Feith Attila Emléktorna 

Szombaton délelőtt Feith Attilára emlékezve négy csapatos tornát rendeznek a Dunaújvárosi Jégcsarnokban, a torna szervezője a Ferencvárosi Pingvinek csapata, mellettük a Dunaújvárosi Jégtörők, az Újvárosi Hokillák és a Hevület SE csapatai vesznek részt a tornán.

Az első mérkőzést a Jégtörők kezdik a Hevület ellen tizenegy órakor, majd 12:10 perctől Ferencvárosi Pingvinek játszanak az Újvárosi Hokillák ellen.
Az első két mérkőzés vesztese játszik a harmadik helyért, a két győztes pedig a döntőben küzdhet.

A tornáról, a szervező Csiszár István az alábbiakat osztotta meg a közösségi oldalán:

“Megemlékezés

Feith Attila, a Pingvines jégkorongos csapatársaknak leginkább csak Ati, más barátoknak és ismerősöknek Cápa. 1973.09.12.-én született Dunaújvárosban. Gyermekkorát eleven kisgyerekként, örökmozgóként élte meg, energiája kifogyhatatlan. A jég iránti szeretetet bátyjától, Zolitól örökölte.
Mint sokan mások, Ati első korcsolyája is egy kétélű csúszka volt.
Bár a csodás sportot nem kisfiúként kezdte űzni, ennek ellenére kiválóan korcsolyázott és remek technikával uralta a pakkot. Sok gól és gólpassz fűződik a nevéhez a régi jegyzőkönyvekben.
17 évesen, 1990-ben a dunaújvárosi Jégtörők amatőr hokicsapat igazolt játékosa lett.
20 évesen azonban rátalált egy fővárosi szerelem, amelynek hatására Budapestre költözött.
Mivel a sportot nem kívánta abbahagyni, így esett meg, hogy a Ferencvárosi Pingvinek csapata lett a második otthona. Széles mosollyal és jó kedélyűen érkezett az edzésekre és meccsekre egyaránt.
Az akkori csapatvezető és tréner Csiszár István a szárnyai alá vette, s a remek csapatszellemnek és rengeteg erőfeszítésnek köszönhetően az 1998/99-es bajnokságban felállhatott a dobogó legfelső fokára, nyakába akaszthatta a csillogó aranyérmet.
Aki valaha korongozott, tudja, hogy a jégből sosem elég. Két edzés és mérkőzés között úgy döntött, hogy játékvezetőnek áll, s maximalizmusához hűen sikeresen végezte el a tanfolyamot.
1996-tól hivatásos játékvezető lett. Először csak korosztályos bajnokságokban fújta a sípot, később már OBI-es mérkőzéseken is szerepet kapott csíkosban.
Talán sokaknak egyértelmű, de lehet páran nem tudják, hogy a játékvezetőknek nem elég csupán vizsgát tenniük, de évente edzőtáboroznak és szintfelmérésük is van. Ezeknek a bírói edzőtáboroknak és felméréseknek volt Ati a királya. Akkoriban a 40 méter előre és 40 méter hátrafelé korcsolyázást mindig ő nyerte meg azzal az apró kis megjegyzéssel, hogy az ő ideje ugyanannyi volt hátrafelé korizva is mint előre.
Sajnos a vég nagyon korán jött el számára. 2005-ben egy tragikus autóbalesetben vesztette életét.
Az elhunyt jégkorongos csapattársunk, akire ma emlékezünk egy olyan személyiség volt, akinek a jókedélyűsége mindig pozitív nyomott hagyott azokban, akik találkoztak vele. Az örök optimizmus, amit a jégen és az élet minden területén megtestesített, valóban különlegessé tette őt.
Minden egyes mérkőzésen, az ellenfelekkel szembeni sportszerűsége és az emberbaráti hozzáállása példaértékű volt.
Most, hogy elérkezett megemlékezés záró pillanata, mindnyájan tudjuk, hogy szívünkben örökké él majd az az emlék, amit barátunk hagyott ránk. A mosolya, amely mindig az arcán ragyogott, továbbra is melegít bennünket, amikor visszagondolunk rá.
A jégkorongos pálya talán már nem őrzi a hangját és a kacagását, de azok a pillanatok, amelyeket együtt élhettünk meg, örökké megmaradnak.
Nem is kívánhatunk mást a családtagok, a barátok, régi jégkorongos társak és talán nem túlzás, de a játékvezetői testület és nem utolsó sorban a Magyar Jégkorong Szövetség részéről egyaránt, hogy a békés pihenés övezze Attilát.
Az élet talán olyan, mint a jégkorong – szükség van ügyességre, kitartásra és néha egy kis csavarra, hogy elérjük az áhított gólt.
Ebben a játékban ugyanakkor sokszor a mosoly a legnagyobb győzelem!

lejegyezte:
Feith Zoltán
Berzsenyi Orsolya
Dande Krisztián
Abonyi Attila”