Szabad Nép – 1953. október 3.
1953. Farkas József sztálinvárosi tanító, iskolaigazgató tanítványainak, Azarik Erzsébet 8. osztályos, Bárkányi Tibor 6. osztályos és Lehoczky Endre 5. osztályos tanulóknak a régi Dunapentele földbevájt kunyhóit mutatja.
MTI/Fehérváry Ferenc
(A “Szabad Nép” tudósítójától.)
Budapestről kocsival Sztálinváros felé haladva szokatlan élmény éri az embert. Az óváros határában az út völgybe hajlik s a távoli pentelei fennsíkon magasodó büszke város eltűnik a szem elől, s szinte ugyanakkor előbukkan a völgyből partba vájt apró viskóival a régi Pentele. Mintha a jelenből a múltba zuhanna vissza az ember, abba az időbe, amikor Zsigrai Béla és öt nagybirtokostársa 5400 hold földet bitorolt a 8000 holdas pentelei határból s a lakosság zöme az uradalmakba járt. A kocsi a régi pentelei nyomornegyedek mellett, robog el. Az egyiket gyilkos humorral “Héthercegség”-nek nevezte el a nép, a másikat “Nix”-nek. Amott a “Hegyek”, a “Bánom-sor” barlanglakásai, sárból vert kunyhói kuporognak. De az úton énekelve fehéringes, pirosnyakkendős úttörők vonulnak, az autóbuszmegálló előtt jólöltözött vidám felnőttek várakoznak, új épületek villannak itt is, ott is az ember szemébe, és a határban sokemeletes, vörös épülettömbök zárják el az út torkolatát; újból kibontakozik, de most már közelről, teljes nagyságában a jelen: Sztálinváros.
Megszoktuk, hogy Sztálinvárosról szólva, elsősorban a gyárról, a Sztálin Vasműről beszéljünk; az erőműről, az óriáskohóról, a tűzállótéglagyárról, a martinacélműről, a kokszolóműről – népünknek ezekről a csodálatos alkotásairól. Magát a várost mintha egy kissé szem elől vesztettük volna. Pedig a lázasütemű építőmunka során, ezernyi építkezés, féligkész fal közepette lassan, de egyre erőteljesebben kibontakozik maga a város. A tervrajzok, újonnan épülő falak kissé eltakarták előlünk a fészekrakókat; az új sztálinvárosi családokat, a városba igyekvő bútorral megrakott kocsikat. Nem vettük észre, hogy az ablakokra mind több függöny kerül, az erkélyeken egyre több a muskátli. Pedig Sztálinváros új életének nagyszerű tényei közé tartozik a kőművesek által emelt falak százköbméterei mellett az is, hogy az új szülészeti osztályon havonta 70-75 ifjú sztálinvárosi emberke születik, s a benépesült iskolákban több mint 1600 ifjú sztálinvárosi polgár harcol a tudás várának meghódításáért. Itt minden az emberért történik. Az égremeredő gyárkémények egyre sűrűsödő sora, a tágas műhelycsarnokok, transzformátorok, daruk és martinkemencék éppen úgy az embert, jólétének növelését szolgálják, mint a napfényes összkomfortos lakások, bölcsődék, könyvtárak és üzletsorok.
Nemrég a kormány tízmillió forinttal emelte fel a sztálinvárosi szociális beruházások összegét. A tervezők és építők az eddiginél nagyobb gondot fordítanak a lakások minőségére, kivitelezésére. Újfajta, egyéni lakástípusokat alakítanak ki, amelyek jobban megfelelnek a sztálinvárosiak igényeinek. Megszűnnek a tréfásan “zsák-szobák”-nak nevezett átjárószobák. A lakásokat úgy alakítják ki, hogy a bútorok kényelmesen elférjenek. Nagyobbra, kényelmesebbre méretezik a konyhákat is. Még a falakat sem hagyják csupaszon: gipszmintákkal díszítik a mennyezeteket, a lámpatartó körüli részeket. Szebbek lesznek a bejáratok, lépcsőházak is. A városépítés üteme az új kormányprogramm értelmében jelentősen meggyorsult. A tervezett 1300 lakás mellett további 800 összkomfortos lakás épül Sztálinvárosban még az idén.
