Egy nap Dunapentelén

Kis Ujság – 1951. július 27.

Dunapentele 1951. június 28. MTI/Kotnyek Antal

Egy nap Dunapentelén

Dunapentele, július (A Kis Ujság kiküldött munkatársától)
Egy nap élményeit, amit az izmo­sodó új szocialista város: Dunapentele nyújt, az épülő új csatornák, utak, hidak, vasútvonalak, műhelyek, utcák, házak látványát alig képes befogadni az ember. Kocsink Adony és kulcspuszta között áll meg elő­ször, ahol a Pusztaszabolcs-Dunapentele-i vasútvonal töltésépítkezése folyik. Január közepe óta dolgoznak itt a munkások kotrógépekkel, her­nyótalpas traktorokkal, gőzhengerekkel. Sárvári Pál kotrógépmester sza­vaiból tudjuk meg, hogyha nagyobb arányú esőzés nem szól bele, Alkotmányunk ünnepére kész lesz a töl­tés és a sínek lefektetésének a mun­kája következhet. A Nazarova-moz­galom keretében a gépek megőrzé­sére, élettartamuknak és üzemképességüknek biztosítására tettek válla­lást.
– Mit ajánlott fel a másik két kotrómester?
Zvara Mihály, sztahanovista, meg­látva az idegent, ügyes és óvatos léptekkel feljön a töltésoldalon, onnan mutat le hűséges munkatár­sára és barátjára,

az M 4-es földkotrógépre.

Ez a gép egyszerre egy köbméter földet emel a levegőbe és volt már rá eset, hogy 24 órás műszakban 1500 köbméter földet mozgatott meg.
– Mi, kotrómesterek – mondja Zvara Mihály – a felajánlott 1000 köbmétert állandóan túlteljesítjük és mindegyikünk vállalta, hogy be­tanít egy-egy kezdő szaktársat. Serfőző Józsefet, Bezzeg Pált, Bába Andrást tanítjuk – teszi hozzá szinte atyai szeretettel.
– Ügyesek a fiatalok?
Zvara Mihálynak felcsillan a szeme:
– Meghiszem azt! Ezek még ben­nünket is túl fognak szárnyalni!
Bőven ad látni, és csodálnivalót a dunapentelei új állomás is.

Mi volt itt tavaly ilyenkor?

Búzatábla. December 21-én, Sztálingeneralisszimusz születésnapján fek­tették le az első vágányt, most pedig már a nyolcadiknál tartanak. Augusz­tus elsejére kész is lesz ez a nyolcadik vágány egy hónappal a teljesítési határidő előtt. A munka lendületét, ütemét megszabja a VIT tiszteletére egymással versenyen álló 14, illetve 16 tagú Rákosi Mátyás és Rákóczi Ferenc ifimunkás-brigád.
– Mit mutat az eddigi kiértékelés?
– 118 százalékot ért el a kitérők fektetését végző Rákosi-brigád, 2 százalékkal túlszárnyalva a vágány­kiemelést és fektetést végző szak­társakat – adja meg a felvilágosí­tást a pályamester. – Komoly segít­séget jelent, hogy 18 szovjet ösztön­díjasunk van és hétfő óta itt dol­gozik

a miskolci Műegyetem 108 hall­gatója.

– Olyan szorgalmasak, hogy két és fél nap alatt 206 folyóméter vágányt fektettek le. Egy másik munkarészleg, a 9 tagú Baranyi kotró­brigád napi 1280 köbméteres átlagteljesítménnyel már befejezte idei tervét és a jövőévi tervén dolgozik. Augusztus elején megkezdik és de­cember elejére befejezik annak a 16 méter magas, 250 köbméteres vas­beton víztartálynak az építését, ame­lyik az állomást ellátja majd ipari vízzel. Üzemépületek, fűtőházak, áruraktárak építése van előkészület­ben. Most egy ölkapus áruraktár épül.
– Hogyan állunk az anyagtakarékossággal?
– Júniusban, májushoz viszonyít­va, a törött téglák felhasználásával 10 százalékos selejtcsökkentést ér­tünk el. Ezt az arányt tovább is tartjuk, sőt a lehetőséghez képest fo­kozzuk.
Szívesen időznénk még itt, hisz bőven van látnivaló, de tovább kell mennünk.

A Vasmű kikötőjéhez verető út­hoz és hídhoz érünk,

melyet Alkotmányunk ünnepének tiszteletére határidő előtt 39 nappal készítettek el a Dunamenti Mély­építő Vállalat lelkes dolgozói.
– Mi a jelentősége ennek a híd­nak?
Tolnai főmérnök válaszol:
– Elsősorban az, hogy miután megjavul a közlekedés, jelentős mér­tékben meggyorsulnak a szállítások a kikötő felé.
Társaságunkkal együtt alaposan megnézzük ezt a hidat. Negyvenkét méter hosszú, 7 méter széles, úgy­nevezett “gerendakeret’-híd, amely egy patakot ível át. Alatta vasúti pálya húzódik. Május közepén indult a munka, tehát az új híd két hónap és 3 nap alatt készült el. Azelőtt 6-7 hónapig tartott volna egy ilyen híd megépítése. Harmincezer köbméter földet mozgattak meg, napi 1500 köbméter teljesítményű kotrógéppel.

