetjét a nedves vakolaton, A freskófestés bonyolult művelet: a falfelületet márványzúzalékos nemes malterrel vakolják fel, egyszerre csak annyit, hogy a festő azonnal, nedves állapotban ráfesthessen.
A feladat nehéz problémák elé állította nemcsak a festőt, hanem a segítőtársakat is. A falat előbb vékony, üreges födémtéglával borították be, s most Plavecz Lajos kőműves vashálót erősít rá és erre helyezi a vakolatot. Plavecz Lajos immáron hat éve építi Sztálinvárost, kétszeres sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója, de még ilyen különleges feladattal sohasem találkozott. Most az új feladat freskószakemberré neveli.
Domanovszky most leteszi az ecsetet, kicsinyítő tükröt vesz a kezébe és hosszan nézi munkáját. Majd lesiet az úttestre, s onnan veszi szemügyre a freskót. A nagyméretű ábrázolásnál a művésznek figyelembe kell venni a rövidülés törvényét. Lentről a kép szerves egységet alkot az architektúrával. De az is világossá válik, hogy az építészek a tervezésnél nem gondoltak arra, hogy a képzőművészeti alkotásnak megfelelő helyet biztosítsanak. A freskó elé hatalmas oszlopfejek tolakodnak, s zavarják a hatást. Domanovszky, ismervén ezt a körülményt, a kompozíciót az architektúra tagolásának megfelelően, három csoportra osztotta, az oszlopok zavaró hatását azonban így sem tudta teljesen semlegesíteni. Sztálinváros eddigi építésének egyik nagy tanulsága, hogy az építészeti terveket a képzőművészekkel, szobrászokkal és festőkkel együttműködve kell elkészíteni.
Más képzőművészeti alkotások is készülnek Sztálinváros szépítésére.
Még ebben az évben a kultúrház homlokzatára kerülnek Kucs Béla, Csucs Ferenc és Radó Károly domborművei. Hatalmas ládákban a helyszínen várják felállításukat Jálics József, Wagner Nándor és Somogyi József szobrai, a két utóbbi a Zilahi István és Weiner Tibor építészek által tervezett díszkútra kerül. Makik József és Gyenes Tamás domborművei díszítik majd a rendőrségi épület és az irodaház homlokzatát. A Kossuth Lajos utcai ház egyik köralakú erkélyét Medveczky Jenő sgrafittoval díszíti, Z. Gács György, Sebestyén Ferenc színes üvegablakokat tervez a kultúrháznak, Pekáry István gobelint, B. Farkas András belső szökőkutat készít az Aranycsillag Szálloda részére. Kovács Margit nagy csempeképe kerül a kultúrpalotába.

Hatalmas és gyönyörű feladatok képzőművészeink számára

Sztálinvárosban harminc képzőművészeti főiskolai hallgató tölti a nyarat a főiskola nyári telepén. A fiatal festőkkel, grafikusokkal a legkülönbözőbb helyeken találkozik az ember: az új várost körülölelő táj éppúgy vonzza őket, mint az üzemek, gyárak hatalmas munkatermei. Képünkön Friedmann Éva festőnövendék a csapólót és a csapolást festi a nagykohónál.

Sztálinvárost sűrűn felkeresik a művészek, néhány hetet, esetleg hónapot töltenek ott, hogy az épülő város és a vasmű életét alkotásaikon megörökítsék. A Képzőművészeti Főiskola nyári telepén – a Kohászati Technikum diákotthonában – most is mintegy 30 főiskolai növendék tartózkodik. Főként grafikusok, de akad közöttük néhány festő is. Mindenütt festő és rajzoló fiatalokkal találkozik az ember: a kohónál, a martinban, az ó és az új városiban, a Dunaparton. Gyakran meglátogatják mesterüket, Domanovszkyt is és figyelik, hogyan készül a freskó.

Este a fiatal főiskolások megmutatják egymásnak napi munkájuk eredményét. (Híres Tibor felvételei)

A vasgyár munkásai is rendkívüli érdeklődéssel várják a freskó elkészültét. Naponta nézik és bírálják a művet, amely már eddig is nagyon megnyerte a tetszésüket.

Domanovszky freskójának középső része: dolgozó parasztok kenyeret adnak át a kohó munkásainak. (Petrás felv.)

Út a vasmű freskójáig

A többhónapos tanulmányúton Magyarországon tartózkodó Csang Jang-hszi professzor, a hangcsaui képzőművészeti főiskola dékánja, a közelmúltban Sztálinvárosba látogatott el. Négy napot töltött a sztálinvárosi emberek, a nagykohó munkásai, a martinászok között. Meglátogatta a sztálinvárosi képzőművészeti kört és munka közben igen sok hasznos tanácsot adott a hallgatóknak és maga is több rajzot, vázlatot készített, amelyet a januárban megnyíló hangcsaui kiállításon mutat be.