A város építése 1950 májusában indult és ma Sztálinváros jelenlegi legmagasabb építményeinek, a víztoronynak és a nagykohónak a tetejéről sem látni be az egész építkezést. Két hatalmas részből áll: a Sztálin Vasmű gyárrengetegéből és magából a szocialista városból. A két részt erdősáv választja el. A fiatal, gyorsan növekvő erdő tavasszal még csak vállig ért, ma már elborítja az embert – egy-két év s tömör, zöld falként zárja el a füst útját a város felé. Mi minden épült itt az elmúlt évek során és mennyi még az építenivaló! Azelőtt, ha a néptelen, kopár pentelei buckákra omlott a borús őszi este, az orrahegyéig sem látott az ember. Most meg mintha ideszállt volna a csillagos ég. Az éjszaka sötétjén mindenütt fények ütnek át: villanylámpák füzérei, sűrű rendekben egymás fölé torlódó ablaksorok aranysárga kockái. Csak nappal látni, hogy az épületek nagy része még vakolatlan, a házak között földhányások, csatornaárkok húzódnak. A féligkész épületek téglamáglyákkal, épületanyaggal rakott szabad terekkel váltakoznak. Minden ilyen beépítetlen földdarab egy-egy leendő háznak, középületnek, utcasornak vagy parknak a helye.
Befejezetlen a Sztálin-út is. Ma még csupán egy részlete kész. A csaknem 100 méter széles út közepén az öt-nyolcemeletes épülettömbök között – furcsa ellentétként – apró földszintes, barakszerű épületek állnak: az ideiglenes felvonulási épületek. Ahol ma árkokat ásnak, terepet rendeznek a kubikosok, oda holnapra virágágy kerül, frissen ültetett fák lombosodnak. A házak közti össze-visszatúrt terep jövőre gyermekjátszótérré, zöld pázsittá alakul. A gazos mezőség középületektől, lakóházaktól beépített térré változik.
Első szocialista városunkban nem lesznek elhanyagolt, sárba, sötétségbe, ínségbe fulladó külvárosok, egészségtelen szűk tömeglakások, nyomortanyák – szép, tiszta, egészséges lesz a város minden része. Nem épül egyetlen lakás sem fürdőszoba, villanyvilágítás, központi fűtés és meleg-hideg-vízszolgáltatás nélkül. Nem lesz egyetlen háztömb sem parkosított terület, bölcsőde, óvoda és üzletház nélkül. De a város arcát, sajátos jellegét nem csupán ez adja meg, hanem az utcák, terek, középületek összességének módja. elhelyezése.
Ez a sajátos arculat még nem alakult ki. legfeljebb csak itt-ott villantja elő egy-egy megkapó részlet. Még nem lehet kivenni Sztálinváros szerkezetét. Egész városnegyedek és fontos létesítmények, középületek, terek sokasága hiányzik még. A városi pártbizottság székhaza például ma a város szélén, egy rendezetlen térség közepén fekszik, de jövőre itt lesz a város központja, főtere. A ma fontos útvonalaknak látszó és nagy forgalmat lebonyolító utak, mint például a Beloiannisz-utca, a jövőben egyszerű utcákká válnak, s a forgalom egyre jobban áttolódik a kialakuló főútvonalakra.
