Nyár derekán


Fejér Megyei Hírlap – 1975. július 15.

Nyár derekán

Dunaújvárosi képek

Nyár derekán – úgy mondják – kiürül a város; mindenki menekül az átfor­rósodott falak közül. S ha te­lefonon hívod ismerőseidet, csakugyan hiába várod, hogy valaki felvegye a kagylót, ha meg rászánod magad, hogy átballagj a szomszéd utcába, felbaktass egy-két emeletet, biztos, hogy zárt ajtókra ta­lálsz.
Ám az utca zsúfolt: hihe­tetlen, hogy mennyi ember hullámzik a város két korzó­ján: a Vasmű úton és a Dó­zsa György úton. Hazaiak? Idegenek?

Szandálos, farmeros, frottiringes. hátizsákos, rőthajú, nyakigláb fiatalember áll­dogál tanácstalanul a busz­megálló bódéjában: a Pest felé vivő járatok rovatában kutat. Akármi legyék, ha ez nem az állítólagos ködös Albionból került ide; olyan, mintha most lépett volna ki Jerome K. Jerome valame­lyik történetéből. Próbáljuk meg! És a segítséget ajánló mondatra egy egy szótagú mondattal válaszol, azzal a bizonyos angol mondattal amelyben minden benne van: meghökkenés, csodálko­zás. köszönet, kérés, elisme­rés és helybenhagyás, há­romszor elkanyarítva a szó­tagot, dallamosan és hullám­zóan, barátságosan és tartózkodóan, udvariasan és gyanakodva: “Oh!”

Az egyszótagú mondatot rövid párbeszéd követi, ami­ből kiderül, hogy agrármér­nök, hogy három hónapja járja Európát. Romániában, Lengyelországban és Cseh­szlovákiában már járt, most Ausztrián és Nyugat-Németországon keresztül utazik Franciaországba, s onnét haza. Hogy mit tanulmá­nyoz? A repcetermesztést. A repcetermesztést? Csak­ugyan? Oh… Legalább akkora udvariatlanság volna megkérdezni tőle azt, hogy miért épp a repcetermesztést, mint mondjuk azt, hogy mennyi a havi jövedelme.
Azt viszont bátran meg­kérdem, hogy mi tetszett ne­ki itt Magyarországon. Vá­lasza meghökkent: mindenre számítottam, de erre nem: “A magyar hidegvér”. Mi sem vagyunk idegesek, de a ma­gyarok szörnyen flegmatiku­sok (they are terribly phleg­matic). Sokszor hallottam tőlük ezt a szót: “nyugi” és noteszát fellapozva orrom alá dugja; ezt olvasom ben­ne, mint valamely óceániai törzs varázsigéjét “newgie”. És újramondja, kissé furcsa akcentussal: “Nyugi!”, és nevet, sőt: boldogan vigyo­rog; vigyorog, mint az angol mesevilág vigyorgó cicája, de közben nem tűnik el, mint az a bizonyos cica, ha­nem teljes hosszúságában nékidől a bódé falának. Várja az autóbuszt. Flegmatikusan, mint világjáró angolhoz il­lik.

 

De túl az idegeneken – litvánok a Vasmű úton, sem­mihez sem hasonlító nyelvü­kön beszélgetve, átforróso­dott, Inturiszt-buszból mene­külő ukránok a strandon egytől-egyig fekete úszónad­rágban, csehek a nagy trafik­ban kézzel-lábbal magyaráz­va, és válogatva a kétes érté­kű porcelánmütyürök között, kubai úttörők a Béke-étte­rem előtt ragyogó fekete ar­cocskájukból ragyogó fehér fogakat villogtatva – nos, túl az idegeneken a hazaiak, sőt: a városbeliek is mind kint vannak a szabad ég alatt. A szabadstrand még használhatatlan az árhullám miatt, de az uszoda olyan mint egy sűrű halászlé, a fü­ves-homokos napozórészt be­dig mintha barna-vörös, és verejtékező emberi testekkel tapétázták volna ki. Hányán lehetnek? Ezren? Kétezren? ötezren? Jobb volna a Du­nánál, de arra még várni kell egy kicsit. Pedig jobb volna – nemcsak a szaba­dabb tér, hanem az élő víz, a nagy folyó varázsa is hozzá­járulna az örömhöz: ha csak lábad ujját dugod a Dunába, azonnal érzed a valóságos, fizikai kapcsola­tot, egyszerre ott vagy a Fekete-erdőben a mosdótálnyi, jéghideg forrásnál, Ausztria vadregényes tájain, a Vaskapu duzzasztógátjánál, és távolról a füledbe moraj­lik a Fekete-tenger hullám­verése.

