A “mosoly-brigád” a jövőbe néz…


Sztálinvárosi Hirlap – 1960. március 01.

A “mosoly-brigád” a jövőbe néz…

Közöttük csak fiatalnak, halhatatlannak érezheti magát az aggastyán is. Olyan fiúk ezek, akiknek arcán sohasem fagy meg a mosoly, kezük alatt ég a munka, s úgy szeretik egymást, mintha édes testvérek lennének. Pedig kicsit sok lenne tizenkét ilyen fiúból egy családba. A “legöregebb” huszonhat éves, a legfiatalabb pedig a Tószegi Jóska, mindössze tizenkilenc. Mégis egy családhoz tartoznak: valamennyien a vegyi gyárrészleg KISZ szervezetének tagjai.
Január elején alakítottak külön brigádot, KISZ brigád néven. Rögtön el is határozták, hogy megszerzik a szocialista munka brigádja címet. Két hónap alatt olyan túlságos nagy eredményekről nehéz lenne számot adni. Most, hogy a brigádból nyolcan együtt vannak, azért mégis csak tudnak valamit mondani, ami már eredményszámba mehet.
Először is azt, hogy mindent közösen csinálnak. Az egyéni eredményekre ugyancsak közösen büszkék.
– Hányan jelentkeztek az “ifjúság a szocializmusért” próbára?
Rozsnyai Tibor válaszol, aki “civilben” a vegyi gyárészleg KISZ szervezetének titkára:
– A brigádból mindenki. Mind a tizenketten.
Akkor a munka frontján biztosan nincsen különösebb baj.
– A kötelességünket megtesszük. Meg valamivel többet is, mert a felszabadulási versenyben sem akarunk lemaradni. Sokrétű felajánlást tettünk a tizenötödik évfordulóra.
– Mégis milyeneket?
Kocsis Elek brigádvezető veszi át a szót:
– Először is itt van például egy dobos vacuumszűrő permetező berendezésének az elkészítése. Társadalmi munkával csináljuk munkaidő után. Van úgy, hogy este nyolc óra vet haza bennünket. Ezen a munkán már legalább huszonöt órát dolgozott mindegyikünk. Igaz fiúk?
A többiek helyeselnek.
– És tudja, mit ér egy ilyen berendezés? Legalább tizenkétezer forint, ha úgy kellene megvenni…
– Szóval akkor a próbához kötelező húsz óra társadalmi munka máris megvan.
– Azt nem. Először is, mi harminchoz tartjuk magunkat, amit a megyei KISZ bizottság javasol. Másodszor: úgy egyeztünk meg egymás között, hogy a brigád minden tagja megszerzi az idén a társadalmi munkajelvény ezüst fokozatát, amihez hetven munkaóra kell.
Az egyik fiú közbeszól:
– Lesz abból arany is, ha így megy.
A kérdés csak az, hol találnak ennyi munkalehetőséget.
– Hát ez nem probléma. Amíg a nagy tavaszi munkák megindulnak, addig sem tétlenkedünk. Eddig egy vagon vasat szedtünk össze. Ehhez jön havonta hét mázsa papírhulladék.
– És a nemesfém? – veti közbe egyikük.
Közösen kijavítjuk színesfémre, mert nem aranyról, hanem rézről van szó, de egy akkora tétel, mint amit a műhely előtt mutatnak, bizony aranyat ér a népgazdaságnak.
Ismét a KISZ titkár veszi át a szót.
– Négyezerhatvanegy forintja van a KISZ-nek, amit így közösen gyűjtöttünk. Az a titkos tervünk, hogy a nyáron a legjobb KISZ tagokat elküldjük kirándulásra Krivoj Rogba. Meg olyanok is lesznek, akik országon belül tesznek egy szép körutazást.
Mikor a tanulás iránt érdeklődünk, élénkség támad a fiúk között. Ezen a téren ugyancsak mindenki érdekelt a brigádból. Többségük hetenként a KISZ politikai kört látogatja, néhány fiú az időszerű kérdések tanfolyamán vesz részt. Ezen kívül az elmúlt napokban a brigádból öten tettek elsőfokú vizsgát a szakma ifjú mestere címért. És nem is akárhogyan. Egy jó eredménnyel, négy pedig kiválóan vizsgázott.
A fiúk érdeklődnek a kultúra iránt is. A gyárrészleg fiataljaiból rövidesen különböző kultúrcsoportok szerveződnek. A brigádból már mindenki kiválasztotta a számára legkedvesebbet. Hárman közülük a József Attila olvasómozgalomban vesznek részt.
– Az olvasás a legkedvesebb szórakozásom – mondja Árvai János. – Jelenleg Dumas egyik regényét olvasom…
Íme néhány tény, amit az újságíró megtudhat a vegyi gyárrészleg KISZ brigádjától, – vagy ahogyan magukat tréfásan nevezik, a “mosoly brigádtól” – amíg egy cigaretta elég. Talán többet is tudnának mondani. De vannak dolgok, amikről nem szívesen beszél a száj. Csak ezeknek a munkától feketére festett arcoknak a mosolya árulja el, s a szemek, melyekben állandóan ott csillog a tenniakarás és a munka örömének lángja.

N. J.

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros