Dunaújvárosi Hírlap – 2007. július 23.
Először és utoljára gyalog
A közönség az elözönlés módszerével vette birtokba a Pentele-hidat vasárnap
Pekarek János – Dunaújváros
Gyalog már birtokba vehettük a Pentele-hidat: vasárnap reggel nyolctól éjfélig bárki szabadon kószálhatott az északi útpályán. Hivatalosan ma kb. öttől indulhat meg a forgalom az autópálya-hídon.
Gyalogosan az autópályán a nyíét napon
fotó: Horváth Tamás
Átadták a hidat tegnap a gyalogosoknak. Több tízezren, egyes becslések szerint akár ötvenezren is felkereshették a Pentele-hidat a hivatalos forgalombahelyezés előtti utolsó napon, az érintett négy önkormányzat (Dunaújváros, Kisapostag, Dunavecse és Apostag) által rendezett hídünnepen.
Dunaújváros felől ugyan, fogalmazzunk finoman, egy kissé nehézkes volt a híd megközelítése, miután nem egészen tisztázott okokból lezárták a 6-os főútról a hídra vezető felhajtót. Az építők szerint azért, mivel az úttest még nincs forgalomba helyezve, vagyis építési terület, s mint ilyen, balesetveszélyes. Azonban aligha járunk messze az igazságtól, ha azt gyanítjuk, hogy a ma ideérkező miniszteriális delegációk miatt a nagy óvatoskodás. Minek következtében újvárosiak ezrei kényszerültek poros dűlőutakon kibumlizni a hídhoz, s a pusztában parkolni, ha részesülni akartak abban a visszahozhatatlan élményben, hogy gyalog átsétálnak egy (még nem létező) autópálya hídjának északi pályáján egészen Dunavecséig, ahol már jobbak voltak a körülmények.
Bár a vecsei oldalon is furcsán hatott, hogy a híd után még egy kilométert kellett baktatni a lehajtón, mielőtt visszafordulhattunk a hídfő irányába, hogy újra megtegyük ugyanazt a kilométert, pár méterrel északabbra.
Igazi népünnepélyt szervezett a négy, frissen szomszéddá vált település önkormányzata tegnap a Pentele-hídon: vurstli és kirakodóvásár hangulata lengte be hazánk legújabb, kétszeresen is világrekorder hídjának környékét. Igaz, a szervezésben akadtak zökkenők…
Mindegy: a híd kész, a híd szép, a nap élménydús volt. Reggel kurta hídfutás, majd mazsorett-tánccsoport és fúvószenekar, utána kötélhúzás szerepelt a programban, utóbbit a vecseiek nyerték, 2:1 arányban eldöntve a kisapostagjakkal három éve kezdődött nemes vetélkedést. Mindeközben, vagy ebéd után (kiváló marhapörkölt!) kirakodóvásárban és vurstliban szórakozhatott a közönség, mígnem újabb zenekarok éjfélig tartó fellépés-sorozata kezdődött. Délután négykor Veres Zoltán műrepülő bemutatója borzolta az idegeket: a fegyelmezett pilóta nem repült át a híd alatt… Nagyon meleg volt ugyan, de nagyon megérte!
Aki járt már a hídon, és aki ezután fog…
A környék apraja-nagyja az elözönlés módszerével vette birtokba a háromévi munkával elkészült Pentele-hidat vasárnap reggeltől
Nem kellett randevút adni senkinek, mégis találkozni lehetett mindenkivel a hídon és sok környékbelivel a vecsei híd lábnál, az ünnepségen
A Pentele-hídon vasárnap kétféle embert lehetett látni: a környék apraját és nagyját. Kényelmes dolog volt, minden szervezési tökéletlenség, keserves parkolás és a forróságban történő hosszú gyaloglások ellenére is: nem kellett randevút adni senkinek, mégis találkozni lehetett mindenkivel fönt a hídon. Vagy legalábbis majdnem mindenkivel, mert például helyi jobboldali politikust mutatóban sem láttunk. Sebaj.
