Birkózóbajnokok a Dunai Vasmű építői között


Népsport – 1951. február 27.

Birkózóbajnokok a Dunai Vasmű építői között

Vasárnap a pártkongresszus tiszteletére a válogatott birkózó keret tagjai ellátogattak a Dunai Vasmű dolgozóihoz, hogy bemutassák előttük tudásukat. Versenyzőink nagy szeretetnek örvendtek a, dolgozók körében. Ismerkedtek egymásal. Beszélgettek a munkáról, a sportról, egymás életéről. A képen Kovács Gyula, bajnokunk Hídvégi Antallal, a Dunai Vasmű I-es alapszervének párttltkárával beszélget, Mellettük Tóth Ferenc Európa-bajnok és Hohreiter István, a központi anyagkezelő raktár dolgozója látható beszélgetés közben.

Válogatott birkózóink Dunapentelén

A Dunai Vasmű dolgozói vasárnap nagy érdeklődéssel várták, a magyar birkózó válogatott keret tagjait. Zuhogott az eső, a kultúrház előtt mégis sokan fogadták a birkózókat. Itt is, ott is hallottuk: – Melyik a Kovács Gyula, melyik a világbajnok Gál?

Már fél 2-kor megindult a nézők serege a kultúrterem felé. Igyekezett mindenki jó helyet biztosítani magának. Mire megkezdődött a verseny, már zsúfolásig megtelt a terem.
Domonkos Miklós sportfelelős megjegyezte:
– Olyan nagy az érdeklődés a sport iránt a dolgozók körében, hogy bizony ez a terem már kicsi. Igaz, hogy ez csak az ideiglenes kultúrtermünk, a végleges sokkal nagyobb és szebb lesz.

Fél 3-kor Matura Mihály szövetségi edző vezetésével vonult fel a csapat. Hatalmas taps és éljenzés köszöntötte a birkózókat. Azután egyenként bemutatták őket. Kijutott az ünneplésből minden versenyzőnek, de leglelkesebben akkor csattant fel a taps, amikor Guricshoz értek. Gurics ugyanis Dunapentelére való.

GURICS GYÖRGY (1929-2013)

Gurics György Dunapentelén született 1929. január 27-én.
1946-tól a Ganz TE, majd 1949-től a Budapesti Honvéd birkózója volt. 1952-től 1963-ig szerepelt a magyar válogatottban. Mindkét fogásnemben versenyzett, de kiemelkedő eredményeit kötöttfogásban érte el. Pályafutása első felében középsúlyban, majd félnehézsúlyban több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartozott. A magyar küldöttség tagja volt az 1952. évi helsinki, az 1956. évi melbourne-i és az 1960. évi római olimpián. Rómában mindkét fogásnemben olimpiai résztvevő volt. 1952-ben a kötöttfogású birkózás középsúly súlycsoportjában bronzérmes lett. Pályafutása alatt összesen négy világbajnoki érmet nyert, 1961-ben Jokahomában a kötöttfogású birkózás félnehézsúly súlycsoportjában világbajnoki címet szerzett. Ezen a világbajnokságon ő nyerte a magyar küldöttség egyetlen, összességében a magyar birkózósport negyedik világbajnoki aranyérmét. 1961-ben az év sportolójává választották. Az aktív sportolástól 1964-ben vonult vissza.
A 80. születésnapján kapta meg a FILA (Nemzetközi Birkózó Szövetség) érdemrendjét.

Sporteredményei kötöttfogásban:

  • olimpiai 3. helyezett (középsúly: 1952)
  • olimpiai 5. helyezett (középsúly: 1956)
  • világbajnok (félnehézsúly: 1961)
  • kétszeres világbajnoki 2. helyezett (középsúly: 1955 ; félnehézsúly: 1958)
  • világbajnoki 3. helyezett (középsúly: 1963)
  • világbajnoki 4. helyezett (középsúly: 1962)
  • főiskolai világbajnoki 2. helyezett (középsúly: 1951)
  • kilencszeres magyar bajnok (középsúly: 1951, 1952, 1955, 1956, 1962; félnehézsúly: 1957, 1958, 1959, 1961)
  • kétszeres magyar csapatbajnok (1961, 1962)

Sporteredményei szabadfogásban:

  • világbajnoki 6. helyezett (középsúly: 1954)
  • hétszeres magyar bajnok (középsúly: 1949, 1950, 1952, 1954, 1955 ; félnehézsúly: 1957, 1958)
  • háromszoros magyar csapatbajnok (1953, 1954, 1956)

