Dunaújvárosi Hírlap – 1971. május 04.
A Radartól a Radarig
Az 1940-es évek elején a Duna-parton a löszfennsík peremén a Zsuzsa dűlőben építkezés kezdődött. Betonból, téglából, lapostetős kétszintes épület készült, hozzá melléképületek. A tulsó-féli ember – szalkszentmártoni, dunavecsei, tassi nem járt erre a tájra – utászlaktanyának mondta. A penteleiek keveset törődtek vele, tették dolgukat, tudták, hogy a laktanya valami műszeres figyelő támaszpont – ez volt a radar – a drótkerítés mögött.
Elmúlt a világégés, felosztották a földeket, mentesítették az aknáktól a területet és a radar helyén 1950-ben új tavasz kezdődött. Békés szolgálatot teljesítő mélyépítők támaszpontja lett. Itt volt az építkezés első autóbusz-pályaudvara, és első diadalkapuja. Irodákból, ideiglenes szállásokból barakk-tábor létesült, majd 1964 február 29-én a kora reggeli órákban a természet elvégezte “helyreigazító” munkáját.
Ma pedig, 1971. áprilisában a volt barakk-épületek helyén zöldelő fák, bokrok, pázsit fogadja az embert.
Radar és környéke 1980-ban
fotó: fentrol.hu
A Radarban ma is gazdag az élet. Munkásszállások sora. Felépült a partfigyelő szolgálat székháza. Itt van még az AKÖV telep a vasmű szállói mellett, és létrejött az óragyár. Készül a gyármegkerülő út, csatornáznak. Az V-ös számú konyhán naponta kétezer ember részére készítenek reggelit, ebédet, vacsorát. Az előtérben büfé, kortyolják az emberek a kávét és a sört. Odább élelmiszerbolt, mellette a szerény forgalmú postahivatal. Ez ma a Radar, harminc év után – a város szélén, a Duna peremén. A régi Zsuzsa dűlő helyén – melyet így ismer az egész ország: Radar.
Gubacsi Gyula
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.








