Csudagyerek ez a Pentelei Molnár János! Alig néhány éve, hogy ecsethez fogott, gyönyörködtünk csöndéleteiben, dicsértük a pentelei agyagos partokról festett tájképeit – s íme, már a második monumentális kép, amelyet külön kell elkönyvelnünk. És fest olyan bravúros könynyen, hogy szinte azt mondanék: nem tehet róla. Neki ez így adatott, mint pacsirtának az ének. Képét nézve, a legjobbak jutnak eszünkbe, ds nem egy mester, több, sok, és jelentkeznek egyéni kvalitásai is. Meglepő tónusérzés, jól együtt van az egész, a részletek elkínzása nélkül, érzését marokra tudja fogni s az előadás bátor, stílusos. Fogékonysága a drámaiság iránt gazdag, – mégis, a Megváltó arcára kiváncsi volnék, bár, a klasszikus hagyományok szerint, éppen igy hatásosabb, igy képzelhetem legolyanabbnak, a milyennek lennie kell. A mit a gazdag talentum, a született piktortehetség bemutatkozása alkalmával ígérőt, biztatót nyújthat, azt megkaptuk. Pentelei Molnártól, már most várjuk a további munkát s reméljük, festői műveltsége, intelligenciája is, arányba gazdagszik talentumával.
megjelent: Budapesti Hírlap, 1908. április 07.
Pentelei Molnár János hatszáz koronás Wahrmann-díjas Finis című alkotása /1908
10 kérdés Pentelei Molnár Jánosról. Tudod? Nem tudod? Most megtudod!
INDULHAT A KVÍZ!
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.








