Dunaújvárosi Hírlap – 2009. augusztus 22.

Elismerés – Pro Pentele – másodjára

Édesanyja, Inci néni után Almási Zsolt is díjat kapott az óvárosiaktól

Almási Zsolt, egy presszókávét kortyolgatva, amire végül is nem lett a vendégem. Mert mégsem való, hogy egy hölgy fizessen…

Szabó Beatrix – Dunaújváros

Kávéházi beszélgetés az ünnepnap után, egy olyan emberrel, aki állítása szerint nem annyira jó, mint amennyire méltatói állítják. Egy Pro Pentele díjas fia, aki Pro Pentele díjat kapott…

Almási Zsoltról azt tartják, hogy népszerű, rokonszenves ember, higgadt, megfontolt, tapasztalt – hangzott el a Pro Pentele díj átadásakor, a Pentele Klubházban szerdán délután tartott Szent István ünnepen. A méltatott pedig kissé zavartan szabadkozott, majd kijelentette: mint minden méltatás, ez is túlzó. Mert ő persze nem ilyen jó ember…
S ez a gesztus is annyira a sajátja. Holott valóban azon kevesek közé tartozik, akikről még politikai ellenfelei is tisztelettel beszélnek. Tisztelettudó, s ezért tiszteletre méltó is – talán ez lehet az a titok, ami ma már egyre kevesebbeknek a sajátja.
– Némi érdekesség: a Pro Pentele díjat Almási Zsolt előtt, még a kilencvenes években az ő édesanyja is megkapta. Az Ófaluban a régiek közül mindenki ismerte Inci nénit, a Szórád iskola egykori tanítónőjét – súgta meg a díjátadón Szabó Tamás, egy másik őspentelei.
– Az édesanyámnak élt itt a rokonsága, a Peretsényiek. A második világháborúban azután meghalt az édesapám. Mi akkoriban a fővárosban éltünk, én is Budapesten születtem. Hatévesen, ’49-ben kerültem Dunaújvárosba. A bátyám már korábban idejött, itt kezdte az elemi iskolát – emlékezett vissza a pentelei kezdetekre a város egykori első embere.
Almási Zsolt édesanyja, Tóth Irén később férjhez ment, így került a családba a nevelőapa, Bácsváry István, negyedik testvérük édesapja. A Bácsváry nevet is sokan ismerhetik, ő volt évtizedeken át az egykori Ságvári iskola erőskezű igazgatója.
– Horthysta katonatiszt volt a nevelőapám. Azokban az időkben meglepő is volt, hogy kinevezték iskolaigazgatónak. De megindokolták a választást: katonás, szigorú embert szerettek volna a Ságvári élére.
Furcsa fintora a sorsnak, hogy a rendszerváltást követően Almási Zsolt annak a Dunaújvárosnak lett a polgármestere, amely város az ötvenes években többek között a Peretsényiek, így például az anyai nagymama tulajdonában lévő, majd államosított földeken épült meg.
– Mikor polgármesterként, szinte a teljes közgyűlés támogatásával sikerült elindítani a falu teljes közművesítését, úgy éreztem, valamit visszaadunk az ott élő embereknek. Azoknak, akik az ötvenes években kisemmizve, kénytelenek voltak új szakmát tanulni, megélhetési lehetőséget keresni. Ők megérdemelték, hogy kapjanak valamit – fogalmazott Almási Zsolt.
– Mit tartok még fontos eredménynek a pentelei fejlesztések közül?! Például a Rác-templom felújítását, ami végül hozzájárult a környező terület fejlődéséhez is. De az iskola felújítása is fontos állomás volt – érkezik a válasz a kérdésre.
A Szalki-szigetre akkoriban kevesebb pénz jutott, bár a vágyak, az elképzelések éltek. Egy holland befektető végül azért állt el a nagyszabású terveitől, mert a közgyűlésen nem sikerült “átvinni” a csatornázást, ami alapfeltétel lett volna. Egy Széchenyi leszármazott is érdeklődött, aki jachtkikötőt álmodott a szigetre, azután abból sem lett semmi. A város egykori vezetője azonban úgy látja: manapság a sziget, a kemping és a strand ügyét jól képviselik.

Almási Zsolt Egykor a műegyetemre járt. Főiskolai, majd később egyetemi diplomát mégis papíripari mérnökként Sopronban szerzett. 1968 és 1988 között dolgozott a Papíripari Vállalat dunaújvárosi üzemében. Technológiai újításaiért megkapta a Magyar Népköztársaság Kiváló Újítója, és Kiváló Feltalálója kitüntetést is. Ezekre ma is büszke. A rendszerváltást követő első, szabad választáson még nem közvetlenül választottak polgármestert. 1990-ben Almási Zsoltot a pártja jelölte, és a közgyűlés választotta meg. 1994-ben azután már a dunaújvárosi választópolgárok jóvoltából lett ismét a város első embere Almási Zsolt. A város érdekében

S szóba kerül temérdek téma: a ma már nyugdíjas éveit töltő volt polgármester, főiskolai titkár a DH-ban olvasta, hogy a volt ruhagyárat megvette egy befektető, aki szállodát alakít ki az épületből. Ez örömteli, tette hozzá Almási Zsolt, megemlítve: annak idején szerette volna elérni, hogy hajógyár épüljön a kikotort öböl mentén. Ami jó lehetőség lett volna a vasműnek, a városnak is.
Búcsúzás közben végiletekig makacskodom: a vendégem volt a kávéra és az ásványvízre. Ám végül én lettem az ő vendége, hiszen az mégsem való, hogy egy hölgy fizessen – mondta…

Almási Zsolt emléke előtt tisztelegve Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése 2025 szeptember 2-án döntött arról, hogy a közgyűlési termet városunk első szabadon választott polgármesteréről nevezzék el.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.