Dunaújvárosi Hírlap – 1978. március 03.
Rendszeres szárnyashajójárat indul Dunaújvárosból
Dunaújváros lakosságát kedvezően érintő kísérletre szánta el magát a MAHART. Kísérleti jelleggel rendszeres szárnyashajó-járatot indít április 10-től szeptember 30- ig Dunaújváros és Budapest között. A 64 személyes szárnyashajó a hét első öt munkanapján reggel fél hétkor és délután fél négykor indul Dunaújvárosból. Az ellenirányú járatok Budapest Vigadó térről délelőtt háromnegyed kilenckor és délután negyed hatkor indulnak. A szárnyashajó a Dunaújváros-Budapest közötti távolságot egy és negyedóra alatt teszi meg.
A MAHART további terve, hogy április 29-től szeptember 3-ig szombaton és munkaszüneti napokon Dunaújváros-Budapest-Esztergom között közlekedteti a szárnyashajót. Ezeken a napokon reggel 8-kor indul Dunaújvárosból a szárnyashajó, majd budapesti, visegrádi és zebegényi kikötés után fél tizenegyre ér Esztergomba. Visszafelé pedig 16.20-kor indul Esztergomból a járat és este 19 órára ér Dunaújvárosba.
Mivel a szárnyashajó telephelye Dunaújvárosban lesz, a nappali és kora esti időszakban kellő számú jelentkező, vagy közületi megrendelés esetén Dunaújvárosból induló sétahajójáratok megszervezését is vállalja a MAHART.
A viteldíj a gyorsvonat 2. osztályára szóló jegy árának felel meg. A hajóállomáson bevezeti a MAHART a jegyelővételt.
Ha a MAHART kezdeményezése megnyeri az utazóközönség tetszését, s lesz mindig utasuk a szárnyashajójáratoknak, remélhető, hogy a következő években is rendszeresen közlekedik ugyanennyi, vagy esetleg még több szárnyashajó Budapest és Dunaújváros között.
_________________________
Dunaújvárosi Hírlap – 1978. április 18.
“Porzik” utána a Duna…
A szárnyashajó szinte száll
Borongós az áprilisi kora reggel. Aprószemű eső cseperészik, a Duna fölött kellemetlenül hűvös szél kószál. A kikötőben mégis szokatlan élénkség fogad. Siető utasok léptei dobognak a kikötőhíd esőtől csillogó deszkáin, majd a lépések zaja elhal a Sirály II. szárnyashajó gumival borított lejáratán és az utastér vastag, bordó szőnyeggel borított “folyosóján”. A parancsnok órájára néz és bólint. Bevonják a köteleket, feldübörög a motor, s a hatalmas hajótest méltóságteljesen eltávolodik a parttól. Egyre szaporábban dolgoznak a hengerek, s egyszerre csak azt vesszük észre – természetesen mindenki az ablakoknál -, hogy a hajó orra által szántott tajtékcsík egyre keskenyebb, s egyszer csak eltűnik. Hatvan kilométeres sebességet suhanunk – majd’ azt írtam, hogy repülünk – a víz felett! Lassan “megnyugszanak” a kedélyek, ki újságot olvas, ki a szomszédjával beszélget, mások a büféhez igyekeznek egy málnára, üdítőre.
A szárnyashajó
A fedélzeten élesen vág a szél, a Sirály, akár egy üstökös, hosszú csóvát húz maga után. Szinte “porzik” utánunk a víz. A kormányállásban hárman figyelik a nagy, kék – bár most inkább zöldesszürke – országutat. Novák Tibor, a hajó parancsnoka, – közel két évtizede járja a Dunát. 1960-ban a “Szabadságon” kezdte, matrózként – Snoj Miklós első tiszt, – ő áll, helyesebben ül a kormánynál – és Szvircsev Sándor, a kevéssé romantikusan hangzó üzemvezetői cím birtokosa, aki a tizenkét hengerben feszülő ezerkétszáz lóerőnek parancsol. Rajtuk kívül még ketten teljesítenek szolgálatot a Sirályon, egy gépkezelő és egy matróz. No és van még egy “hivatásos utas”, a büfé vezetője. Összesen tehát hatan dolgoznak azért, hogy az utasok kényelmesen tehessék meg egy és egynegyed óra alatt a Dunaújváros-Budapest közötti utat.