Most a próbaterhelés következik.

Negyven tonnányi teher gördül a 60 tonna keréknyomásra méretezett 1. osztályú teherbírású hídra. Taps és harsány éljenzés jelzi, hogy a híd kiállta a próbát.
Itt, az útépítésnél dolgozik Turák Antal 20 tagú sztahanovista kubikos-rigádja. Normájukat átlag 180 szá­zalékra teljesítik. Beszélgetünk a töm­zsi, csupaizom, őszeshajú és bajszú emberrel. Munkamódszerüknek, si­kerüknek a titkát szeretnök meg­tudni.
– Minden munkamenetet megszer­vezünk és a napi tervet brigádtagokra bontjuk fel. Így mindenki tudja, hogy mit kell teljesítenie.

Békeműszakot

is tartottunk 1-étől 10-ig. Ezalatt a régi makadámutat bontottuk fel.
– Mi a felajánlásuk?
– Augusztus 30. helyett már 20-ára elvégezzük a 2000 méteres kerékpár­út földmunkáit és betonozását. Munkamódszerünket átadjuk a mel­lettünk dolgozó DISZ-ifjaknak.
A hídtól rövid séta vezet a kikötő­höz.

Izgalmas jelenethez érkeztünk

s a filmesek már jóelőre elhelyez­kedtek a Petőfi pontonhidon, hogy megörökíthessek azt a pillanatot, amikor a csörlök segítségével vízbeeresztik a 4 méter 30 centiméter magas, 260 tonnás vasbetonszekrényt. Merevítő bordázat hat rekeszre osztja az óriási építményt, nehogy a víznyomás összelapítsa.

Épül a Vasmű kikötője

Emeletmagas hullámokat vet a víz,

de a szekrény csúcsán büszkén lobog a vörös és nemzetiszínű zászló. Öt­venöt ilyen belonóriást fognak majd a Duna holtágába ereszteni, ahol a kikötő létesül. Ezek a vasbetonszek­rények 8 méterre történő magasítás után, a kikötő partfalát fogják al­kotni. Ennek a munkának bárom fő­szakasza van. Első az előregyártás, második a vízi ráépítés, harmadik az eredeti helyre való ültetés. Előre­kotort vezérárokban lesznek elhe­lyezve a vasbetonszekrények olyan mélyen, hogy két és fél méter a talajban lesz.
A Mélyépítő Vállalat lakótelepén megcsodálhatjuk u most létesült

ambuláns orvosi rendelőintézetet,

az egészségügyi gondoskodás új és meggyőző bizonyítékát. Tágas és kényelmes várócsarnok, a tudomány korszerű színvonalának megfelelő belgyógyászati, sebészeti és fogorvosi rendelő áll a betegek rendelkezésére. Gyaracsovics Szilveszterné fönővér magyarázza el a rendelő beosztását s megmutatja a tisztaságtól ragyogó, csillogó műszereket és vizsgáló­eszközöket is. Dr. Kisvárdai Gyula belgyógyász és dr. Inke Gábor fogorvos csatlakoznak hozzánk.
– A rendelő melletti helyiségben száj-, állcsont- és fogsebészeti műtőt szeretnénk létesíteni – mondja Inke dr. – Tervbevettem 10.000 pénteki dolgozó folyamatos fogászati vizsgálatát.
Miközben a szivattyútelep felé tar­tunk, megállunk

a régészeti kutatóknál.

 Ásatás Dunapentelén 1931-ben

Pentele ősrégi település és már több népvándorláskori emlék került fel­színre. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának irányítása szerint folyó kutatás egy bronzkori lakótelepet és egy urna-temetőt tárt fel. Tizenegytagú egyetemista DISZ-brigád (köztük két leány) dolgozik itt dr. Csalog József, keszthelyi múzeumvezető felügyelete mellett. A többi ásatási munkarészleget dr. Patai Pál, balassagyarmati és dr. Mitai Sándor, győri múzeumvezetők látják el tervszerű feladatokkal. Látogatásunkat megelőzően egy hozzá­vetőlegesen háromezeréves, 55 da­rabból álló műkincs került felszínre. A leleteket nem szállítják el, ha­nem a jövőre felállításra kerülő dunapentelei múzeumban fogják elhelyezni.

Remete László

Felhasznált képek:
Sándor András – Sztálinváros
MTI