Dunaújvárosi Hírlap – 1996. január 20.
Ahol a part szakad… II.
Nagy veszélyt jelentett a vasmű üzemére az, amit a város lakossága nem is érzékelt, ami az I. sz. szivattyúteleppel történt. Maga az épület kb 32 métert csúszott eredeti helyétől a Duna mederközepe felé, s ott majdnem vízszintes helyzetben megállapodott. Közben függőleges tengelye körül mintegy 29 fokos szögben fordult el. A szivattyúházból a vasműbe vezető víznyomócsövek viszont elszakadtak és ágyúcsövek módjára meredeztek az ég felé. A talaj repedései megközelítették a tartalékul szolgáló II. sz. szivattyúházat is, ahol azonban szerencsés módon nem történt semmiféle sérülés. Ha ez is megsérül, a vasmű üzemeire beláthatatlan következményekkel járt volna. A károk felszámolására kormánybiztost neveztek ki. A vasmű üzembiztonsága azonnali intézkedést kívánt. Az üzemelő II. szivattyúház mellett hajóra szerelt szivattyútelep létesült változtatható csőmagassággal. A Duna medrében párhuzammű készült, keresztgátakkal a parthoz bekötve, az így kialakított kazettákat a megcsúszott földtömegekkel töltötték fel. A helyzet stabilizálása után kijavították az I. sz. szivattyú csöveit, amit azután ismét üzembe helyeztek. A veszélyt egyelőre ezen a szakaszon sikerült elhárítani.
A ’65-ös partcsúszás – körülbelül háromszáz méteres szakaszon omlott le a fal…
Alig egy évvel később, 1965. áprilisában, a város területén a régi horgásztanya mögött körülbelül 300 méter hosszúságban történt ismételten partcsúszás, mely méreteiben sokkalta kisebb volt, mint az előző radari. Néhány lakóház, mezőgazdasági épület és a horgásztanya ment tönkre. Elszakadt a Szalki szigeti víztermelő telepről a városi elosztó medencébe vezető nyomóvezeték. A város ivóvízellátásában azonban nem okozott zavart, mert a tartalék vezetéken a vízellátást biztosítani lehetett.
Az okok részletezése helyett inkább a megtett intézkedésekről kívánok beszámolni. A vasmű üzembiztonságán, a városi lakosság élet- és vagyonbiztonságán túlmenően az ügyet az állami vezetés politikai kérdésként kezelte, ezért mindent elkövetett a történtek mielőbbi rendezésére. A Duna-part rendezésével egyidejűleg a szivattyútelep mögötti törmeléklejtőn a megemelkedett talajvíz levezetésére szivárgó táró, mesterséges horhosok és talajvíz-szint süllyesztő kutak készültek, olyan felszíni tereprendezéssel, amely a csapadékvizeket a legrövidebb úton bevezeti a gyűjtőcsatornákba. A felső védősávban elbontottak minden régi felvonulási épületet ellenőrizhetetlen vezetékeivel, csatornáival. Szigorú építési tilalom lépett életbe a partéitől számított 100 méteren belül.
Nagyjából azonos elvek alapján, de feladatukhoz képest máris kisebb értékű műszaki megoldások születtek a városi partszakaszon is. Így a talajvizek emelkedésének megakadályozása, a mozgásveszélyes szakaszok súlyának csökkentése, a törmeléklejtő felszín alatti és felszíni vizeinek elvezetése, a csúszásveszélyes lejtők megtámasztása a Dunameder részleges feltöltésével, a törmeléklejtő rendezése, növényzettel való betelepítése.
Az intézkedések során a veszélyeztetett épületek pincepadlója alatti csatornákat megszüntették és a mennyezetre függesztett, ellenőrizhető acél lefolyócsöveket szereltek. A városi és a gyári csatornahálózat szivárgó szakaszait a Csanda-féle Supersilic eljárással javították, illetve szüntették meg. Felszámolták a barakktelepeket, az ideiglenes jellegű vállalati telephelyeket A Délivárosból áttelepített lakosság részére a Kertvárosban átmeneti, majd végleges lakások, iskola és egyéb alapfokú ellátó létesítmények születtek. Új, korszerű telephelyet kapott többek között a 26. ÁÉV., az Ingatlankezelő Vállalat A Duna szakasszal összefüggő munkákat – összhangban a Duna-szabályozás elveivel – az Országos Vízügyi Főigazgatóság Beruházási szervezete, a városi munkákat a Városi Tanács V.B. tervosztálya végeztette. A munka 80 százalékát tette ki a partvédelem maga, míg a tanácsnak maradt a kb. 20 százalékot kitevő kb. 750 millió Ft-os városi beruházás.
Néhány évvel később a rendezett Duna-part egy szakasza
A munkák 20 éven át kisebb-nagyobb megszakításokkal tartottak, a Castrum alatti part rendezésével fejeződtek be 1985-ben. A teljes, összefüggő védelmi rendszeren belül több, egyedi, nehéz műszaki feladatot jelentő létesítmény is létrejött. Legérdekesebb kétségkívül a vasmű szivattyúház mögötti szivárgó-táró rendszer, amelyből kívülről csak a bejárat látható. Említésre méltók a Duna sor és a kórház alatti forrásfoglalások, valamint a felső parton lévő csápos vízgyűjtő aknák.
Talajvíz-szint észlelő kutak létesültek nemcsak nálunk, hanem a Duna bal partján is. A védőművek üzemeltetésére külön költségvetési üzem alakult mely az adottságok továbbfejlesztésével évek során a város legszebb parkjait parkerdejét hozta létre az átalakított partsávon. A munka folyamán kormánybizottság ügyelt az előírások érvényesítésére, a létesítmények előírásszerű megvalósítására. Megszűntével a Mélyépterv hatáskörébe került a part állandó felügyelete. Egyetértésük nélkül ma sem lehet az érintett partszakasz óvintézkedéseit enyhíteni.
A természeti katasztrófa következményeinek felszámolásával Dunaújváros sokat nyert, ugyanakkor tudomásul kellett venni a löszre vonatkozó szabályok szigorú betartását. Közben teljesen átalakult a régi, romantikus Duna-part. Előnyére változott a magaspart és előtere, hátrányára a kikötő, a leszűkített alsó öböl. ahol már az ipari jelleg lett az uralkodó.
VÉGE
Őri Zoltán
Korábbi cikkek a témában:
Dunaújvárosi partomlásra vonatkozó összefoglaló jelentés