Ahogyan megírtuk, a hídépítők reggel nyolctól megnyitották a híd északi útpályáját (az ezzel szomszédos kerékpárutat biztonsági okokból zárva tartották), így szabadon hömpölyöghetett a nép Vecséről Újvárosba, illetve Apostagról Kisapostagra és vissza. Míg a nyugati parton dűlőúton lehetett megközelíteni a kukoricaföldre rejtett parkolót, ily módon a viszonyok az 1986-os első mogyoródi Forma I-es Magyar Nagydíjra emlékeztettek, addig a keleti parton valódi népünnepély várta a hőségtől sem félőket: féltucatnyi bográcsban főtt a pörkölt, sátorszámra mérték a sört, hídavatásos pólótól céllövöldéig és ugrálóvárig szinte mindent lehetett kapni-használni a híd lábainál, ahonnan immár eltűntek az építők emeletes, légkondicionált konténer-irodái. Hja: vége az ötvennégymilliárd forintos, majd három évig tartó munkának, a Clark Ádám úszódaru is azért volt jelen, hogy a pakolásban segítsen – s emelje az ünnep fényét.
Így épült a Pentelei híd – Dr. Imre Lajos hidász mérnök és grafikusművész rajzai
Vagy ötvenezer ember volt kíváncsi a környék új csodájára, a Pentele-hídra, ahol soha többé nem lehet így átmenni, ahogyan tegnap mentek át a tízezrek: gyalog az úttesten. Találkozhattunk ott mind a négy, hídmelletti település polgármesterével, végre nyakkendő és öltöny nélkül, farmerosan, sportingben, ellenzős sapkával és rendkívül széles, a protokollméreteket messze meghaladó mosollyal… Egyikük, aki nem éppen szófukarságáról és félénkségéről ismert, most mégis csak annyit tudott kipréselni magából: hm, jó, igen, jó… De itt, a hídon tegnap az a politikus is szemrebbenés nélkül gyalogolt többször négy kilométert (négy kilométer egy forduló oda-vissza), aki máskor még az autójához is autóval megy…
Munkát remélnekDunavecse a gazdaság fejlődését várja
|
A reggeli futóverseny azonban elmaradt, jelentkezők híján – illetve mégsem, mert hatan nagy barátságban, egy vonalban egymás mellett átfutottak Vecséről Újvárosba és vissza, köztük a Nagyvenyimi Erdőjárók Klubjának két illusztris tagja, Boda Viktória és Pötör Zoltán. Ha nem is futótempóban, de mégis sportrekordok közé illő kitartással ment át a hídon a pentelei Urbányi Ilona, nyolcvanhárom évesen, a terelőkorlátba kapaszkodva és boldogan.
A háromfordulós kötélhúzó bajnokságot Dunavecse nyerte – mert egy kisapostagi versenyző eltörte a lábát. Szinte minden környékbelivel találkozni lehetett fenn a hídon, igazi népünnepély zajlott vasárnap, földön, vízen s még a levegőben is volt látnivaló a műrepülőbajnok jóvoltából
Kevésbé volt boldog a harmadik kötélhúzó verseny, amelyet másodszor nyert a kéktrikós Vecse csapata, nagy fenékre huppanással – mivel a sárgatrikós kisapostagiak hirtelen elengedték a sporteszközt, egy társuk lábára csavarodott a kötél, és eltörte a jobb lábszárát. A mentők a dunaújvárosi kórházba szállították.
Ebéd után Veres Zoltán műrepülő Európa-bajnok ejtette ámulatba a tömeget mutatványaival – hogy aztán éjfélig folytatódjon, ami már reggeltől tartott: zene, vidámság, mulatság, egy kis tűzijátékkal vegyesen. S mostantól ismét csak kétféle ember létezik: aki már járt a Pentele-hídon, meg aki ezután fog felmenni rá.
A vasárnapi lesz az igazi népünnepély!
Dunaújváros nem telepedik rá a szomszédaira
Dr. Kálmán András
Aki örülni akar a hídnak, az ki fog menni a vasárnapi népünnepélyre, jegyezte meg a dunaújvárosi polgármester, aki szerint ez a nap egy soha vissza nem térő alkalom! Ha nem láttam volna az építkezés szinte minden egyes részletét, talán el se hinném, hogy itt áll ez a kész híd! – jegyezte meg dr. Kálmán András dunaújvárosi polgármester pénteken reggel. Ahogyan fogalmazott: a több mint egy évtizede tartó folytonos izgalmi állapotot, amióta néhány ember elkezdte a lobbizást ezért a hídért, mostanra megelégedett, jó érzés váltotta fel.
– Számomra a vasárnap lesz az igazi hídavatási ünnep! – fűzte hozzá dr. Kálmán, aki azzal magyarázta ezt a kijelentését, hogy hiszen azon a napon valóban a környék apraja-nagyja veszi birtokába az új átkelőt, hétfőn csak a rövid hivatalos ünnepség lesz soron, majd prózaian megindulnak az autók a Duna egyik partjáról a másikra. – Ez egy soha vissza nem térő alkalom, egy megismételhetetlen vasárnap! – mondta a polgármester, aki külön örül, hogy hétfőn ő köszöntheti a tervezőket, az építőket, a finanszírozókat.
Lenyűgöző látványt nyújt az új dunaújvárosi híd
Kálmán András azt mondta: Dunaújváros nem vonta ki magát a népünnepély szervezéséből, egyszerűen úgy beszélték meg polgármester-társaival, hogy ezt a napot a kisebb települések szervezik, a nagyváros nem telepedik rá túlsúlyával a szomszédaira. – Elvégre ez a nap főként a hagyományos Dunavecse-Kisapostag kötélhúzó verseny köré szerveződik – magyarázta a polgármester.
– Jó névnek tartom a Pentele-hidat! – állt ki Kálmán András a kormány Földrajzi Helynév Bizottságának döntése mellett. – Aki örülni akar a hídnak, az így is, úgy is ki fog menni a népünnepélyre, s mi velük fogunk örülni!
Hídépítések, avatások
Az algyői híd avatásán túlságosan siettek a funkcionáriusok, s a hídon szembe találták magukat a pontosan érkező locsolókocsival, idéz egy régi sztorit a Hídépítő főnöke.
A Hídépítő Zrt. több mint százötven éves múltra tekint vissza! Maga a vállalat 1949-ben alakult több akkori magáncég összevonásából, s mai formáját 1993-ban nyerte el – összegzi a DunaÚj Híd-konzorcium alapító tagjának történetét Apáthy Endre elnök-vezérigazgató.
Apáthy Endre
A cég ma Magyarországon harmincöt különböző hídépítésén dolgozik – s még csak nem is a dunaújvárosi (kisapostagi, dunavecsei) a legnagyobb közülük, hanem a Balaton déli partjához közel, Kőröshegynél épült völgyhíd, amelyet kizárólag a Hídépítő készített el. (Ennek átadása egyébként két nappal a dunaújvárosi hídé után lesz, július 25-én.) Azt, hogy hány hidat épített eddig a részvénytársaság, nemes egyszerűséggel “megszámlálhatatlannak” nevezte a cégvezető.
Míg korábban egy ekkora híd felépítéséhez legkevesebb négy évre volt szükség, ma általában két év alatt elkészült – avat be a tervek, anyagok, technológiák fejlődésébe Apáthy Endre. Igaz, a dunaújvárosi átkelő, bár két évre tervezték az építkezését, árvíz és alacsony vízállás, valamint jég miatt késett a tervekhez képest fél évet.
