Sztálinváros – 1955. május 24.
A közétkeztetés dolgozói nevében…
Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkeztetés és a vendéglátóipar dolgozóinak munkáját. S nekik meg kell küzdeniük az elismerés minden hangjáért, hiszen mindannyian kényesek vagyunk arra,
hogyan szolgálnak ki
bennünket. Nehéz tehát a dolguk.
Bonyolult és igen felelősségteljes feladatot lát el városunkban a Közétkeztetési Vállalat. Durva példa segítségével igy érzékeltetnénk szerepüket: 12.000 ember számára főznek naponta. Ha jó az ebéd – 12.000 ember dolgozik kedvvel és elégedetten a nap folyamán. Ha rossz; ugyanannyian bosszankodnak.
Már sokszor beszéltünk a vállalat munkáját bíráló fogyasztók, kevesebbszer a dícsérők nevében – most a vállalat szószólói leszünk. Őket hallgattuk meg.
– Jelentéktelen, de mégis Kellemetlen és igen jellemző dolog a zsetonrendszer kudarca – kezdi a legfrissebb fájdalommal az igazgató. – A Vasmű igazgatóság étkezdéjében bevezettük a zsetonrendszert, ami abból áll, hogy minden dolgozó, csak megfelelő kis érme ellenében kapta meg az étkezéshez szükséges kanalat, villát, kést. Azért volt erre szükség, mert a vállalatnak
hallatlan mennyiségű fogyóeszköze veszett, tűnt el.
Egy-egy étkezőhelyet úgyszólván miden héten tömni kell evőeszközökkel, olyan sok veszik el. Így akartuk megoldani ezt a problémát és gondoltuk, hogy az igazgatóságon vezetjük be először – ott értik meg leginkább, hogy szükség van erre. Tévedtünk, mert nagy sértődés és megbántottság kelt nyomában, kénytelenek voltunk egy időre abbahagyni. De csak egy időre, mert ismét bevezetjük, akár tetszik az igazgatóság dolgozóinak, akár nem.
Evőeszköz-zseton /köszönet Hódos Zoltánnak az érméért!
Ha ez beválik, jelentős összeget takarítanak meg. A tervezett vállalati veszteség csökkentésére és az önköltség csökkentésére komoly vállalások születtek a második negyedév elején. A vállalat dolgozói elhatározták, hogy évi tervüket 2 százalékkal túlteljesítik és hogy e tervezett veszteséget 2.800.000 forinttal csökkentik.
– Reális adatok ezek, ha minden alkalmazott teljesítőképességét számbavesszük és számítunk a fogyasztók segítségére is. Mert azon is igen sok múlik. Főleg az üzemi étkeztetésben résztvevőkön. Például: igyekszünk
otthonossá tenni az étkezőhelyeket
felszereléssel, berendezéssel. Ha ezt kímélik, saját maguknak óvják a szép környezetet s bennünket segítenek munkánkban, felajánlásaink teljesítésében.
– Nagy segítséget jelentene, ha bevezethetnénk a turnusos étkeztetést – mondják a vállalat dolgozói – Ez azt jelentené, hogy egyes étkezőhelyeken a dolgozók időrendi beosztásában keresnék fel az étkezőhelyiséget. Így nem okozna felesleges torlódást az ebéd, vacsoraidő, ezenkívül jelentős alkalmazott, felszolgálólétszám válna feleslegessé. Pontosabb, jobb is lenne a kiszolgálás, hiszen olyan tömegben, mint amilyen például a kokszolóépítkezés konyháin van ebédidőben, nem is lehet jól felszolgálni. Csupán a vállalatok vezetőin múlt, hogy ezt eddig nem szervezték meg.
Szerintük túlságosan nagyok a “ráerőszakolt” költségek. A Köztisztasági Vállalatnak például negyedévenként 48.000 íorinfoi fizetnek, szerződéssel, amiért a vállalat takarítás munkáit elvégzi. Kevesebb összegből, kedvezőbb szerződéssel is meg lehetne ezt oldani.
Nagyban növeli a vállalat költségeit a szállítás is. Gázt például csak gépkocsin szállíthatnak, ami jelentős költségtöbbletet okoz.
A vállalat költségeinek elbírálásánál ritkán veszik figyelembe azt a sztálinvárosi sajátosságot, hogy idevaló, Sztálinvárosban lakó dolgozójuk még csak nagyon kevés van.
Azoknak a felszolgálóknak, szakembereknek pedig, akik Budapestről jöttek Sztálinvárosba, különélést, ha családosak, szállást, utiköltséget kell téríteni. Ilyen például egy budapesti vállalatnál vagy vidéki nagyvárosban nincs, mert a személyzet legnagyobb része ott helybeliekből tevődik össze.
Jobb lenne a helyzet ezen a téren is, ha a vállalat dolgozói a Tanács lakáskeretéből legalább korlátozott számban kapnának végleges lakást. Sajnos, mondják, ebben az évben egyetlenegy lakást sem tudnak kiutalni a vállalat alkalmazottai és családtagjai számára. Pedig érdemes lenne segíteni ezen: csak szállásköltségre az első negyedévben több, mint százezer forintot fizettek ki.
A néhányból látjuk: a Közétkeztetési Vállalat dolgozóinak, vezetőségének is megvannak a maguk nehézségei, melyekkel meg kell küzdeniök. Ez persze
nem mentség a gyakran hanyag, rossz munkára,
amely jogosan képezi sok panasz tárgyát.
– Ezeket megszüntetni, vagy legalábbis annyit megszüntetni közülük, amennyire erőnkből futja: ez a következő hónapok feladata.
Kíváncsiak a közönség, a fogyasztók véleményére: javult-e munkájuk?
A közönség véleménye nem fog késni: ebben nyugodtan bízhatnak. Akár dicsérni, akár bírálni kell, a fogyasztóközönség igen szívesen teszi, saját érdekében.
Béke Étterem