Edzői pályafutása:
A Testnevelési Főiskolán 1960-ban birkózó szakedzői, majd 1972-ben birkózó mesteredzői oklevelet szerzett. Már visszavonulása előtt, 1960-tól a Sztálinvárosi Vasas, illetve a Dunaújvárosi Vasas edzője, illetve a magyar birkózóválogatott keretedzője volt. Visszavonulása után a magyar birkózóválogatott vezetőedzője lett. E posztot 1978-ig töltötte be, majd 1983-ig a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club) vezetőedzője volt.
Az olimpiai bronzérmes, világbajnok birkózó, edző, Pásztor Erzsébet világbajnok kézilabdázónő férje volt.

 

A verseny során sok tapssal jutalmazta a lelkes közönség a szép mérkőzéseket. A verseny este fél 8 óráig tartott, de a sportszerető dolgozók végig kitartottak.
A verseny végeredménye a következő: Lepkesúly: 1. Szilágyi, 2. Méhész. Légsúly: 1. Bencze, 2. Hódos, 3. Sümegi. Pehelysúly: 1. Sípos; 2. Tóth Ferenc, 3. Hoffmann. Könnyűsúly: 1. Tarr, 2. Tóth Gyula, 3. Káli. Váltósúly: 1. Kinizsi, 2. Sóvári, 3. Gál. Kőzépsúly: 1. Gurics, 2. Balla, 3. Zaka. Félnehézsúly: 1. Kovács, 2. Sólyom, 3. Rajnai. Nehézsúlyban Soltésznak nem volt ellenfele.
A verseny után kongresszusi emlékérmet kaptak a győztesek és a helyezettek,

Birkózóink felhasználták pihenőidejüket arra, hogy megismerkedjenek a Dunai Vasmű hős dolgozóival. Amikor nem birkóztak, elvegyülve a dolgozók közé, beszélgettek velük.
Érdeklődtek a munkájuk és az életük iránt. Különösen a Honvéd versenyzőit vették körül nagy szeretettel a dolgozók. Tóth Gyula főhadnagy például sokáig beszélgetett Neugebauer Máriával, aki mint segédmunkás dolgozik az építkezésnél és 183 százalékos teljesítményt ért el állandóan.
– Szombaton Budapesten képviseltem a Dunai Vasmű dolgozóit – mondta többek között Neugebauer Mária. – A díszemelvény előtt az első sorban ültem és egész kőzetről láttam Rákosi elvtársat, s a magyar nép többi vezetőit és a külföldi vendégeket. A hatalmas, szép és lenyűgöző felvonulás még nagyobb önbizalmat ad munkámhoz: Láttam azt, hogy milyen egységessé kovácsolódott a magyar dolgozó nép.
Sólyom János, a Bp. Dózsa félnehézsúlyú versenyzője sokat beszélt a helybeli fiataloknak a sportról, az edzésekről, s a jövő sportemberei nagy figyelemmel hallgatták. Tonka László, aki a VI. általánosba jár, egyszer megszólalt:
– Nagyon szép ez a birkózás. Igazán erős emberek lehetnek.
Egy másik csoportban Kovács Gyula, Bencze Lajos, Gál József, Tóth Ferenc és Soltész László két fiatal férfivel beszélgetett. Itt is sok szó esett a sport mellett a munkáról is. Érdeklődtek egymás foglalkozása felől.
– Mi kubikosok vagyunk mind, a ketten – mondta Takács József, az egyik fiatal. – Reicher Jenővel és még 16 társammal együtt a “Partizán-brigádban” dolgozunk. Átlagos teljesítménye a brigádnak 210 százalék. A kongresszus tiszteletére, vállaltuk, hogy ezt 230-ra emeljük fel. Pénteken 593 százalék volt a brigád teljesítménye. Nagy öröm volt számunkra, hogy ezt a napot, Pártunk II. kongresszusának első napját még ünnepélyesebbé tettétek azzal, hogy eljöttetek hozzánk és bemutattátok tudástokat előttünk. Mi ezt úgy köszönjük meg nektek, hogy továbbra is fokozzuk munkateljesítményünket.
Nagy figyelemmel hallgatták birkózóink Takács József szavait. Megszorították kérges kezét és igaz barátsággal kívántak neki további sikeres munkát.
Este baráti vacsorán látták vendégül birkózóinkat. A vacsorán tovább folyt az ismerkedés és még közelebb kerültek egymáshoz a Dunai Vasmű hős dolgozói és birkózó sportunk élversenyzői.

Zsilka László

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros