Népsport – 1952. december 25.
A Sztálin Vasmű Építők NB I-es labdarúgó-csapata
Ez az együttes harcolta ki az NB I-be jutást 1952 december 21-én. Balról jobbra; Bosánszky, Csapucha, Bagoly, Szigeti, Fábián, Vad, Bédi, Krasznai, Ladányi, Fejes, Nagy II.
Cegléden az NB I-be jutásért kiírt osztályozó-mérkőzés után a Sztálin Vasmű Építők fáradt, verejtékben úszó labdarúgói felsorakoztak az állóhelyen elhelyezkedett sztálinvárosi szurkolók előtt, s örömtől sugárzó arccal háromszoros “éljen”-nel köszönték meg a lelkes biztatást, amelynek jelentős része volt abban, hogy Sztálinvárosnak NB l-es csapata lett. A szurkolók kórusban válaszoltak:
– Vas-mű! Vas-mű!
Összeverődtek a tenyerek, s percekig zúgott a taps.
Az öltöző szinte zsúfolásig megtelt ünneplőkkel. Az egyik sarokban Bagoly kezét szorongatták a másikban Szigetit ölelgették. Egy kisfiú narancsot adott át szeretete jeléül Bosánszkynak. Sztálinváros építői, a munka hősei, együtt örültek a sportolókkal.
Vad, a csapat jobbszélsője meghatottan csak ennyit mondott az üdvözlésre:
– Teljesítettük ígéretünket… Sikerült…
A Sztálin Vasmű
labdarúgó-csapata 1952 január első hetében alakult meg 18 játékossal. Az NB II Közép csoportjába osztották be. Az együttes lelkes, jó játékkal, egymásután aratta győzelmeit, s egyre jobban növelte előnyét a táblázat élén. A Sztálin Vasmű Építők csapata az egész bajnoki idényben veretlen maradt, csak két ízben vesztett pontot: a MÁVAG és a Csillaghegyi Vörös Lobogó ellen. Végeredményben 17 pont különbséggel nyerte meg a csoportbajnokságot a Gázművek előtt. Ezután következtek az igen megerőltető, izgalmas osztályozó-mérkőzések. Nagy volt a tét: az NB I-be jutás. A kitűnő küzdőszellem, a jó felkészülés azonban ezeken a mérkőzéseken is diadalra vitte a Vasmű csapatát: veretlenül bejutott a legjobbak közé, az NB I-be.
Az NB l-be vezető út azonban nem volt könnyű.
Ember József edzőnek nehéz feladattal kellett megbirkóznia. Az újonnan alakított csapat játékosai azelőtt nem játszottak együtt, nem ismertek egymás játékfelfogását, egymás erényeit és hibáit. A sztálinvárosi együttes menetközben forrt össze. Elsősorban ezt az összekovácsolódást kellett az edzőnek meggyorsítania, emellett meg kellett teremtenie a csapat játékstílusát, s a jó eredmények eléréséhez elengedhetetlenül fontos erőnlétet. De akadt egyéb tennivaló is. Ezek közé tartozott a játékosok technikai felkészültségének növelése, az egyénekkel való gondos foglalkozás, a közösségi szellem kialakítása. Mindezt persze tökéletesen egy év alatt nem lehetett megoldani, de az edző fáradtságot nem ismerő munkával elérte azt, amit egy év alatt el lehetett érni. Az MHK-ra felépített edzésrendszer segítségével kitűnő erőbe hozta a játékosokat, s ezen a téren az egész érvben nem volt hiba. Nagyjából kialakult a csapat játékstílusa. A Sztálin Vasmű Építők játékát a tervszerűségre, a korszerű játékra való törekvés jellemezte. A lapos, pontos átadásokra, sok mozgásra, helycserékre építő játékmodor kialakításában főleg a két fedezetnek van nagy érdeme. Egy csapat stílusát természetesen nem lehet máról-holnapra tökéletesen kialakítani. Ezen a területen még akad tennivaló a Vasmű csapatában. Elsősorban a csatárokat kell gólratörőbb, tervszerűbb játékra nevelni, de van még javítanivaló egyik-másik játékos technikai felkészültségén is.
Az egyes csapatrészek
közül egyiket sem lehet a másik fölé helyezni. A közvetlen védelem, a fedezetpár és a csatársor egyaránt mindent megtett a siker érdekében. A játékosok főleg küzdőképességből, harcos győzniakarásból vizsgáztak kitűnően. Ez elsősorban a jó közösségi szellem eredménye.
A Sztálin Vasmű Építők labdarúgói nemcsak a pályán, hanem a munkahelyükön is megállják a helyüket. Itt is bebizonyították, hogy méltók a nagy ipart várost építő hős dolgozókhoz, s alkalmasak arra, hogy a játéktéren szocialista városunk színeit képviseljék. És most nézzük meg, hogy kik azok a játékosok,
akik az NB l-be jutást kiharcolták.
A két kapus, Lennert és Csapucha felváltva védett. Mindkettő fiatal, tehetséges kapuvédő. Lennert valamivel megbízhatóbb – főleg a magas labdákat védi kitűnően – a bajnokság során azonban kapott néhány “potyagólt” is. Csapucha jó adottságokkal rendelkező kapus, bravúrokra is képes, de többször vétett elemi hibákat.
Bagoly, küzdőképes, jó rúgótechnikájú, tapasztalt játékos s most már több gondot fordít a labda pontos továbbítására is.
Nagy II szinte mindig a védelem oszlopa volt. Erényeiből – gyorsaság, rúgókészség, fejjáték, keménység – semmit sem vesztett.
Fábián sérülése miatt váltakozó sikerrel szerepelt, de így is látszott rajta, hogy fejlődésre képes labdarúgó. Helyettese – Kapitány – jól helyezkedő, erőteljesen harcoló, bár kissé lassú labdarúgó.
Ladányi és Bosánszky alkotta a fedezetpárt. Mindketten a csapat erősségei voltak. Kitűnő összekötő kapocsnak bizonyultak a védelem és a támadósor között. Küzdőképességük – kiváló.
Vad, gyors, kétlábas labdarúgó, de formája meglehetősen ingadozott. Ezideig nem nyújtotta azt, amire képes.
A csatársor mozgató ereje Fejes volt. Nagy tapasztaltságát jól érvényesítette. Nemcsak az előkészítésből, hanem a góllövésből is jól kivette a részét.
Szigeti sokat fejlődött. Lényegesen jobban kezeli a labdát, mint azelőtt. Ő lőtte a legtöbb gólt. Hibája: még mindig nagy hely kell neki ahhoz, hogy helyzetbe hozza magát.
Krasznai technikailag kitűnően képzett, ötletesen is játszott, de munkabírása még mindig nem kielégítő.
Hegedűs I főleg gyorsaságával komoly hasznára volt csapatának.
Hegedűs II és Cserjés sokszor sérüléssel bajlódott, s emiatt nem tudták azt nyújtani, amire képesek.
Bédi tehetséges játékos, összekötőben és szélen egyaránt használható, de küzdőkészségét még jelentős mértékben fokoznia kell.
A Sztálin Vasmű Építők sporttelepe 7000 néző befogadására alkalmas. A pálya talaja igen jó. Korszerű öltöző- és fürdőhelyiség van a sporttelepen. Lelkes és sportszerűen gondolkozó a közönség Sztálinvárosban, a párt és a Vasmű vezetői minden lehető támogatást megadnak a sportolóknak. A szerető gondoskodást állandóan érezte a csapat. Ennek is része van az NB I-be jutásban.
A szakvezetőik feladata most a következő: kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a Sztálin Vasmű Építők csapata a legjobbak között is sikeresen megállja a helyét.
N. Gy.
Sztálin Vasmű Építője – 1952. december 23.
Csapatunk az NB I-ben!
Sztálin Vasmű Építők – Sortex 2:2 (1:1)
(…)
Már a délelőtti órákban nagy mozgás volt Cegléden. A sztálinvárosi különvonat több mint ezer lelkes szurkolót szállított a mérkőzés színhelyére. Nagy volt az izgalom, de nagy volt a tét is. Ezen a mérkőzésen dőlt el: bekerülünk-e az NB 1-be. A szurkológárda jól felkészült, szócsövekkel, az Építők fúvószenekara kíséretével, vidáman, bizakodva “szállta meg” a ceglédi pálya egyik oldalát.