A moraj… A moraj a va­lóságban nem a tengeré, ha­nem a kórház előtt várako­zó, aggódó, reménykedő, pa­naszkodó beszélgetésékből szövődik. Városi és falusi emberek álldogálnak a kapu előtt, várják a látogatási idő kezdetét. Durva becsléssel háromszázra tehető a kosár­ral, táskával, szatyorral toporgók száma. Rengeteg gyümölcsöt, sok-sok üdítő italt hoztak magukkal, vagy vá­sároltak itt helyben, hiszen a kórház szinte liheg a ká­nikulában. Kit sajnáljunk jobban: a várakozókat vagy a betegeket? Vagy talán in­kább az egészségügyi sze­mélyzetet? Operálni ebben a hőségben? Na, nem. Persze lefeküdni a műtőasztalra – hát azt sem. Még a legna­gyobb zimankóban sem, nemhogy ilyenkor!
Mert ilyenkor mintha ol­vadt ólom csörgedezne lus­tán az ember ereiben. Elalszik a tettrekészség, az ud­variasság, néha még a kötelességtudás is. Az oka persze ennek nem mi vagyunk, ha­nem a betont tüzesítő, asz­faltot olvasztó, agyat forraló kánikula; igen, mindenért a kánikula a felelős! Csak jön­ne már egy kis eső. Nem kéthetes, országos eső, csak olyan kis futó, könnyű zá­por, hogy utána jól telesíthessük agyonbagózott tüdőn­ket egy kis friss levegővel.
Bár azért lehet friss leve­gőt találni a városban is. Túl a betontömbökön, a régi víztorony körüli kiserdőben, a padokon. Mamák, fiatal mamák, akiket gyerekko­csi nélkül kislánynak nézne az ember. Alvó, síró, gü­gyögő apróságok a már fer­dén hulló napfényben. Béke, nyugalom, sok-sok eljövendő nyár ígérete.

Az egyik pad mellett fel­áll egy gubancos szőrű terri­er merev lábbal áll egy ide­ig, azután középre ballag, lefekszik, de fejét magasra tartja. Mintha valamennyi apróság biztonsága rajta, egyedül rajta múlnék. Liheg, kínlódik a hőségben, de figyel.
Ő nyár derekán is szolgálatban van.

(kemény)

Felhasznált képek:
Panoráma képes könyvek – Dunaújváros

Dunaujvaros
Previous
Tüske Tóni
Az oldal HTTP-sütiket használ a jobb működésért. View more
Cookies settings
Rendben
Privacy & Cookie policy
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

http://dunaujvarosmesel.hu

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások

Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. A weboldal külső, DISQUS hozzászólás rendszert használja.

Más honlapokról származó beágyazott tartalmak

A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Felhasználói adatok

Felhasználói személyes adatokat az oldal nem gyűjt. A külső hozzászólás rendszerben pedig a felhasználó saját maga rendelkezik a megadott információkkal. Erről a szolgáltatásról bővebben:

https://disqus.com/

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti. Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára.

Kapcsolati adatok

Az oldallal kapcsolatosan az Impresszum oldalon tehetnek fel kérdéseket egy tetszőleges névvel, és egy email címmel, amennyiben választ is kérnek. Ezeket az adatokat a rendszer nem tárolja, csak továbbítja.

Save settings
Cookies settings