Milyen is lesz hát a jövő Sztálinvárosa?…
A város két főútvonala, a Sztálin-út és a Dózsa György-út a város középpontjába, szívébe; a főtérbe torkollik. Itt zúg át maid napról napra a város mindennapi forgalma. Itt tartják az ünnepélyeket is. A főtéren áll a pártbizottság épülete, körülötte a művészek alkotó-otthona, a társadalmi egyesületek háza, a gazdag könyvtárral s kiállítási helyiségekkel rendelkező ezerszemélves kultúrpalota. A főtér közepén áll a Sztálin-sugárút északi tengelyében – a városi tanácsház toronyalakú, hatvan méter magas, 12-14 emeletes épülete, melyet ünnepélyes alkalmakkor kivilágítanak éjszakára. Fent a roppant oszlopoktól övezett toronyépület csúcsán népköztársaságunk címerét tartja, védelmezi a jelképes munkás-paraszt szobor. Körbe-körbe, a főteret ölelő épületek felső párkányzatán fehér márványszobrok állnak a piros cseréptetők alatt. A város hős alkotóit, dolgozóit ábrázolják mesterségük szerszámaival: a mérnököt, a kőművest. a kubikost, a kohászt. És itt áll maid a főtéren egybeolvadva a várossal, a tájjal Sztálin elvtárs márványba vésett hatalmas alakja…
A város központját a Sztálin-sugárút köti össze a gyárral. Itt vonul majd reggelente a sztálinvárosi dolgozók vidám, életerős serege a Sztálin Vasmű felé. Az út közepén 30-35 méter széles gyönyörű park húzódik, vizet szóró szökőkutakkal, tarka virágágyakkal. A park közepén a kavicsos sétány kétoldalán szobrok fehérlenek a zöld lombok közül: Sztálinváros hős építőinek, legjobb sztahanovistáinak szobrai. A Sztálin-út gyárfelőli végén, a Május 1 tömb mostani pázsitos csücskén, új öt-hatemeletes házkolosszus épül. Átellenben az ipari tanulók hatalmas intézete emelkedik. A két épületet olyanformán alkotják meg, hogy azt a hatást keltse, mintha valami roppant városkapu lenne. A kapu bejáratában, a Sztálin-úti parksáv végén obeliszk magasodik: a szovjet hősök emlékműve. A gyárbamenet, hazafelé jövet itt halad el napról napra a sztálinvárosi dolgozók serege…
A Sztálin-út, az Építők útja, a Szórád Márton-út és a Kossuth Lajos-utca által határolt mintegy 22 hektárnyi területen csaknem készen áll – déli sarka kivételével – a Május 1 tömb. Ez a lakónegyed a város születésének leghősibb korát idézi fel; itt kezdődött meg az építkezés, itt folyt a küzdelem a “kockák”, “szekciók”, “csontok”, “bivalyok” felépítéséért. Most itt áll a Görbe-utca, a Május 1-utca, a Beloiannisz-utca, József Attila-utca, Ady Endre-utca, a Petőfi-téri húsztantermes iskola, a most épülő körzeti kultúrház, az üzletház és a zöld pázsittal, kerttel övezett bölcsődék és óvodák. A “csontok”, “kockák”, “bivalyok” és “szekciók” – összkomfortos, két-háromszobás lakásokból álló épületekké alakultak. A tömbnek ma 4500 lakója van. A napokban itt létesített gyermekjátszótérről egész nap árad a boldog gyermekzsivaj.
A Sztálin-út másik oldalán áll a Dunasor tömb. Ez a városrész, melynek nagy része már megépült, a magas partról a Dunára néz, a tengersík Kunságra, a közepéből fehérlő Szalkszentmártonra.
A Dunasor-tömb és a Fő-tér között, az új rendelőintézet mögötti területen már jövőre megindul hazánk egyik legkorszerűbb egészségügyi intézményének, a haladó orvostudomány minden vívmányával felszerelt, 400 ágyas sztálinvárosi kórháznak az építése. A kiváló orvosoktól vezetett kórház nemcsak a sztálinvárosi, de a környékbeli falvak betegeinek is rendelkezésére áll majd.
A Fő-teret a Dózsa György-út köti össze a vasútállomással. Ma csak az egyik oldalán állnak házak, de még itt is akad beépítetlen rész – a Bartók Béla-utca és a XIII-utca közötti hatalmas terület. Itt ideiglenesen a sztálinvárosi épületelemgyártó ipar rendezkedett be. Szakadatlanul gyártják az épületelemeket, ablak, és ajtókereteket, tartókat, oszlopokat. Öreg mozdonyok, kazánok állnak itt s éjjelente látni, amint fehéres gőzfelhőkbe burkolódznak a letakart épületelemek. Jövőre itt a kertészek, kubikosok munkája nyomán zöldelő park terem, a park közepén divatáruház és újabb iskola a sztálinvárosi gyerekseregnek.
