Bartháné Markovics Zsuzsanna rajza
Fejér Megyei Hírlap – 1973. szeptember 23.
1790: A dunapentelei boszorkányper
A magyarországi boszorkánypereket Mária Terézia 1768-ban szüntette meg. A tilalom után több mint két évtizeddel, 1790-ben Dunapentelén mégis boszorkányperfélére került sor.
Az Erdélyi Magyar Hírvivő erről az alábbiakban adott hírt.
“Még tsak vagyon hellyen hellyen boszorkány, vagy inkább még nem verődött-ki egy általyában az elmékből a’ boszorkányok létek iránt formált képzelés. Duna Pentelén, jó nagy, és népes hellységben, a’ múlt nyári rend felett levő szárazságot tiszta dolognak nem gondolhatván a’ lakosok, ezen hellységbelu Tudósok Társasága öszve gyűlt, a’ szárazság okának ki tanulására. De kik voltanak a’ Társaság Tagjai? Első volt benne az hellységbeli Bírónak Felesége, s’ kéttség kívül a’ több Tagokis ezen nemből voltanak, kik a’ szárazságot egyenlő gondolattal valamelly boszorkányságból származottnak vélvén, a’ boszorkányt ki-akarták keresni. Ezen ritka történetre azért öszve gyültenek a hellység Bírája, Esküttjei és Írója (Nótáriussa) ‘s ezeken kívül még sok szemlélők, hogy a’ boszorkány megvizsgálása ezek előtt menne végbe. Az iránt még tsak gondolat sem volt, hogy Férfi boszorkányozta volna meg az időt, egyenlő akarattal meg-állíttatott azért, hogy tsak az Asszonyok vonassanak próbára. De mi volt a’ próba? E már amilyen különös, éppen ollyan nevettséges. A’ próba nem úsztatás által, mint ez előtt szokott volt, hanem szárazon esett-meg. Nem tudatik mitsoda uttyán a’ természet visgálásának, de elég az, hogy meg-állíttatott, hogy a’ lenne az Asszonyok közül a’ boszorkány, a’ ki tsak 7 fontot nyomna. Nem iratik, hogy találtatott-é az asszonyok között vagy egy ilyen száraz gomba vagy sem, de annyi igaz, hogy az hellységbéli Asszonyok egyről egyik mind meg mérettettek a’ sokaság jelen létében.”
