Gyorsvonatpár Sztálinváros részére

A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága – mint ahogy ezt a Sztálinvárosi Hírlap is több ízben szóvátette – már hosszú idő óta erőfeszítéseket tett a vasúti személyközlekedés megjavítása érdekében. A város építésének első szakaszában Sztálinvárosnak állandó sebesvonatjárat közlekedése volt, amely a személyforgalom lebonyolítása terén mindenféle szempontból előnyös volt. Ezt a sebesvonatpárt évekkel ezelőtt megszűntették, ugyanakkor a távolsági buszközlekedést megerősítették. Ez azonban a sebesvonat hiányát nem tudta teljes mértékben pótolni.
A Városi Tanács nem nyugodott bele a MÁV sebesvonatot megszüntető intézkedésébe és állandóan napirenden tartotta a kérdést.
Értesülésünk szerint Május 1-től kezdve, tehát a nyári menetrend kiadása után Sztálinváros vasúti közlekedése nagy lépéssel megjavult, mert a MÁV Igazgatósága gyorsvonatpár beállítását engedélyezte. Ez a gyorsvonatpár Budapest-Sztálinváros-Szekszárd-Bátaszék vonalon fog közlekedni. A gyorsvonat menetrendi idejéről majd megfelelő időben tájékoztatjuk olvasóinkat.

Megjelent: Sztálinvárosi Hírlap – 1959. február 24.

A sztálinvárosi vasútállomás, melynek épületét, a várótermet 1952. március 7-én adták át képek: fortepan.hu

1959. május 31-én életbe lépő új menetrend

Sztálinvárosi Hírlap – 1959. június 2.

Vigyázat! Jön a gyors…

Vasárnap reggel van.
Szürke, borongós felhők borítják az eget. Szinte lóg az eső. Mindenpercben megeredhet.
De nem. Úgy látszik, mégsem zavarja meg örömünket, izgalmunkat, amelyet az első gyorsvonat érkezése okoz. Boldog várakozással nézünk eléje.
Mert ez a gyors a nyári menetrend újdonsága. Városunk fejlődésének újabb vívmánya.
Az Újállomás díszbe öltözött. Az épület homlokzatán zászlók lobognak s a peron oszlopain vörös drapériák futnak körül.
Már fél hét körül oda állunk a pénztár közelébe, s izgatottan lessük, hogy ki lesz a gyorsvonat első sztálinvárosi utasa.
Nem kell sokáig várnunk, máris megszólal egy női hang:
– Kérek egy jegyet Kelenföldig, a gyorsra…
A jegyváltó, aki egyben az első utas is; Radányi Ernőné, a Vegyesipari Vállalat fodrásznője.
Megkérdezzük: örül-e a gyorsnak?
– Gyakran utazom Pestre, hogyne örülnék!
Valamivel hét előtt benépesül a peron. Az ünnepi aktusra megérkezik Juhász János, a Városi Pártbizottság titkára és Tapolczai Jenő tanácselnök is. A peron közepén fogjal helyet az úttörőzenekar. Mellette három tanácsi nődolgozó nagy virágcsokrokat tartogat.
Pontosan hét óra tizenhárom perckor megszólal a mikrofon: “Vigyázat! A harmadik vágányra vonat érkezik…” S már jön is a gyors.
A szolgálattevő vasutas keze a sapkához lendül. A zenekar rázendít az indulóra: “Fel vörösök, proletárok…”

MÁV ABbmot dízel vontató motorkocsi

A szerelvény simán megáll. Az utasok meglepett mosollyal hajolnak ki az ablakon. Mi ez? Egy város, az első szocialista város szívdobbanása, szeretete, hálája. S a virágcsokrok már ott reszketnek a meghatottsággal küszködő, kemény vonású vasutasok kezében. Az egyikablak üvegén legördül egy esőcsepp. Vagy könnycsepp, az is lehet…
Odamegyünk az egyik ablakhoz. Ketten hajolnak ki rajta: Gyimesi Ferenc bátaszéki diák és Fazekas Sándor tolnamőzsi tervező. Két név, két ember az első átutazók közül. Ők már ismerik városunkat. De sokan vannak, akik most látják először. Persze, csak messziről és futólag.
Mert csak két perc tartózkodási idő van. Sietni kell.
Most száll fel az első sztálinvárosi utas. Aztán a többi. S máris a magasba lendül a szolgálattevő tárcsája.
Indulás.
S az első gyors kigördül a pályaudvarról. Egy-két perc, és eltűnik a szemünk elöl. Már csak a zászlók lobogását és egy induló foszlányait küldi utána a szél. Aztán csend lesz.
S holnap már megszokjuk, hogy naponta itt robog át a gyors…

Mérei Sándor

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.