Szemben, a Dózsa György-út túloldalán nagy épülettömbökben bank, takarékpénztár és üzletek fogják körül a központi vásárcsarnokot. Itt lesz a. város kereskedelmi gócpontja.
A közüzemi-tömb ettől délre, a Szórád Márton-útja mentén fekszik. Itt működnek majd a lakosság igényeit szolgáló összes könnyű- és kisipari jellegű üzemek: a kibővített kenyérgyár, a nyomda, a mosoda, az asztalos-, cipész-, szabász-, lakatosüzem. Korszerű felszereléssel ellátott tanműhely és új diákotthon is épül itt. Itt épült a most szeptemberben megnyílt sztálinvárosi kohászati technikum, ahol lelkesen tanulnak a kohásznak készülő sztálinvárosi fiatalok. Mily nagyszerű ezl A nagy kohó még nem működik, de a technikumban már megindult azoknak a fiataloknak az oktatása, akik a jövőben – egvütt a régi szakemberekkel – irányítani fogják a Sztálin Vasmű kohászati üzemeit.
A Dózsa György-úttól északra, a mai “G-vágány” területén, ahová most mérhetetlen tömegben árad az építőanyag; a tégla, a fa, a gömbvas – jövőre új lakónegyed épül csaknem 3500-4000 sztálinvárosi dolgozó számára.
Még északabbra, az óváros irányában, ahol a főld mélyen betüremlik, s völgyet alkot, bontakozik ki majd Sztálinváros dolgozóinak, ifjúságának kedvenc szórakozóhelye, a népliget. Futball-, tenisz- és röplabdapályáin, fedett uszodájában, tornacsarnokában a fiatalok vidám csapatai fejlesztik majd erejüket, szívósságukat, ügyességüket. Vasárnaponként tarka emberáradat, hancúrozó gyermeksereg tart majd erre.
A népligettől jobbra és balra húzódó természetes magaslatokon másik két 10.000-10.000 lakosú városrész létesül. Büszkén néznek majd szembe egymással. Az egyik lakótömböt, a technikumnegyedet, már építik. Toronydaruk emelgetik fürgén az előgyártott épületelemeket, s a frissen vöröslő falak magasán kőművesek rakják serényen a téglát…
A Duna felőli részen épül meg a hangversenytermekkel, tánctermekkel ellátott Vigadó. Széles teraszai az itt elhelyezett kultúrpark felé nyílnak. Kellemes lesz itt csillagos nyáréjszakákon táncolni, zenét hallgatni, nézni a táncoló párokat! A kultúrpark csaknem kilométerhosszan nyúlik el. Virágágyakkal övezett sétányain pavilonok állnak. Lesz itt szabadtéri színpad és Vidám Park is. Ez lejtősen, simán ereszkedik le majd egészen a Duna fénylő tükréig, a mólókkal körülvett csónakázó-parkig…
1953. Családja körében ülő idős ember mesél a régi nehéz munkássorsról és az új város felépítéséről a hozzájuk ellátogató úttörőknek.
MTI/Fehérváry Ferenc
Majd ha teljesen megépül a Sztálin Vasmű, s büszkén uralni fogja a pentelei fennsíkot, majd ha működésbe lépnek az irdatlan gyáregységek, s a mindennapi alkotómunka tüzében kiforr Sztálinváros jövendő munkásgárdája, majd ha a kohásztechnikum mai tanulói irányítják az acél csapolását, akkor bontakozik majd ki teljes mivoltában büszkeségünknek, az ifjúság városának, Sztálinvárosnak minden szépsége, nagysága.
Érdemes ezért küzdeni.
Kolozsvári Endre