A parancsnoktól megtudom, hogy a Sirály hegymenetben – vízfolyással szemben – hatvan, völgymenetben körülbelül hetven kilométeres sebességre képes. A sebességgel arányosan igen jó étvágyú a tizenkéthergeres motor, óránként száznegyven liter üzemanyagot fogyaszt.
A hajó kihasználtságáról érdeklődöm, arról, hogy milyen az érdeklődés az ötödik napon az új utazási lehetőség iránt. Novák Tibor kimutatást vesz elő, ezen pontosan szerepel, hogy melyik úton hány utast szállítottak. Most negyvennégy utas van a fedélzeten, pontosabban a kényelmes, repülőülésekkel berendezett utastérben. Az eddigi rekord százhatvanhat utas, április tizenharmadikán. Úgy látszik sem a hajósok, sem pedig az utasok nem babonásak.
Az első tiszt
A parancsnok visszakísér az utastérbe, ahol ismerősre bukkanok. Farkas Béláné, a MOM óragyár vezetője is ezen a hajón utazik. Kérdezem, mi a véleménye az új utazási lehetőségről?
– Nagyon jó, kényelmes. Nem akarom a Volán üzletét rontani, de jobb mint a busz.
Béres László a feleségével és a tizenhat hónapos Szilvivel utazik Pestre. Édesanyjánál voltak látogatóban, Dunaújvárosba is a Sirállyal jöttek. Szilvi, élvezi a sok látnivalót, a büfében vásárolt üdítőt. Szülei is elégedettek, bár Béres Lászlónak már egy apróbb észrevétele is van.
– Olyan repülőgépszerű itt az utastérben minden, ezért jutott eszembe, hogy nem ártana, ha a parancsnok indulás előtt köszöntené az utasokat, megmondaná milyen sebességgel, mennyi idő alatt érünk fel Pestre stb. Nem nagy dolog, de azt hiszem mindjárt más lenne az utazás hangulata is. Egyébként nagyon örülök a hajójáratnak, főleg a kisgyermekkel nagyon kényelmes. Nem kell állandóan ölben tartani, mint a buszon vagy a vonaton, hogy el ne essen, itt nyugodtan szaladgálhat, nem unja el magát.
SIRÁLY II. Dunaújvárosnál
fotó: Capt. Horváth József/hajoregiszter.hu
Az idő is repül, nemcsak a Sirály. Alig akarom elhinni, hogy máris a Vigadó téren vagyunk. Az utasok vidám zsibongással sietnek a partra, a partról pedig néhány láda üdítővel, sörrel frissíti fel a büfé árukészletét.
Háromnegyed kilenckor indulunk vissza, Dunaújvárosba. Most jóval kevesebben vagyunk, úgy látszik a Pestről utazók nem ismerik még eléggé ezt a lehetőséget. Sorra elmaradnak a hidak, aztán a “nyugdíjas” Laki-hegyi nagyadó is búcsút int. Már Százhalombatta füstölgő óriáskéményei mellett száguldunk el, majd a tassi horgászfalu mellett vet ránk csodálkozó pillantást, egy-két, zsinórját áztató pecás. Néhány perc, s már a kulcsi partoldal kis nyaralói tűnnek fel, s mire kigyönyörködnénk magunkat a táj szépségében, máris feltűnik Dunaújváros. Háromnegyed tízkor koppan a kikötőhíd, megérkeztünk.
Kényelmes az utazás
A parton Ódry József, a MAHART dunaújvárosi kirendeltségének vezetője “fogadja” a hajót. Érdeklődik, hogyan utaztunk. Az utazással mindenki elégedett, csak azzal nem, hogy a Volán nem közlekedteti a buszokat a kikötőbe. A halászcsárda előtt annak idején körülbelül százezer forintért építettek buszfordulót, ami most kihasználatlan. Semmi egyéb nem kellene, mint az, hogy a buszok a ruhagyárhoz menet vagy jövet érintsék a kikötőt. Menetidőben ez körülbelül egy percet, távolságban száz-százötven métert jelent. A Volánnak nem kerülne semmibe, az utasok pedig nem mérgelődnének.
Talán a Volán is rövidesen tesz annak érdekében, hogy ez az új, kényelmes utazási forma, még kényelmesebb legyen.
D. Kiss Csaba
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