– Fiatal kollégáim csodálkoznak, hogyan építhettünk hidat mobiltelefon nélkül? – jelzi az idők változását Apáthy, aki több mint negyven éve van a szakmában. Sok hídavatást látott már, sok, irgalmatlanul kemény munka végeztével, mint itt is volt.
Az első tervező sem bánkódik: büszke ő!
Hunyadi Mátyás lett kevés híján a Pentele-híd tervezője, mindenesetre a legolcsóbb tanulmánytervet ő készítette, mondhatni még az ősidőkben, tíz évvel ezelőtt.
Kis híján úgy alakult, hogy a Pentele-híd tervezőjét Hunyadi Mátyásnak fogják hívni: e történelmi név viselője kiváló tervezőmérnök, aki több tanulmányterv elkészítésében benne volt, ami a dunaújvárosi átkelő előtörténetét illeti. Úgy tíz évvel ezelőtt, amikor az első, komolynak nevezhető konferenciát rendezték e hídról, stílszerűen a Dunán, egy hajó fedélzetén (mely hajó, kevéssé stílszerűen, Rácalmásnál zátonyra futott s vagy félórára megfeneklett a konferencia békésen rozézó küldötteivel…), akkor Hunyadi egy spártai, ám rendkívül célszerű, s a történetnek abban a szakaszában, igen nagyon taktikus hídtervvel rukkolt elő: olcsó volt ugyanis az akkori szerkezet.
Igaz, sokkal kevésbé látványos, és rekordokat sem döntögetett: egy egyszerű gerendahíd volt, mondja most a mérnök, leginkább a mai ártéri hidak külsejére emlékeztetett, vagyis sok pilléren állt, s minden különösebb attrakció nélkül, e pillérek tetején vezette át az útpályát a túlsó partra.
– Akkor az volt a fontos, hogy meggyőzzük a döntéshozókat: igenis, van értelme belekezdeni egy hídépítésébe Dunaújvárosnál, lehetséges összeszedni erre a pénzt, léteznek megvalósítható tervek! – eleveníti fel a történteket Hunyadi Mátyás. Kétségtelenül igaza volt, az a konferencia (is) sokat nyomott a latban, különösen a megmutatható, elmagyarázható híd tervével, az ő érdemeit sem lehet említés nélkül hagyni.
A dunaújvárosi Pentele híd tervezése
Más kérdés, hogy később közbeszóltak építéstechnológiai szempontok: finoman szólva sem lett volna célszerű hónapokra (évekre?) leállítani, akadályozni a hajózást a Dunán egy mégannyira várt híd építése miatt sem. S ha már mindössze két mederpillérrel gondolták a mérnökök megoldani a folyam átívelését, hát elővették az egy korábbi pályázatra készült kosárfüles híd tervét. Ám Hunyadi így sem bánkódik: örül a Pentele-hídnak, nagyon!
Csak gyönyörű hidat…
A Pentele-híd volt eddig a legbonyolultabb feladata a főtervezőnek
Horváth Adrián az az ember, aki miatt olyan lett a híd, amilyen, vagyis: gyönyörű. A felszerkezetet, azaz a kosárfüles mederhidat, szaknyelven szólva a vonógerendás ívhidat ő tervezte a FŐMTERV-nél.
Amikor azt kérdezem a főtervezőtől, hogy érdemes volt-e egy ilyen kétségtelenül gyönyörű hidat egy ipartelep végébe, egy szeméttelep szomszédságába eldugni, ahol senki sem látja, elneveti magát.
– Miért? Maga szerint van olyan pontja a világnak, és különösen ennek a gyönyörű országnak, ahová érdemes csúnya hidat építeni?! – kérdez vissza a mérnök, akinek volt már néhány bonyolult munkája, de annyira bonyolult, mint a Pentele-híd, még sosem. Még a budapesti Flórián tér közúti felüljáró-rendszere sem volt hasonlatos ehhez, pedig ott aztán volt nehezítő tényező, út, közmű, lakótelep bőven, s amikor azt hitték, hogy már kész a terv, akkor még találtak egy római fürdőt az egyik pillér alatt, hogy át kellett tervezni az egészet.