A. két csapat néhány perccel fél 2 után futott ki a pályára. Kezdés után azonnal támadásba lendülünk és a csúszós, vizes, de nem mély talajon kibontakoznak az első góltígérő sztálinvárosi rohamok. Két perc sem telik el, amikor Fejes viszi fel a labdát. A tizenhatosnál Vadhoz játszik és jobbszélsőnk egy csel után élesen, laposan a háló balsarkába vágja a labdát (1:0). “De jól jött” – mondják a sztálinvárosiak. Tovább támadunk. Bédi lövése száll kapu fölé, majd a kiugró Fejest az utolsó pillanatban szereli Lugosi. A 10-ik perc után lassan feljön a Sortex is, néhány igen veszélyes támadást indítanak. Pákozdi szabadrúgását Csapucha kiejti és Ladányinak kell kivágnia a labdát. Néhány perc múlva megismétlődik a jelenet, most Galgóczi lövését véti el Csapucha és csak Bagoly feje menti kapunkat a góltól. Csatársorunk most nem tartja a labdát és a Sortex így mezőnyfölényt tud kiharcolni. Nagy munka hárul a sztálinvárosi védelemre és a fiúk keményen harcolnak. A 17-ik percben mégis egyenlít a Sortex. Nagy II. szabálytalansága miatt szabadrúgás jár ellenünk. Lugosi áll neki és mintegy 25 méterről leadott erős, lapos lövése Csapucha hasa alatt jut a hálóba (1:1). “Sorfalat kellett volna állni”, “Csapucha későn vetődött” – hallatszik innen is, onnan is. A gól után még egy ideig a Sortex támad, de védelmünk keményen állja a sarat. A félidő közepe táján azután ismét mi vesszük át a kezdeményezést, ide csatársorunk akcióiba mindig csúszik valami hiba. A 25-ik percben szép támadás végén Szigeti közélről a kapus kezébe lövi a labdát, majd Vad alig lő mellé. Igen erős az iram, változatos a küzdelem, mindkét csapat tagjai nagy lelkesedéssel, keményen küzdenek. A 43-ik percben Vad beadását Fejes nagyszerűen lövi kapásból, de Zsikla résen van és fogja az erős lövést.
Szünet után megindul a küzdelem a döntésért. Az iram nem csökken, hol a sztálinvárosi, hol a soroksári kapu forog veszélyben. “Még 45 perc és az NB I-ben vagyunk” – ez a sztálinvárosiak véleménye, hiszen nekünk a döntetlen is elég. Ez a 45 perc azonban, nagy feladat elé állítja a fiúkat, különösen jól játszó soroksáriak ellenében. Annál is inkább így érezzük ezt; mert a 15-ik percben a Sortex ér el újabb gólt. Zsámboki beadása Nagy II lábáról pontosan Hontvári elé pattan, aki váratlanul élesen lő és a labda a háló jobbsarkában köt ki (1:2). A gól után néhány percre megzavarodik a sztálinvárosi együttes és a mi térfelünkön folyik a játék. Hontvári, majd Galgóczi lövése kerüli el a kapui, majd Sárvéri nagy lövését védi Csapucha. A 25-ik perctől kezdve ismét feljön a sztálinvárosi csapat. Bédi, majd Krasznai lövése jelzi támadásainkat, majd egy kapu előtti kavarodás során az üres kapura tartó labdát Hontvári vágja ki a gólvonalról. Most sokkal többet támadunk, egymásután több szögletet érünk el. A sztálinvárosi fiúk lelkes rohamait végülis, a 35-ik percben siker kíséri. Vad fut el a jobbszélen és magasan a 11 -es pontra íveli a labdát. Zsikla a labda alá fut és Szigeti az üres kapura fejel. A gólba tartó labdát Fejes még meg is toldja (2:2). Kiegyenlítettünk. Nagy az öröm a nézőtéren és a pályán egyaránt. A hátralévő időben is nagy a küzdelem, fáradhatatlanok a játékosok, de az eredmény már nem változik.
(…)
A Sztálin Vasmű Építők első bajnoki mérkőzése az NB II-ben:
1952. február 23.
Sztálin Vasmű Építők – Vörös Meteor Nemzeti Bank 10:2 (5:2)
Forrás:
Népsport archívum
dlsz.hu
Sztálin Vasmű Építője archívum
Dunaújváros története képeslapokon
