Pentelei Molnár János képei


Vasárnapi Ujság – 1907. október 13.

PENTELEI MOLNÁR JÁNOS KÉPEI

Előbb tengerésztiszt akart lenni, utóbb építész, majd megismerte festői vénáját s beállt Hollósyhoz inasnak. Azóta öt év alig múlt el s a mindössze harmincz éves fiatal embernek már neve van, sikerei voltak s bizonyos múlt áll a háta mögött. A Mesteriskola tulajdonképen még a tanulás éveihez számít s Pentelei Molnár János már e tanulóévek alatt megnyerte a Képzőművészeti Társulat Nemes-féle díját, vett tőle képet a király a várpalota, a kormány a Múzeum számára, legutóbb pláne ő vitte el a legnagyobb állami díjat. Lehetetlen eltagadni, hogy akit ennyi illetékes tényező buzdít, ily ritka egyértelműséggel és szembetűnően, a művészi pályára, annak olyan komoly kvalitásainak kell lenniük, annak olyan jelentős garancziákat kell nyujtania jövőjéről, melyek szinte már nem is ígéretek, hanem maguk is eredmények.


Női arczkép

És csakugyan, ha végigfutjuk a Könyves Kálmán falait, melyeken Pentelei Molnár János gyűjteményes kiállítása elhelyezkedett, elsősorban is az tűnik szemünkbe, hogy itt nem egy forrongó ifjúi tehetség lázas vergődése, de egy komoly talentumnak, nemes becsvágynak és szívós szorgalomnak öntudatos fejlődése az, ami bemutatkozik. Vergődött persze Molnár is, a tévelygéseket el nem kerülhette, de ez csak a magamegkeresés normális mértékéig terjedt, azon túl haladt egyenesen, mint a ki látja czéljait s el van tökélve azok kivívására. Hollósynál a tónusban való rajzolás titkát tanulja meg; Párisban, a Julián-akadémiában, Jean Paul Laurenstől megtanul komponálni; a Mesteriskolában a félhomály színei kerülnek palettájára; végül pedig kimegy Kalotaszegre, hogy megteljék a lelke a magyar táj szépségeivel, a magyar viselet ritka festőiességével s színlátása izmossá erősödjék a szabad napsütés melegétől.


Malomszegi utcza

Ez a hosszú, habár rövid idő alatt megfutott út természetesen nyomot hagyott a művész tárgykörén is. Thémái egyre változtak. Tájkép, akt, csendélet, alakos kompozíczió, arczkép, genre, – szinte sóvár szomjúsággal esett neki mindennek, ami csak valamelyes benyomást is gyakorolt festői hevületére. Pedig ez a hevület nála könnyen jő; a földréteg tompa színessége csak úgy hat reá, mint a női ruha teljes napsütésben, s a kalotaszegi bivalyok széles formáin ép oly szeretettel mulat rajzos kedve, mint ahogy egy párás őszi alkonyat tovaillanó hangulatát igyekszik a vászonra visszahódítani.


Kaszálón

Molnár nem kiabálja fülsértően a fülünkbe minduntalan, hogy ő modern művész. De mert művészete emberi és igaz, modernebbül hat sok léha szélhámosénál, akik a változó művészi divatoknak mindig leghangosabb széltolói, hogy az újság iránt való általános előszeretet kedvező szelével bevitorlázhassanak a népszerűség révébe, tulajdonképen pedig csak külsőségek utánzói. A vastagon felkent festék, a barna “szósz” helyett egy fehér napsütés-szósz, az elnagyolt vázlatszerűség még nem modern művészet. – Molnár jól tudja ezt s nem is ilyen fogásokkal akar hatni. Ellenben igenis bebizonyítja, hogy a becsületes tanulmány, a komoly rajz, a gondos megfigyelés, a tudás okozta bátor kézírás, a dolgok plasztikus éreztetése és az egyéni színlátás: ezek modern erények voltak mindenha s azok maradtak ma is. E régóta modern erényekkel felfegyverkezve indul Molnár újabb öt évi munkássága elé s az egyszer igazán meg merjük jósolni, hogy ez a fiatal ember akkorra már – az első deczennium után – jelentős tényező lesz művészeti életünkben.


A falu szegényei

Pentelei Molnár János festőművész magángyűjteményben lévő festményeinek kiállítása az Intercisa Múzeumban – 2019 – képek


Pentelei Molnár János képei


141 éve született Pentelei Molnár János


Pentelei Molnár János

 

Dunaujvaros