Ám a Pentele-híd keleti végét pontosan Vecse és Apostag határvonalára kellett letenni, hogy ne maradjon egyik településen sem elrekesztett, elzárt terület. Nyugati végét pedig abba a löszvölgybe kellett igazítani, amely húsz méterrel alacsonyabb volt a partoldal más részeinél, így kisebb lehetett a pálya lejtése. Ám közben hatvanméteres oldaltávolságot kellett tartani a Dunán a híddéli oldalán átívelő százhúsz kilovoltos villamos távvezetéktől…
– Egy korábbi munkámnál sokat kellett vitatkoznom arról, hogy hosszú hidat építsünk, vagy töltsük fel a völgyet? Meggyőztem végül: miért rontsuk el, amit Isten szépnek teremtett? – mondja Horváth Adrián.
2025. 02. 02. Barangolás a Pentele hídnál
Sokan járnak még csodájára a hídnak!
Mátyási László az alépítményeket és az ártéri hidakat tervező Pont Terv iroda mérnöke az újvidéki Duna-híd tervezésében is részt vett – amit később lebombáztak.
– Legszebb munkám eddig kétségtelenül az esztergomi Mária Valéria-híd újjáépítése volt, de a Pentele-hídra is nagyon büszke vagyok! – mondja az ártéri hidak tervezője. Szerinte a kosárfüles mederhíd egyedülálló szerkezetű, nagyon szép alkotás és az ártéri hidak is egyedülállóak a maguk nemében. Különösen, ha sajátos építési módszerüket vizsgáljuk, az acélszerkezetű elemeket ugyebár a meder felől csúsztatták a helyükre a nyugati parton, egészen a löszfalig. Még a kőröshegyi viadukt sem így készült: először is az vasbetonszerkezetű építmény, amihez az acélszerkezet úgy viszonyult, mint a papír a fagerendához. Másodszor: a kőröshegyi viaduktot úgynevezett szabad betonozással készítették, vagyis minden pillérnél újra kezdődött a munkafolyamat, nem a völgy szélétől tolták előre az elemeket.
Mátyási László 1972 óta tervez hidakat, részt vett az Árpád-híd felújításában, a szegedi új híd tervezésében, és az újvidéki Duna-híd megalkotásában is. Utóbbi azzal szerzett keserű hírnevet, hogy a jugoszláv polgárháború végén a NATO lebombázta – máig kevéssé érthető ezen akció célja. Az biztos, hogy emiatt évekig szünetelt a hajózás a Dunán, s újabb évekbe telt, míg újjáépítették a hidat.
A dunaújvárosi nyugati parti ártéri híd másfél kilométer hosszú, ekkora acélszerkezetet még sehol a világon nem készítettek egyirányú, folyamatos betolással, tehát a Pentele-híd máris kétszeres világrekordot tart. (Az első rekord a kosárfüles hídé: ilyen szerkezetű sincs még egy ekkora a világon.)
Mátyási úrnak van egy mérnökhöz illően pontos és jellemző megállapítása a magyarországi hídépítésekkel kapcsolatban. Miszerint a nyilvánosság érdeklődése egy híd iránt négyzetesen csökken a Budapesttől való távolság növekedésével – viszont ugyancsak e távolság négyzetével arányosan nő a helyiek öröme! Ez a megállapítás alighanem kétségbevonhatatlan, és Mátyási László ellenőrizte is például az MO-ás Daláska-völgyi völgyhídjánál, illetve a tiszaugi Tisza-hídépítésénél.
A tervező szerint sokan fogják még megcsodálni a Pentele-híd különböző szerkezeteit a világ minden részéből – érthető tehát az alkotók, a tervezők büszkesége…
A híd 2019-ben
fotó: Horváth Tamás
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
